Szellentés és pszichológiai hadviselés – ilyenek voltak az udvari bolondok mindennapjai

A „bolondok” három fajtája

A középkor folyamán háromféle tréfamester alakult ki. A professzionális bolond, akit nemes vagy király alkalmazott, általában felettébb művelt és tanult volt, és urához hasonló ruhákban járt a klasszikus bolondjelmez helyett. De a gazdag vagy nemes családok sok esetben befogadtak mentális betegséggel vagy fizikai deformáltsággal küzdő nőket vagy férfiakat, egyfajta „háziállatként” tartva őket saját szórakoztatásukra, illetve „keresztényi könyörületességből”. Őket gyakran „ártatlan bolondokként” aposztrofálták és olyasfajta címmel illették őket, mint „a királynő bolondja” vagy „Lord XY bolondja”. Fizetséget nem kaptak, élelemmel, ruhával és a földön alvóhellyel látták el őket. Ha a nemesi család úgy döntött, hogy már nem szórakoztató a jelenléte, előfordult, hogy egyfajta nyugdíjat fizettek nekik rendszeres alamizsna formájában, sokan sajnos azonban koldusként végezték.

A bolondok harmadik kategóriája a különösen Franciaországban népszerű „bolondtársaságok” voltak, amelyek amatőr társulatokként működtek, akik karácsonykor, illetve búcsúkban és fesztiválok alkalmával léptek fel. Általában ők voltak azok, akik a fülekkel ellátott csuklyából és színes tunikából álló ma ismert „tipikus” bolondjelmezt magukra öltötték, és ruhájukra vagy cipőjükre csengőket erősítettek. Ők ilyenkor a város utcáin táncoltak végig, akár hátukon gyermekeikkel is.

I. Erzsébet királynő korában az angol tréfamesterek egyre inkább elmozdultak a magánudvarokban való fellépéstől a színpad felé, ahol vígjátékokban színészkedtek. A 17. századra már igen veszélyessé vált a királyi családnál bolondként szolgálni, amint azt Jeffrey Hudson megtanulhatta. Jeffrey egy tehetséges „törpe-bolond” volt, akit I. Károly király először egy pitéből előugrani látott. Jeffrey Henrietta Mária királynéval tartott, amikor Hollandiába menekült, és vissza is tért vele Angliába a királypárti oldalon lóháton harcolni a polgárháborúban. Termete ellenére ügyes lovas és katona volt. Férje lefejezésekor Jeffrey segített a királynénak Franciaországba menekülni. Néhány hónappal később azonban a királyné testőrparancsnoka, Lord Croft testvére a magassága miatt sértegette Jeffreyt. A törpe válaszul párbajra hívta és lelőtte. A királynénak nem maradt más választása, mint elküldeni Jeffreyt. Száműzetése során elfogták és eladták rabszolgának. Bizarr módon, miután visszatért Angliába (már ha valóban ugyanaz a személy volt), azzal keltette fel a figyelmet, hogy egy lábnyit (kb. 30 cm) nőtt időközben, és további furcsaságként egy 1679-es „pápista összeesküvésben” való részvétellel vádolták meg. 1682-ben, hatvanhárom évesen végül kiengedték a börtönből, és nem sokkal később elhunyt.

1. Lakomák és mindennapok
2. Egy bolond élete
3. A „bolondok” három fajtája
4. „Nyüves” Johnson

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2015

• Az amerikai elnökök rettegett ellensége: a "húszéves átok"
• Különös kapcsolatban állt az égiekkel "Erdély Gödöllője"
• „A halál oka ismeretlen” - rejtélyes halálesetek a szocializmus évtizedeiből
• Aki egy ültő helyében száz kisfröccsöt is megivott
• Különös halálesetek a tudomány és a művészet világából
• Férfiaktok és romantikus novellák - hét diktátor furcsa hobbival
• Mit keresett Buffalo Bill Magyarországon?
• Ami kenterbe veri a Trónok harcát: Árpád-házi rémhistóriák
• Az athéni, akinek a fejére esett egy teknős