Vérfürdőhöz és kis híján az Egyesült Államok széteséséhez vezetett Észak és Dél harca

A Sumter-erőd ostroma

A konfliktus előszele

Észak és Dél egészen más fejlődési ívet járt be a 19. század első felétől kezdve. Míg északon az iparosodás folyamata megállíthatatlannak tűnt, és a modernizáció gyorsuló ütemben változtatta meg a mindennapi életet, addig a déli államok továbbra is az ültetvényes gazdálkodásból remélték az anyagi gyarapodást.

Az 1850-es években a gyapot ára meredeken emelkedett, ezzel együtt a déli birtoktulajdonosok rabszolga-munkaerőtől való függése tovább fokozódott. Az „okos” befektetésnek így – természetesen a mezőgazdasági termékek mellett – a rabszolgavásárlás mutatkozott.

Ezt a leegyszerűsített piaci logikát követve nagyon sok déli gazdálkodó tett szert jelentős vagyonra, talán nem véletlen, hogy ekkor még a leggazdagabb amerikaiak a déliek közül kerültek ki.

További jelentős tényező az északiak protekcionista, magas vámokra épülő gazdaságpolitikája, amely a déliek számára a gazdasági elszigetelődéssel volt egyenértékű.

Jefferson Davis (b.) és Abraham Lincoln (j.)

A déli államok fejletlen iparát ugyan a világpiacon ellensúlyozhatta volna az ültetvényes gazdálkodásból felhalmozott, nagy mennyiségű gyapot vagy dohány, viszont a kereskedelmi kizárások – elsősorban a Brit Birodalom volt jelentős partner – hátrányosan érintették a déli tagállamokat.

Az ellentét forrása elsősorban gazdasági alapú, soktényezős kérdés, amelyet nem lehet egyszerűen a rabszolgatartásra korlátozni, noha egyértelmű: az ország fejlődése szempontjából – nem csak gazdasági, hanem morális szempontból is – kirívó jelentőségű volt a kérdés. Az akkor még jelentős, kormányzás alá nem vont nyugati területek sorsa is lényegében ettől függött: északi vagy déli mintát követnek majd?

Az 1820-as Missouri kompromisszum szabályozta, hogy hányadik szélességi foktól északra lehetnek „szabad”, míg ettől délre rabszolgatartó államok, ám a mexikói-amerikai háború 1848-as (amerikai szemszögből sikeres) lezárását követően óriási területekről kellett dönteni: a több mint egymillió négyzetkilométer jövőjének kérdése már önmagában, a meglévő ellentétek mellett is konfliktusforrásként jelentkezett.

Mai szemmel nézve talán meglepő, de az 1854-ben alapított Republikánus Párt is elsősorban ezt a kérdést tűzte ki zászlajára: a nyugati territóriumokon mindenképpen meg kell akadályozni a rabszolgaság bevezetését. Az 1854-es Kansas-Nebraska-törvény egy lehetséges kompromisszum lett volna a felek között, hiszen a telepeseknek adta volna át a jogot, hogy eldöntsék, melyik állam lesz rabszolgatartó. Azonban ezek az útkeresések mind elbuktak, és csak kiélezték a felek közötti ellentéteket.

Naivitás lenne azt gondolni, hogy az érvek elsősorban – vagy szinte kizárólagosan – morális megfontolásokon nyugodtak. Északon sem elsősorban a rabszolgák társadalmi helyzete, jóléte foglalkoztatta a politikusokat (függetlenül a pártállástól), hanem annak a gazdasági rendszernek, a szabad munkaerő-áramlásnak a gondolata, amelyet képviseltek a „déli intézményekkel” szemben.

1. A konfliktus előszele
2. Közvetlen előzmények

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. világháború

• A háború legfiatalabb katonája is küzdött a somme-i csatában
• Ördögként és szentként is emlegették a cári család kegyébe férkőző Raszputyint
• Az első világháború végén még a fegyverszünet aláírását követően is folytak harcok
• Előnytelen békét eredményezett Oroszország számára a bolsevik hatalomátvétel
• Máig számos rejtély övezi a sandringhami zászólalj eltűnését
• A méhek támadása is hozzájárult a britek tangai vereségéhez