Szokatlan temetkezés – ülősírok feltárása Dijonban

Az ülősírokban azonos pozícióban eltemetett emberi maradványokat találtak. A 13 holttestet ugyanolyan, de különálló sírban helyezték el.

Szokatlan módon, ülő helyzetben eltemetett maradványokra bukkantak egy 2024 októbere és decembere között végzett ásatáson a franciaországi Burgundiában, Dijon városában – írja az archeomedia.net. A furcsa temetkezési módnak több magyarázata is lehet.

Arccal a napnyugat felé

Az ülősírokban mind a 13 ember ugyanabban a pozícióban temették el, különálló, de azonos átmérőjű gödrökben. Ülő helyzetben, felegyenesedett háttal helyezték el őket úgy, hogy az üreg keleti falának támaszkodtak, míg arcuk nyugat felé, a lenyugvó nap irányába fordult. Lábaikat behajlították – mintha ülnének – kezeiket combcsontjuk vagy medencéjük mellé helyezték.

Annamaria Latron, az Institut National de Recherches Archéologyques Préventives (INRAP) archeo-antropológusa elmondta, hogy az ebből a korszakból származó, ülőhelyzetben eltemetett maradványok meglehetősen ritkák. Hasonló temetkezési módot helyszíneken is találtak, Svájcban, valamint Nagy-Britannia és Írország kelta területein.

Az egyforma gödrök 90 centiméter átmérőjűek, egymástól körülbelül 2 méterre helyezkednek el, összesen 25 méter hosszú sort alkotva. A kutatók csalódására sírmellékletet vagy a halottakkal eltemetett tárgyakat nem találtak a sírokban. Csak az egyikben bukkantak egy fekete kőkarkötőre, amit a Kr. e. 4. és 3. század közé datáltak.

Mire utal az ülőhelyzet?

A holttestek pozíciója miatt eleinte arra következtettek, hogy gonosztevők vagy rablók voltak, akiket büntetésül temettek el így. Később ez megváltozott: a kutatók szerint magasrangú családokból származó, harcosok, politikai vagy vallási vezetők lehettek. Az INRAP megbízásából a Le Point-i Eschapasse Baudouin-nál folyó ásatásokat vezető Hervé Laganier is úgy gondolja, hogy kiemelkedő társadalmi osztályhoz tartozó személyek maradványaira bukkantak.

Az ülősírok vizsgálata természetesen folytatódik, abban a reményben, hogy a rendelkezésre álló új technikák – mint a DNS-elemzés – további információval szolgálhat a holttestek társadalmi státuszáról. A DNS-elemzés mellett a radiokarbonos kormeghatározás is a kutatók segítségére lehet, amivel nagyobb pontossággal tudják meghatározni a temetés időpontját.

Közeli gyermeksírok

A feltárás helyszínétől nem messze hasonló jelentőségű leletre bukkantak. 22 nagyon fiatal, egy évnél kisebb gyermek sírját találták meg, akiket a Kr. e. 1. században temettek el. Az ilyen nagyszámú holttest a csecsemőhalandóság mértékét mutatja meg. Mivel felnőtt holttestet nem találtak, a kutatók szerint a nekropoliszt kizárólag gyermekeknek tartották fenn. A gyermekeket nem hamvasztották, hanem az oldalukra fektetve fakoporsóban temették el, amelyek mára – az idő múlása és a nedvesség miatt – teljesen eltűntek, csak a kőburkolatok és a szögek maradtak meg. Néhány sírban kerámiát és egyéb sírmellékleteket találtak.

A temető területét később mezőgazdasági célokra használták, mivel a régészek párhuzamos gödröket találtak a sírok között. Tehénkoponyákat is találtak – a temető helye a 16-17. században vágóhídként működött.