Zrínyi hadvezéri képességeit még Bécsben is elismerték

A magyar kultúrában is kiemelkedőt alkotott

Zrínyi Miklós magyar-horvát író, költő, hadvezér, politikus halálának 350. évfordulója alkalmából Határok fölött címmel háromnapos konferenciát rendez keddtől az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Bölcsészettudományi Kutatóközpontja, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum.

Pálffy Géza történész, az MTA kutatócsoport-vezetője elmondta: Zrínyi Miklós három államhoz és két korabeli nemzethez kötődött szorosan és legalább három különféle tevékenységet űzött igen magas szinten. Többes identitását, sokoldalú tehetségét és szenvedélyes természetét pedig annak szolgálatába állította, hogy kiutat találjon kora nem egyszer megoldhatatlannak tűnő problémáiból.

A tragikus kimenetelű vadkanvadászaton 1664. november 18-án elhunyt Zrínyi Miklós a korabeli törökellenes harcok egyik legfontosabb szervezője és irányítója volt, emellett korának egyik legjelentősebb politikusa és főméltósága a Magyar Királyságban és a vele unióban álló Horvátországban, ám egyúttal a közép-európai Habsburg Monarchiában is.

Zrínyi mindezek mellett a magyar kultúra számára is kiemelkedőt alkotott: megírta az első magyar nyelvű eposzt, a Szigeti veszedelmet, elsőként közölt nyomtatásban magyar nyelvű szerelmes verseket, övé volt a régió egyik legnagyobb és legértékesebb könyvtára, amelynek nagy részét ma a zágrábi Egyetemi Könyvtár őrzi. Sokszínű életművébe tartoznak még politikai és hadtudományi művei, köztük a Ne bántsd a magyart! - Az török áfium ellen való orvosság, a Mátyás király életéről való elmélkedések, a Vitéz hadnagy és a Tábori kis trakta.

Különböző területet összekötő, határokon átívelő életművének családi hátterét magyar, horvát és osztrák-német kapcsolatok szövik át. Testvére, Zrínyi Péter a "családi munkamegosztásban" elsősorban a horvát ügyeket vitte, ám Petar Zrinski néven a korszak egyik nagy horvát költőjévé is vált, bátyja több művét ültette át horvát nyelvre. Zrínyi Miklós első felesége horvát-stájer, második hitvese pedig bécsi udvari osztrák-horvát főnemesi családból származott. Zrínyi Miklósnak voltak birtokai magyar és horvát területen egyaránt, tehát mindkét népet és országot védte, mikor szülőföldjéért harcolt. Emellett Közép-Európáért is harcolt, hiszen uradalmai részben a nyugat felé irányuló török portyák és hadjáratok felvonulási útvonalába estek - mondta el a szakember.

Zrínyi Miklós a korabeli elithez tartozott a régió három országában is: a Magyar Királyságban már gyermekkorától az egyik legfőbb méltóság, előbb királyi lovászmester, majd horvát-szlavón bán is volt, miközben e tisztségekkel egyidejűleg császári kamarás, tábornok és titkos tanácsos is lett. Így magyarként a bécsi Habsburg-udvar legbelsőbb köreinek tanácsadója, a korszak egyik legelismertebb magyar-horvát politikusa és katonája volt. Ami pedig még figyelemre méltóbb: az 1664 eleji téli hadjáratban 13 ezer magyar-horvát katona mellett a mintegy tízezer főnyi német-osztrák ármádiát is rábízott a bécsi hadvezetés, ami elsősorban azért történhetett meg, mert a császári udvarban is megbíztak benne, sőt elismerték hadvezéri képességeit, katonai szakértelmét és rátermettségét - magyarázta Pálffy Géza.

1. A magyar kultúrában is kiemelkedőt alkotott
2. Lojális maradt az uralkodóhoz

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. Társadalmi kérdések a mai Magyarországon
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Máig nem tudni pontosan, hány roma áldozata lehetett a holokausztnak
• Tiszaeszlár: a világ leghíresebb zsidó vérvádja
• A cigányság és az 1851-es népszámlálás
• Bujkálástól a haláltáborok borzalmaiig
• Cigány-képek a folklórtól az etnopolitikáig: a romák és a rendszerváltás