Valóban élhettek elvadult sertések a 19. századi London csatornarendszerében?

A valószerűség kérdése

Mayhew tolmácsolásában állást foglalt a disznók létének valószínűségével kapcsolatban: különösnek találta, hogy a város lakói sohasem látják a disznókat egyetlen csatornarácson át sem, és nem is hallják röfögésüket. „E történetnek azonban, bármily kétes hitelességű is, megvannak a hívei” – írta.

Ez egyáltalán nem meglepő. London ekkoriban zsúfolásig telve volt piacokkal, ahol élő haszonállatokat is értékesítettek, a legtöbb csatornanyílás pedig semmivel sem volt letakarva.

„Ha ennyi állat van kint a városban, és bejuthatnak a kanálisokba és a csatornákba... ebben az értelemben hihetőnek tűnik” – mondta el Ward. „Az, hogy tudnának-e szaporodni, és csatornadisznók egész faját létrehozni, már más kérdés.”

A legenda feltűnése lehet a lakosságnak az infrastruktúrával kapcsolatos elégedetlenségének kivetülése is. A nem megfelelően működő csatornák kialakításához és bővítéséhez számos helyen dúlták fel a természetes környezetet, és bármennyire szükségesek is voltak ezek a munkálatok, sokakat dühítettek a nyomaik.

1859-ben Richard Rowe brit születésű ausztrál író, aki Peter Possum álnéven gyakran jelentetett meg cikkeket ausztrál lapokban, a Sydney Morning Herald lapjain panaszkodott arra, hogy a szennyvízcsatornák építése „szomorú pusztítást végzett a London körüli vidéken.

Szerinte az „ágyúszerű kifolyócsövek, amelyek elnyomják az árkok csalánosait” és az „alagutak nyers vörös bejáratai” sértőek voltak a természetre nézve – talán ezen érzés mentén valahol igazságosnak érezhették sokan, hogy a természet a maga módján áll bosszút.

„Az olvasó természetesen annyit hisz el e történetből, amennyi neki tetszik” – zárta Mayhew a csatornadisznók legendáját. Lehetséges, hogy volt valamiféle alapja, de az is, hogy egyáltalán nem volt.
A 19. század közepén London felszíni és földalatti világa nem különült még el olyan élesen, mint napjainkban, és a kettő között nagyobb volt az átjárás.

Manapság legfeljebb arról számolnak be a hírek, ha egy „zsírhegy” ismét eltorlaszolja a szennyvízcsatornát, a felszín alatti világ azonban minden rejtélyével, ismeretlen és gyomorforgató mivoltával továbbra is képes izgatni az emberek fantáziáját.

1. Egy másik világ
2. Disznók a sötét mélyben
3. A valószerűség kérdése

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai