Egy elfelejtett sortűz nyomában

99 éve egy liptói faluban 15 embert agyonlőttek a csendőrök. Az eset a szlovák nemzettudat egyik fontos elemévé vált, míg Magyarországon szinte semmit nem lehet tudni a történtekről.

Kitüntették a fegyvert használó csendőröket

Az 1900-as évek elején a Rózsahegyhez közeli, 1200 lelkes falu, Csernova lakói az ottani születésű Andrej Hlinka biztatására katolikus templom építésébe fogtak. A neogótikus stílusban tervezett templom hamar elkészült, 1907-ben már a felszentelés kérdése foglalkoztatta a községet. Természetesnek vehető, hogy a katolikus pap Hlinkával szerették volna felszenteltetni az új templomot, azonban ő az 1906-os választási kampány során, amikor munkatársa, az orvos Vavro Srobár mellett kampányolt, megsértette a magyar nemzet elleni izgatásról szóló törvényt.

A bíróság ezért elítélte, így a szentelés idején már börtönbüntetését töltötte volna. Ám az egyházmegye vezetőjével, Párvy Sándor püspökkel is nézeteltérése támadt, ezért nem csak fizikailag nem vehetett részt a szertartáson, de a papi jogai gyakorlásából is fel lett függesztve (ez alól majd maga a pápa oldozza fel), így egyházi minőségében sem tehette ezt meg. A börtönbüntetés megkezdése előtt a bíróság tudtával és engedélyével ment Morvaországba, előadókörútra.

Ám a templom felszentelésének kérdése ezzel nem oldódott meg, a falu lakosai ugyanis továbbra is Hlinkát szerették volna a szertartás vezetőjének. Fenyegető levelek hatására először a püspök, majd az őt helyettesítő pap sem vállalta a szentelést. Közben Hlinka levelet irt, amelyben megengedte, hogy más szentelje fel a templomot. Pazurik Márton, a szentelést elvállaló pap a levéllel a faluba indult, hogy lecsillapítsa a kedélyeket.

Csernován azonban olyan feszült volt a hangulat, hogy előző este egy csendőrkülönítményt kellett odavezényelni. A körülbelül fél tucat csendőr azonban nem tudta fenntartani a rendet, ezért vasárnap reggel erősítést kértek. Közben megérkezett két hintó is, az egyikben magasabb rangú papok, köztük Pazurik utaztak, a másikban a szolgabíró egy hajdúval. Ekkor már több száz csernovai volt a falu bejáratánál, és elállták az utat, hogy megakadályozzák a templomszentelést. A kocsik, bár csak hét csendőr védelmezte őket, a tömegbe hajtottak, amely megtámadta őket, mire a csendőrök tüzelni kezdtek. Kilencen a helyszínen meghaltak, hatan pedig a következő napokban, számos súlyos és könnyebb sebesült is volt.

Az esetet kivizsgálták, és a fegyvert használó csendőröket kitüntették, az életben maradt csernovaiak közül pedig 40 embert hatóság elleni erőszak miatt összesen 37 évnyi börtönbüntetésre ítéltek a hatályos törvények alapján (amelyek persze nem mindig állják ki a moralitás próbáját).

A türelmetlen nemzetiségi politika eredménye

Hlinka

A közvetlen felelősség megoszlik a csendőrök között, akik úgy vállalták el a feladatot, hogy tudniuk kellett, nem képesek fegyverhasználat nélkül visszaszorítani heten, négy-ötszáz embert, és a tömegbe hajtató egyháziak között, hiszen ha valóban nem templomot szentelni indultak, hanem csak egy levelet (Hlinka lemondó nyilatkozatát) felolvasni, akkor azt miért félreérthető módon, vasárnap délelőtt tették, és miért akartak a tömegbe hajtatni, ha látták, hogy az amúgy is ingerült. És felelős Hlinka is, hiszen tudnia kellett, hogy ha úgy mond le a szentelésről, hogy azt a falubeliekkel nem közli, akkor abból konfliktus lesz, nem beszélve arról, hogy pár évvel korábban már volt egy hasonló eset, amikor a Hlinkáért (akkor épp egy választási küzdelemben) kiálló nép körében elszabadultak az indulatok, és a csendőrök akkor is leadtak egy halálos áldozatokat is követelő sortüzet.

Mindazonáltal látni kell, hogy az adott konfliktushelyzetben nem beszélhetünk nemzetiségi összeütközésről, a csendőrök vélhetően bármely nemzetiségű tömeggel szemben így cselekedtek volna. Ám a sortűzhöz vezető útról ugyanez nem mondható el: a magyar kormányok türelmetlen nemzetiségi politikája állandó konfliktushelyzetet eredményezett, amelynek egy rendkívül szélsőséges megnyilvánulása volt ez a sortűz.

Mindazonáltal nem igaz DuSan Kovác, az ismert szlovák történész megállapítása, mely szerint a sortűz a magyar hatóságok brutalitásának a csúcsa volt: nem a koalíciós kormány kemény fellépésének volt az eredménye, hanem egyszerűen kevés csendőr volt a helyszínen, igy a tömegoszlatásnak ez a véres módja állt egyedül a rendelkezésükre. A rendfenntartók egyébként a szabályzatnak megfelelően nem a levegőbe, hanem a tömegbe lőttek. Amit még fontos megemlíteni: a hét fegyvert használó csendőr közül ötöt, köztük az őrmestert is - szlovák nemzetiségűnek ír le a belső vizsgálat.

A sortüzet ennek ellenére még ma is sokan használják nemzeti ellentéteink szitására. A szlovák kormányban is helyet foglaló Szlovák Nemzeti Párt egy évvel ezelőtt a következő közleményt hozta nyilvánosságra: "A Szlovák Nemzeti Párt számára a a csernovai vérfürdő a szlovákokkal szembeni szisztematikus magyar rémuralmat jelentette, jelenti, és fogja jelenteni. A Szlovák Nemzeti Párt Magyarországtól és a szlovákiai magyaroktól bocsánatkérést vár az etnikai zsarnokságuk miatt, és a soviniszta rezsimük áldozatai után maradottak kártérítését... valamint a vagyonuk visszaadását." A szóvivő Rafael Rafaj aláírásával ellátott dokumentum annak ellenére ápolja tovább csernova hamis mítoszát, hogy egy évtizede már komoly, a legendákkal, tévhitekkel leszámoló monográfia szól az esetről egy szlovák történész, Roman Holec tollából.

Demmel József - Terra Recognita Alapítvány