Trianontól el: a túlélő trauma
2022. június 4. 16:20 Ablonczy Balázs
Korábban
Elfogadhatatlan
Az év közepén aláírt békeszerződés, az abban foglalt területveszteség mértéke és a Magyarországra mért megaláztatás nagysága, illetve módja eleve lehetetlenné tette, hogy a magyar közvélemény akármennyit is elfogadjon a békeszerződés területi határozataiból. Erre talán lett volna valamennyi esély, ha közvetlenül a trianoni határok túloldalán rekedt, szorosan az új országhatár mellett élő mintegy másfélmillió magyar, Komárom, Kassa, Beregszász, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad magyarjai Budapest fennhatósága alatt maradhattak volna – bár őszintén szólva ez a belátás nem tűnik nagyon valószínűnek.
1920. június 4.: a magyar küldöttség érkezik a Trianon-kastélyba
Ezek a körülmények nagyjából ki is jelölték a trianoni békeszerződés helyét az 1920 és 1945 közötti közgondolkodásban. Bár a korszakban még nem készültek közvélemény-kutatások, nem nagyon volt olyan politikai erő az országban, amely elfogadta volna annak területi rendelkezéseit. Horvátországot és Fiumét csak a legvérmesebb magyar nacionalisták kérték volna vissza, de a többi terület esetében a revíziós hangulat jóval szélesebb körű volt. Vita abban lehetett, hogy az egyes politikai szereplők integer revíziót óhajtanak-e (azaz az összes elveszített terület visszatérését) vagy etnikait (a magyar többségű területek visszacsatolását). Némiképp elnagyolt megközelítéssel azt lehet mondani, hogy az előbbit inkább a jobboldal és a Horthy-korszakban mindvégig hatalmon lévő kormánypárt képviselte, míg az utóbbit inkább a baloldali, liberális ellenzék – de mindkét politikai csoport esetében találkozunk kivételekkel.
A magyar külpolitika egyik konstans és meghatározó eleme volt a két világháború között, így amikor 1938 és 1941 között négy lépcsőben bekövetkezett a területi revízió, nemcsak a hivatalos Magyarország úszott örömmámorban, hanem a rendszerrel szemben mindig kritikus Márai Sándor, a halk szavú esszéista, Cs. Szabó László és a szociáldemokrata Népszava cikkírói is. A trianoni békeszerződés óta eltelt időt a többség két évtizedes intermezzónak tekintette, ami után visszaáll a dolgok természetes rendje. Ebben az illúzióban is csalatkozni kellett azonban 1947 februárjában, amikor Magyarországnak alá kellett írnia a párizsi békeszerződést, amely felváltotta a trianonit, és mind a mai napig érvényben van.
Az első magyar közvélemény-kutatások egyike 1946 elején még a bizakodás hangsúlyait hallotta ki – bár azt az illúziót ekkor már kevesen dédelgették, hogy visszatérhet az integer Magyarország, de az ország lakosságának 70 százaléka, és még a budapestieknek is a 49 százaléka a trianoninál kedvezőbb, lehetőség szerint néprajzi határokat remélt. Miközben a berendezkedő kommunista diktatúra – bizonyos értelemben okulva az 1919-es kudarcból – a magyar függetlenségi hagyomány elemeit beemelte az ideológiájába (gondoljunk a korszak ünnepségeinek Táncsics-, Petőfi- és Kossuth-transzparenseire vagy a Föltámadott a tenger-hez hasonló filmalkotásokra), a trianoni békeszerződés témakörével nem nagyon akart foglalkozni. Nem azért, mert feltétlenül a szomszédos országok érzékenységétől tartott, hanem mert a magyar nemzeti tudat megpiszkálása számára kiszámíthatatlan reakciókat hívott volna elő.
A magyarság érzelmeit jól tükröző korabeli nyomat
Hasonló motivációja volt Kádár Jánosnak is 1956 után azzal a kiegészítéssel, hogy a forradalom a kommunista nómenklatúra számára is egészen kézzelfoghatóan bizonyította, mi történik, ha valaki mégis a megpiszkálást választja. (Emellett ez Kádár személyes döntése is volt: élete egyik nagy titka volt Nagy Imre halálba küldése, ami miatt 1956 rendszerének egyik alapvető tabuja lett.) Miközben – a korszak más rezsimjeitől, mondjuk a Ceaușescu-féle Romániától vagy Lengyelországtól, sőt még a kommunista NDK-tól eltérően is – Kádár János rezsimje alapvetően a jóléti típusú legitimációt választotta a nemzeti alapozású helyett. Ebbe ugyan belefértek olyan fricskák, hogy – vélhetően nem függetlenül az erre adott szovjet engedélytől – 1975-ben a helsinki konferencián tartott felszólalásában a magyar pártfőtitkár húszéves országlás után talán először kiejtette a Trianon szót a száján nagy nyilvánosság előtt, de alapvetően tartott a nemzeti érzés/nacionalizmus újraéledésétől.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
8. Az ókori Athén
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Milyen lehetett evezni egy ókori görög hadihajón?
- A varázsitaloktól a tömegpusztító fegyverekig: hat kevéssé ismert tény az ókori görögökről
- A külóni vérbűnhöz is köze lehet az Athénban feltárt rejtélyes tömegsírnak
- Korsóban eltemetett gyermekek, hátrabilincselt kezű csontvázak – az ókori Athén titkai
- Erósz játszmái – házasélet és szexualitás az ókori Görögországban
- Több millió ezüstérmét tárolhattak a Parthenón tetőterében
- Az ebola már az ókori Athénban is felütötte a fejét?
- George Clooney felesége segíti Athént az Elgin-márványok ügyében
- A bódult Periklész ihatott az Athénban talált kupából
- A befagyott orosz pokolban elolvadt Napóleon Grande Armée-ja 09:50
- Boleyn Anna sem tudott fiút adni a királynak, és ez pecsételte meg sorsát 09:06
- Szerelmes volt egy gyáros lányába, találmánya receptjét ezért csak potom pénzért adta el Irinyi János tegnap
- Semmiségnek vélte sebét a meglőtt Habsburg trónörökös, Ferenc Ferdinánd tegnap
- Politikai ellenfele volt az amerikaiak ellen harcoló nicaraguai Robin Hood gyilkosa tegnap
- Ingyen sör osztogatása miatt alakult ki tragédia II. Miklós koronázásán tegnap
- Festőként kezdte pályafutását a fényképezés egyik úttörője, Mathew Brady tegnap
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk 2024.05.17.