Szobrot állítottak Fábri Zoltán filmrendezőnek a Nemzeti Filmintézetnél
Felavatták a huszadik századi magyar filmművészet egyik legmeghatározóbb alakja, Fábri Zoltán háromszoros Kossuth-díjas filmrendező szobrát a fővárosban, az alkotást a rendező születésének évfordulója alkalmából leplezték le. Az Ámmer Gergő szobrászművész által készített, ülő alakot formázó mű a Nemzeti Filmintézet épülete előtt kapott helyet.
- Fábri Zoltán háromszoros Kossuth-díjas filmrendező ülő alakját mintázó szobrát avatták fel Budapesten.
- Az Ámmer Gergő szobrászművész által készített alkotást a Nemzeti Filmintézet épülete előtt helyezték el.
- Az ünnepségen a rendező életművét és a 20. századi magyar filmtörténetben betöltött szerepét méltatták.
Az avatóünnepségen Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár mondott beszédet, amelyben az alkotó univerzális jelentőségére hívta fel a figyelmet. A politikus kiemelte, hogy Fábri Zoltán a 20. századi magyar társadalom és történelem erkölcsi kérdéseinek rendkívül érzékeny és komplex ábrázolója volt. A rendező művészetének fókuszában mindig a kiszolgáltatott ember állt, aki a különböző hatalmi rendszerek, társadalmi kényszerek és súlyos erkölcsi dilemmák szorításában igyekszik megőrizni az emberségét. A filmek rendre azt a sorsdöntő pillanatot vizsgálják, amikor az egyénnek választania kell a felelősségvállalás és a méltóság megőrzése, vagy a körülményekhez való alkalmazkodás és a behódolás között.
Ugrin Julianna, a Nemzeti Filmintézet ideiglenes igazgatóságának elnöke történelmi párhuzamként megemlítette, hogy a budapesti filmgyárban éppen 1917-ben indult meg a munka, pontosan abban az évben, amikor a rendező is napvilágot látott. A szakember felidézte, hogy Fábri Zoltán eredetileg festői és díszlettervezői tapasztalatokkal érkezett a filmszakmába, ezért alkotásaiban is vizuálisan, komplex képekben gondolkodott. Jeleneteit aprólékosan, pontos elképzelésekkel és alapos technikai felkészültséggel tervezte meg, miközben kivételes pedagógiai érzékkel instruálta a színészeit is, hogy a politika és a történelem viharába került kisember sorsát minél hitelesebben ábrázolhassa.
A megemlékezésen részt vett Domonkos Sándor is, aki állandó standfotósként dolgozott a mester produkcióiban. A fotóművész egy erőt sugárzó, tiszta gondolkodású és mélyen humánus alkotóként jellemezte egykori munkatársát, hangsúlyozva, hogy az újonnan felavatott szobor ezt a szeretetteljes személyiséget is sikeresen jeleníti meg. A Nemzeti Filmintézet már korábban is adózott a rendező emlékének: a 2017-es centenáriumi évben a 3-as és a 4-es stúdiót róla nevezték el, és egy emléktáblát is elhelyeztek az épület falán.
Ez is érdekelhet
Fábri Zoltán pályafutása a második világháború utáni magyar történelem és a pártállami időszak évtizedeiben teljesedett ki. A korszak kultúrpolitikája szigorú ideológiai kereteket szabott a művészeknek, azonban a legtehetségesebb alkotók képesek voltak egyetemes, humanista üzeneteket közvetíteni a cenzúra árnyékában is. Fábri ahhoz a kivételes generációhoz tartozott, amely a politikai nyomás ellenére nemzetközi szintre emelte a magyar filmművészetet. Bár történetei sokszor konkrét történelmi korszakokban játszódtak, a bennük felvetett morális kérdések a mindenkori jelen társadalmának szóltak, segítve a közönséget a saját történelmi traumáik feldolgozásában.
A hosszú alkotói pálya során a direktor összesen 22 nagyjátékfilmet rendezett. Esetében a szerzői jelenlét rendkívül erős volt, hiszen a legtöbb produkciójának ő maga írta a forgatókönyvét, és számos alkalommal a díszleteket is saját maga tervezte. Életműve a nemzeti kulturális kánon megkerülhetetlen részét képezi; olyan klasszikusok fűződnek a nevéhez, mint a Körhinta, Az ötödik pecsét, A Pál utcai fiúk, az Isten hozta, őrnagy úr!, valamint a Hannibál tanár úr. Munkásságával nem csupán a hazai közönség, hanem a nemzetközi szakma elismerését is kivívta, öröksége pedig a mai napig meghatározó hivatkozási pont a mozgókép történetében.
