Amerikai hódolat a navahó kódolóknak
2002. november 21. 10:18
Guadalcanal, Tarawa, Peleliu, Iwo Jima: a navahó kódolók minden támadásban részt vettek, amit az amerikai tengerészcsapatok 1942 és 1945 között a Csendes-óceánon vívtak. Ott szolgáltak minden egyes tengerészeti egységnél, üzeneteket közvetítettek telefonon és rádión; persze az anyanyelvükön, azon a "kódon" amit a japánoknak soha sem sikerült megfejteni. A világháborúban elesett navahó indiánok emlékére az amerikai elnök 2002 novemberét az Amerikai Indián Örökség Hónapjának nyilvánította.
Az ötlet, hogy a navahó nyelvet használják biztonsági kommunikációra Philip Johnstontól származott, aki azon kevesek egyike volt, aki – annak ellenére, hogy nem volt navahó, mégis – tökéletesen beszélte a nyelvet, mivel édesapja egy helyi faluban volt misszionárius. Johnston a navahó rezervátumban nőtt fel, és mint első világháborús veterán tudta, hogy a hadsereg a tökéletes, feltörhetetlen kód után kutat. Azt is tudta, hogy 1914 és 18 között már használták a bennszülött indiánok nyelvét arra, hogy üzeneteket titkosítsanak, és akkor bevált a choctawok szókincse.
Johnston tudta, hogy a navahó nyelv megfelel a hadsereg elvárásainak, mivel íratlan és különösen komplex nyelv. Mondatfelépítése és tónusa - a dialektusokról már nem is beszélve - teljességgel érthetetlenné teszik a nyelvet azok számára, akik nem ismerik. Nincs ábécéje, nincsenek jelei, és csak a navahók beszélik Amerika keleti részén.
1942-ben Johnston találkozott Clayton B. Vogellel, a Csendes-óceánra vezényelt csapatok tábornokával, valamint beosztottjaival. Hamar meggyőzte őket a navahó nyelvben rejlő kódolási lehetőségekről. Johnstont egy szimulált harci feladat elé állították, ahol be tudta mutatni azt, hogy a navahók képesek kódolni, majd eljuttatni és dekódolni egy három soros angol nyelvű üzenetet 20 másodperc alatt. Meggyőző sikert aratott. Vogel azonnal utasította a Tengerészeti Csapatok Főparancsnokát 200 navahó újonc felvételére. 1942 májusában az első 29 navahó már bevonult, s rögvest meg is alkották a speciális kódot. Olyan szótárt kellett megszerkeszteniük, ami csak hadászati kifejezéseket tartalmazott. A tréning során ezt a szótárt, és a hozzá tartozó összes kódszót meg kellett tanulniuk. Amint egy navahó befejezte a tréninget, máris a Csendes-óceáni hadszíntérre küldték.
Amikor a navahó kódfejtő megkapott egy üzenetet, az látszólag csupán kapcsolat nélküli navahó szavakból álló felsorolás volt. A kódfejtőnek először ezeket a szavakat kellet angolra fordítania, de csak az angol megfelelő első betűjét használta. Azaz a navahó „wol-la-chee” (ant, azaz hangya), „be-la-sana” (apple, azaz alma) és „tse-nill” (axe, azaz balta) mindhárom az „a” betűvel egyenértékű volt. Tehát az a szó, hogy NAVY, a következő képen nézett ki kódolva: „tsah (needle - tű), wol-la-chee (ant - hangya), ah-keh-di-glini (victor - győztes), tsah-ah-dzoh (yucca - jukka)”.
Persze nem volt ennyire bonyolult a szótár, hiszen nem minden szót kellett betűnként kibetűzni. A kódnyelv kiötlői ugyanis a navahó nyelv szavaihoz körülbelül 450 esetben rendeltek hozzá valamilyen gyakran használt hadászati kifejezést, amelyek a navahó indiánok nyelvén egészen mást jelentettek. Néhány példa: a „besh-lo” (iron fish, azaz vashal) jelentése tengeralattjáró, a „dah-he-tih-hi” (hummingbird, azaz kolibri) jelentése vadászgép, valamint a „debeh-li-zine” (black street, azaz fekete utca) jelentése „szakasz” volt.
„Ha nem lettek volna a navahók, soha nem foglaltuk volna el Ivo Dzsimát” – nyilatkozta Howard Connor, az ötödik Tengerészeti Osztag egykori rejtjelező vezetője. „Mindenképpen tiszteletet érdemelnek a tudásukért, gyorsaságukért és pontosságukért, amelyet a háború során tanúsítottak.” Connor keze alatt a csata első két napjában hat kódfejtő dolgozott megállás nélkül. Ők hatan több mint 800 üzenetet fogadtak és továbbítottak hiba nélkül.
A japánok képzett kódfejtői értetlenül álltak szemben a navahó nyelvvel. A japán hírszerzés főhadnagya, Seizo Arisue elmondása szerint képesek voltak megfejteni azokat a kódokat, amiket az amerikai földi és légi egységek használtak, de a tengerészet által használt kódot soha nem tudták feltörni.
A sikerek ellenére azonban a navahó kódfejtők sokáig nem kaptak elismerést. Azért kellett még hosszú évtizedekig a névtelenség árnyékában élniük, mert nyelvükre a háború után is szükség volt, mint titkosítási eljárásra. Végül azonban, 1992. szeptember 17-én elismerték a II. világháborús navahó kódfejtők munkáját, és a Pentagonban kitüntették őket. Ma már csak harmincöten élnek a kétszázból. Munkájuk megbecsüléseként, valamint az elesett kódfejtőknek emléket állítva döntöttek úgy a Fehér Házban, hogy az idei november az ő tiszteletükre legyen az Amerikai Indián Örökség Hónapja.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tavasz
Múlt-kor magazin 2014
- Így látta a sajtó Kárpátalja visszafoglalását
- Az embermentő Jane Haining
- Mi történt Kamenyec-Podolszkijban?
- A bundázás egyidős a futballal
- A hét törpe kalandjai Auschwitzban
- A kóser konyha különlegességei
- Hogyan kampányoltak a római politikusok?
- A numerus clausustól a numerus nullusig
- Így temettük el "Kossuth apánkat"
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
- 10 meglepő tény a vasút történetéből tegnap
- Bátyjához hasonló tragikus sors várt a „remény jelöltjére”, Robert F. Kennedyre tegnap
- Jókai Mór egész családja ellenezte Laborfalvi Rózával való házasságát tegnap