Veszedelmes lett volna Buda helyett Bécs felé indulni 1849 tavaszán

2023. április 27. 09:05 Csernus Szilveszter

Korábban

A második szakasz

Isaszeg

Bár az osztrák fősereget nem sikerült megsemmisíteni, az isaszegi csata másnapján már a gödöllői Grassalkovich-kastélyban összeülő haditanács ismét merész tervvel állt elő. A hadvezérek az április első hetében végrehajtott manőver megismétlését határozták el. Mivel a megvert osztrák főerők Pesten és Budán állomásoztak, úgy vélték, hogy a Dunakanyar megkerülésével és a december óta császári ostromgyűrűben sínylődő Komárom felmentésével bekerítésük megvalósítható.

Ám ehhez a megkerülő erőknek már jóval nagyobb utat kellett megtenniük, átkelve az Ipolyon és a Garamon. Ráadásul a Pestnél állomásozó seregnek osztrák visszavonulás esetén is a rohamtempóban megerősített budai vár állta volna útját. De ezúttal nem volt akkora kockázata a hadjáratnak, mint az egri tervek esetében: amennyiben a császári sereg elkerüli a kelepcét, akkor is kénytelen Pest-Budát magára hagyni.

A honvédsereg nekilátott, hogy másodszorra kísérelje meg hátba támadni és megsemmisíteni a császári erőket: a tavaszi hadjárat második szakasza ezzel kezdetét vette. A gödöllői terveknek megfelelően most Aulich megerősített II. hadteste alkotta az "ál-főerőket", amelynek azt a szerepet szánta a vezérkar, hogy a főváros körül tartsa Windisch-Grätzet, míg az I., III. és VII. hadtest hajtotta végre a megkerülést a Duna bal, azaz keleti és északi partja mentén.

Az észak felé masírozó Damjanichék először Vácott ütköztek akadályba. Az április 10-én zajló csatában a főszerep a szegedi 3. „fehértollas” honvédzászlóaljnak és a lengyel légiónak jutott – feladatuk a Gombás-patak hídjának rohammal való elfoglalása volt. A városi kézitusában az ellenség tábornoka, Christian Götz is elesett, akit később katonai tiszteletadással temettek el – koporsóját a szegedi fehértollasok vitték. Amíg Vácott dörögtek az ágyúk, Aulich sikeres pesti látszattámadással zavarta össze a császári vezérkart.

Április 12-én a császár leváltotta a tétovázó Windisch-Grätzet, helyét Ludwig von Welden táborszernagy vette át. Amíg a honvédsereg rohamtempóban közeledett Komárom felé, a tavaszi hadjárat elérte politikai csúcspontját: 14-én a Debrecenben ülésező országgyűlés kimondta a Habsburg-Lotaringiai-ház trónfosztását és kormányzó-elnökké választotta Kossuth Lajost.

Aulich eközben kiválóan demonstrált Pest térségében, de hosszú távon nem lehetett tévhitben tartani az ellenséget. A Függetlenségi Nyilatkozat kiadásának napján, április 19-én a szabadságharc talán legnagyobb győzelmét aratta a Garamon átkelő honvédsereg. A Nagysallónál (ma: Tekovské Lužany, Szlovákia) Damjanichékra támadó, nyugati erősítésként érkező új osztrák hadosztály nem tudta útját állni a lehengerlő lendületben lévő honvédseregnek.

A fényes nagysallói győzelem mellett egy felderítő akció is világossá tette Welden számára, hogy nem a Pest előtti, hanem a Komárom felé tartó erő a fősereg, így elrendelte Pest kiürítését és Győrre helyezte át főhadiszállását, a csoportosítás körzetének pedig Győr-Pozsony térségét jelölte ki, míg Jelačićot délnek küldte egy hadtestnyi erővel. Két nappal később zúzta szét Görgey a Komáromot északról záró ostromgyűrűt, amivel a Duna mögé szorította az osztrák sereget.

Április 25-én a tavaszi hadjárat elérte egyik kitűzött célját, amikor Aulich Lajos honvédjei élén bevonult a császáriak által kiürített Pestre. A fővárosiak örömét azonban beárnyékolta, hogy Buda ormain még a császári zászló lengett és az onnan a pesti síkra szegeződő ágyúk fenyegetően hatottak a lakosokra. Eközben a hadjárat megvalósította másik fontos célját is: a nagyjából egyenlő erőkkel megvívott komáromi csata második szakaszában a honvédsereg a déli ostromgyűrűt is szétverte, így a Habsburg Birodalom legerősebb várrendszere továbbra is magyar kézen maradhatott.

előző oldal következő oldal 3 / 5