Véres kötszer a csatamezőn – erre számíthatott a harcban megsérült római legionárius

Tovább élő legionárius

Augustus (Kr. e. 63–Kr. u. 14) előtt az uralkodók és a hadvezérek igencsak embertelenül bántak megsebesült katonáikkal, ugyanis gyakran esélyt sem adtak nekik a felépülésre. Sokan ad hoc megoldásokkal – mint például Caesar esetében is – néhány orvost rendeltek a hadsereg mellé, ám a szervezetlenségük miatt nem sok sérült érte meg a másnapot. Augustus felismerte, hogy hadseregének erejét, illetve morálját akkor tudja fenntartani, ha biztosítja a sebesültek számára a gyógyulás reményét, ezért létrehozta a történelem első hivatásos katonai egészségügyi szolgálatát. Ezen szervezet tagjai olyannyira jártasak voltak a sebek, a fertőzések, illetve az egyéb betegségek kezelésében, hogy egészen a 19. századig nem találtak párra.

A római hadseregben a reformokat követően a – főként görög képzésben részt vett – orvosokat igen nagy megbecsülés övezte, s a birodalom első embere sem volt hálátlan velük szemben: aki csatlakozott a hadsereghez, elnyerte a római polgárjogot, s miután leszereltek – a veteránokhoz hasonlóan – földet kaptak, s mentesek voltak bizonyos adók alól.

A rómaiak legtöbb orvosi újítása és felfedezése ezeknek a tábori orvosoknak köszönhető. Az idők során kialakult gyakorlatot orvosi iskolákban sajátíthatták el a medikák, akiknek a képzés végére nem csupán a sebkötözéseket, valamint a különböző gyógyszeres kezeléseket kellett elsajátítaniuk, hanem meg kellett tudniuk állapítani, hogy az újoncok közül kik a legegészségesebbek. Mivel a korábbi hadjáratok során több római hunyt el betegség következtében, mint kard által, az orvosok arra is törekedtek, hogy minimálisra csökkentsék a fertőzések kialakulásának esélyeit − jó néhány évszázaddal megelőzve korukat −, nagy hangsúlyt fektettek a higiéniára.

A katonai táborokban is megjelentek a csatornák, a tiszta víz jelenlétére különösen ügyeltek, ezenkívül egészséges és változatos menüt állítottak össze a katonáknak, akik rendszeres egészségügyi vizsgálatokban részesültek, a tisztálkodásra, valamint a tiszta ruhára pedig különösen ügyeltek. Emellett különböző preventív intézkedéseket is bevezettek: szúnyogháló védte fekhelyüket, s a leégés ellen olajjal kenték be bőrüket. Az intézkedéseknek köszönhetően a római legionáriusok átlagosan öt évvel tovább éltek, mint a civilek.

1. Tovább élő legionárius
2. Minél hamarabb vissza a harcmezőre
3. Véres munka
4. Az eltűnt római örökség

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
• A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
• Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
• Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
• Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
• Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
• Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye