„Az élet egy bizonyos pontján az ember készen áll arra, hogy feláldozzon valakit.” Ez a mondat, mely Arthur Miller szájából hangzott el egy 1987-es interjúban, az amerikai drámaíró Bűnbeesés után című drámájára vonatkozott. A mű témája az emberi döntések erkölcsi háttere, s főszereplője, Quentin ebből a szempontból halad végig képzeletben élete eseményein, újra átélve második házasságát is. 

E kapcsolat átgondolása során válik nyilvánvalóvá a számára, hogy önzősége és ridegsége miatt nem tudott segíteni feleségén. Az interjú, amelynek egy részlete egy népszerű videomegosztó oldalon is meglelhető, érezhetően heves érzelmeket váltott ki a nézők többségéből, ám a videó alatti megjegyzésekből kitűnik: a kommentelőket nem az irodalmi elemzés lehetősége hozta lázba. Hozzáállásuk nem meglepő, hiszen a Bűnbeesés után sokak számára Miller leginkább magánéleti számvetéseként, egyszersmind vezekléseként értelmezendő és értelmezhető. A hozzászólók többsége így aztán leginkább az író felelősségét boncolgatja második felesége, Marilyn Monroe öngyilkossága kapcsán, megállapítva, hogy a férfit csak a sztár szépsége és pénze vonzotta, s amikor már megkapta tőle azt az üdítő hollywoodi kiruccanást, amelyre vágyott, kíméletlenül eldobta magától.

A két híresség kapcsolatát felszínesen vizsgálva valóban könnyen lehet ilyesfajta következtetésre jutni. A világ egyik legismertebb arcával rendelkező, a mozi által hipererotizált szupersztár és a kívülálló, intellektuális Miller szerelme sokak szerint eleve kudarcra volt ítélve. Közelebbről nézve azonban a dolgok már nem tűnnek annyira egyszerűnek. A fent említett interjúban Miller ugyanis hozzáteszi azt is, hogy a „kulturális szempontból valószínűtlen” kapcsolat motivációját az a „sötétség és tragédia” adta meg, amelyet mindketten jól ismertek, s amely lényük meghatározó alkotóelemeként mozgatta lelki életüket.

Publicisztikai szempontból tökéletes

A Norma Jean Baker néven született lány apját nem ismerte, s arról álmodozott, hogy ő valójában Clark Gable gyermeke. Édesanyja, Gladys Baker Mortenson paranoid skizofréniával került elmegyógyintézetbe, amikor a színésznő még csak hétesztendős volt, ám Marilyn már előtte is felváltva élt árvaházban és nevelőszülőknél. Gyermekkorának legstabilabb időszaka az volt, amikor anyja egyik barátnőjénél lakott néhány évig, ám tizenöt esztendősen onnan is elmenekült, feltehetően azért, mert nevelőapja szexuálisan bántalmazta. Hogy elkerülje az árvaházat, Marilyn hozzáment egy Jim Dougherty nevű húszéves helyi fiúhoz, aki nem sokkal később csatlakozott a kereskedelmi flottához. Ez volt az első alkalom, amikor (az akkor még) Norma Jean egy férfi oldalán kellett hogy keresse a (ebben az esetben elsősorban fizikai) biztonságot. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2017. nyár számában olvasható.