1956 és 1989: a hatalom viszonya a mártírokhoz
2006. október 13. 16:44
"Sajnos a magyar történelem a temetések és az újratemetések története" - mondta Mécs Imre és ez bizony valóban így van. Ám fölösleges túl messzire visszatérni a múltba, hiszen csak az utóbbi ötven évben kettőre is sor került. Előbb 1956-ban Rajk Lászlót, majd 33 évvel később Nagy Imrét kellett - illő végtisztesség mellett - újból eltemetni - láthatjuk a Múlt-kor első évfolyamának nyitóadásában.
Kettejük sorsában sok a hasonlóság: jeltelen sírból kellett kiásni őket, mindketten a kommunista eszme elkötelezettjeként haltak meg, továbbá Rajk és Nagy végleges elhantolása egyben alkalmat kínált a rendszer ellen lázadók néma demonstrációjának megtartására is. De vegyük csak sorjában a történteket.
A mindenkori hatalom szempontjából nézve ezek a ceremóniák meglehetősen kínosak voltak: a legfelsőbb vezetők nem is jelentek meg egyiken sem. 56-ban Gerő és Kádár `véletlenül` pont akkor külföldön tartózkodott, de Nagy Imre koporsójánál sem álltak egykori ítészei.
Az özvegy, Rajk Júlia, a társadalom és a fiatal kommunista értelmiségiek által viszonylag gyorsan kikényszerített Rajk-temetés bakik sokaságát eredményezte. A gyászszertartás október 6-ra esett, de a pártból senkinek sem tűnt fel, hogy ez a dátum kissé áthallásos lehet. Erre Kovács István, a budapesti pártbizottság első titkára később így emlékezett: `Ami szomorú, hogy egyikünknek sem jutott eszünkbe, hogy okt. 6. az egy nagyon rossz dátum, mert az aradi vértanúk napja az, és nem jó, ha a kettő együtt van, elfogadtuk, és meg is csináltuk.`
Rainer M. János történész annyit tesz mindehhez: `Az iratokban semmi nyoma nincs annak, hogy az MDP politikai bizottsága, amely hát legfelsőbb szinten jóváhagyta ezt, hogy hogyan történjen, egyáltalában tudatában lett volna annak, hogy ez megegyezik az aradi vértanúk napjával. Az egybeesés természetesen a legkülönfélébb analógiákra adott okot: a pártellenzék befolyása alatt álló sajtó, elsősorban az Irodalmi Újság, a Magyar Nemzet, meg más lapok is, ezt bőségesen kihasználták. A habsburgi önkény és a sztálini önkény áldozataiként állították egy sorba tulajdonképpen a tábornokokat egyfelől, illetve Rajkot és társait másfelől.`
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
művészet
- Hazai és külföldi művésznők történeteit ismerhetjük meg a Magyar Zene Házában
- Anna Margit festőművész életművéből nyílik kiállítás a Nemzeti Galériában
- Az ópium és a hasis hatásairól is írt a szabados életvitelű Charles Baudelaire
- Fotóművészeti kiállítás nyílik Moholy-Nagy és Robert Capa alkotásaiból
- Többször is jó kapcsolatai húzták ki a bajból Max Ernst festőt
- Depressziója rányomta bélyegét Goya késői művészetére
- A közönség részéről is kritika érte Seurat, a pointillizmus nagymesterének képeit
- Klasszikus és modern elemekkel tarkítják A hattyúk tavát a Margitszigeten
- Jubileumi kiállítás nyílik a Műcsarnokban Szervátiusz-díjas alkotók munkáiból
- Európai nagyhatalom vált Magyarországból III. Béla uralkodása alatt 09:50
- Ma sem tudjuk biztosan, hogyan halt meg Shakespeare 08:20
- Szórakozásnak tekintette a hangversenyt a szigorú nevelésben részesült Menuhin tegnap
- Még a japánok csodálatát is elnyerte az amerikai Hellcat tegnap
- Saját ifjúságának történetét íratta át a Spanyolországot egyesítő Izabella tegnap
- Keserűen vette tudomásul a Szerbia elleni ultimátumot Tisza István tegnap
- Április 27-én kezdődik a Budapest Táncfesztivál tegnap
- Ments másként! – budai tárgyak és történetek címmel nyílik kiállítás a Klebelsberg Kultúrkúriában tegnap