Üzleti útra ment, végül megalapította a Vöröskeresztet a svájci vállalkozó
2020. május 29. 14:49 Múlt-kor
Korábban
Jean-Henri Dunant egy gazdag és vallásos genfi család sarjaként látta meg a napvilágot 1828. május 8-án. Felnőve üzletemberként próbált boldogulni mérsékelt sikerrel.
Az 1850-es években a franciák által gyarmatosított Algériába utazott, és belefogott egy malom építésébe. A vállalkozás beindításához azonban nem máshoz, mint a francia császárhoz, III. Napóleonhoz kellett fordulnia, hogy megszerezze a szükséges engedélyeket.
III. Napóleon ebben az időszakban éppen háborúban állt Ausztriával. A tét Itália egyesítése volt, így mindkét oldal hatalmas erőkkel vonult fel. Az egy táborba tartozó III. Napóleon és Viktor Emánuel piemonti király seregei a lombardiai Solferino mellett csaptak össze I. Ferenc József hadaival 1859. június 24-én.
Dunant az üzleti találkozó felé tartva szemtanúja volt az ütközetet követő horrornak, a csatatéren heverő több ezer halott és még több ellátatlan sebesült felkavaró látványának.
„Június 25-ének reggele az elképzelhető legszörnyűbb látványt világította meg. A harcmezőt emberek és lovak hullái borítják, az utakon, bokrok tövében, árkokban és a réteken halottak hevernek, a Solferino patak partját holttestek szegik.”
A néma halottaknál borzasztóbb volt a sebesültek agóniája:
„A templom bejáratánál egy magyar katona pillanatnyi szünet nélkül jajgat, szívet tépő hangon olaszul orvosért kiáltozik. Lágyékát kartács tépte. Olyan, mintha vaskampóval szántották volna, kilátszik a lüktető nyers vörös hús, teste többi táján pedig püffedt, zöldes fekete.”
Dunant-ra az élmény elementáris hatást gyakorolt, nem utazott tovább, hanem ott maradt a csatatéren segíteni a betegeket szolgáló rend tagjainak, a vörös keresztet viselő kamilliánus szerzeteseknek. Napokon keresztül fáradhatatlanul dolgozott, hol adminisztrátor szerepben ténykedett, hol a sebesültek ellátásában segített.
Dunant nem tudott szabadulni a solferinói rémálomtól, elhatározta, hogy kiírja magából a borzalmakat. Visszaemlékezése, a Soferinoi emlék 1862-ben jelent meg, és igen nagy hatást gyakorolt az olvasókra. Dunant a kialakuló humanitárius mozgalom élére állt és azt javasolta, hogy minden országban alakuljanak önkéntes segítő szervezetek a rászorultak szenvedéseinek megelőzésére és enyhítésére, faji és vallási megkülönböztetés nélkül, háborúban és békeidőben egyaránt.
Dunant egyebek mellett szeretett volna tető alá hozni egy nemzetközi egyezményt a háborús sebesültek védelmére. Sikerült beszerveznie Gustav Moynier-t, a Genfi Közhasznú Társulat elnökét, s 1863-ban, majd 1864-ben 36 állam képviselőivel nemzetközi értekezletet szerveztek.
A tanácskozáson megalapították a Vöröskeresztet és elfogadták az első genfi konvenciót, amelynek fő pontjai között a következők kaptak helyet: sebesültek és betegek nem tekinthetők ellenségnek; a kórházak, betegszállító járművek és személyzetük semlegesek; a sebesülteket gondozó házakban nem szabad katonákat elszállásolni; az egészségügyi intézményekre ki kell tűzni a vöröskeresztes zászlót, a személyzet ugyanilyen karszalagot visel.
A Vöröskereszt, amely azzal a céllal indult, hogy a harcmező sebesültjeinek segítséget nyújtson, az évtizedek folyamán a legnagyobb humanitárius szervezetté nőtte ki magát. Jelenleg a Vöröskereszt és Vörös Félhold 190 országban működik, és millióknak nyújt segítséget háborúk, természeti katasztrófák és járványok idején.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
27. Az első világháború és következményei
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Utazás a frontra, spanyolnátha, leleplezett viszony: mozgalmas év volt Franklin Roosevelt számára 1918
- A gránát még célt tévesztett, a lövések halálosan megsebesítették a főhercegi párt Szarajevóban
- Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
- Az első világháború harcainak valóságos időkapszulája került elő az olasz Alpokban
- Románia hadba lépését késleltette, Olaszországét azonban már nem tudta megakadályozni a gorlicei áttörés
- Háború, spanyolnátha, leleplezett viszony – sok fordulatot hozott Franklin Roosevelt életébe az 1918-as év
- Bár ebben reménykedett, Fritz Haber vegyi fegyverei nem tudták eldönteni az I. világháborút
- Az I. világháborús francia sisakok nagyobb védelmet nyújtottak, mint a mai amerikaiak
- Sártenger, életveszély és felelősség – az első világháború futárai
- Kölcsönös bizalmatlanság jellemezte az antikomitern paktum aláíróit 19:05
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” 18:05
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről 17:20
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke 16:10
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20