Vita a Mount Everest megmászása miatt

1924. június 8-án George Mallory és Andrew Irvine kísérelték meg a csúcs elérését, de soha nem tértek vissza. Noel Odell, az expedíció geológusa naplójában azt írta, hogy `látta Malloryt és Irvine-t a gerincen, a végső piramis lábánál` aznap 12:50-kor. 1979-ben a kínai Wang Hongbao egy kísérőjének elárulta, hogy 1975-ben talált egy holttestet, akiről úgy gondolja, hogy Irvine, ám egy nappal azelőtt, hogy pontosan behatárolhatta volna a területet, meghalt. 1999-ben a Mallory és Irvine Kutató Expedíció megtalálta Mallory holttestét, a régi kínai tábor közelében. Irvine földi maradványainak hollétét még mindig homály fedi.

Mallory és Irving 1924-ben

Graham Hoyland évtizedekig kutatta a történetet, amely még gyerekkorában nyűgözte le: először 12 éves korában hallott az esetről nagybátyjától, Howard Somervelltől, aki visszavonult orvosként és hegymászóként azok között volt, akik utoljára látták élve Malloryt - adta hírül a Daily Telegraph. Nyolc Everestre tett expedíció és évtizedekig tartó kutatás után Hoyland mára biztos abban, hogy biztosan tudja, mi történhetett, és készen áll arra, hogy szembeszálljon a hivatalosan elfogadott eredménnyel, miszerint Sir Edmund Hillary volt az első, aki 1953-ban megmászta a csúcsot. Szerinte ugyanis sosem sikerült bebizonyítani, hogy Malloryék felfelé tartva, vagy lefelé ereszkedve tűnhettek el. A kutató a brit Királyi Földrajzi Társaságnak hétfőn mutatta be eredményeit.

Az Everest északi, majd északkeleti gerincén vezető útvonal minden nehézsége ellenére a tibeti -azaz északi- oldalról mászók számára a legbiztosabb megoldás. Az út a Rongbuk gleccseren felállított, a csúcstól északnyugatra fekvő alaptáborból (5300 m-ről) indul. A mászóknak innen közel harminc kilométert kell gyalogolniuk a keleti Rongbuk gleccser jegén, a 6400 m-en felállított előretolt alaptáborig. A komoly mászás gyakorlatilag innen indul: először fel kell jutni az északi gerincre. A gyakran igen szeles gerincen haladva, az Első majd a Második lépcső néven elhíresült sziklafalak átmászásával érhető el a csúcs. Az északi gerincen kapaszkodva a hegyoldalban haladók számára a lavinák jelentenek veszélyt. 1922-ben hét serpa vesztette életét egy lavinában. A normálút kulcshelye a második lépcső nevű sziklafal. A nehézséget itt nem csak a szikla meredeksége adja, hanem hogy átmászásával ráadásul 8600 méteres magasságban, igen ritka levegőben kell megbirkózni. Az északi normálút ismert volt már a Mount Everest meghódításának hőskorában is. Tibet kínai megszállásáig, 1949-ig minden expedíció ezen a nyomvonalon próbálkozott. (Forrás: Magyar Millenniumi Mount Everest Expedíció)

Elmondása szerint az eddigi feltételezések egy tévedésen alapultak: Odell ugyanis rosszul emlékezett arra, hogy valójában mit látott. Hoyland szerint az expedíció előtt senki nem próbált meg az északi útvonal második lépcsőnek nevezett sziklafalon felmászni a hegyre, így valószínűtlen, hogy Mallory azzal próbálkozott volna. Ráadásul vele volt az amatőr hegymászó Irvine is, így biztosan nem próbált volna ki egy új és igen veszélyes útvonalat.

Szerinte ha Mallory a korban bevett, harmadik lépcső nevű mászási útvonalat használta, akkor biztosan elérhette a csúcsot. Az állítás a szakértők szerint igen merész, bár a legtöbb történész abban egyetért, ha Hoyland ezt igazolni is tudja, akkor tényleg Mallory lehetett az első.