Rodoszi Leónidasz Michael Phelps ellen – ki minden idők legnagyobb sportolója?
2016. augusztus 17. 14:15
Michael Phelps a 200 méteres vegyesúszás döntőjében nemrég elért győzelmével megszerezte 13. egyéni olimpiai aranyérmét, ezzel megdöntötte rodoszi Leónidasz 2168 éve felállított rekordját. De vajon melyik sportteljesítményét tekinthetjük értékesebbnek?
Korábban
Rodoszi Leónidasz, a történelem leghíresebb sprintere és középtávfutója „három olimpián tudta a legmagasabb szinten tartani a sebességét, és 12 győzelmet könyvelhetett el futásban” – írta az i. sz. 2. században élt görög földrajztudós, Pauszaniasz – olvasható a Discovery News cikkében. Az i. e. 164-ben, 160-ban, valamint 156-ban megrendezett olimpiákon az atléta három számban – stadionfutásban, kettős stadionfutásban, amelyek nagyjából a mai 200 és 400 méteres távnak felelnek meg, valamint a bronzpáncélban, pajzsot tartva végrehajtott fegyveres futásban, a hoplitodromoszban – is megkapta a győzelemért járó koszorút. I. e. 152-ben Leónidasz már veteránként, 36 évesen is triplázni tudott, vagyis négyszer hajtott végre triasztészt, így végül 12 olimpiai bajnoki címmel fejezte be a pályafutását.
Phelps 2004-ben, 2008-ban is 2012-ben is megnyerte a 100 méter pillangót; 2004-ben, 2008-ban és 2016-ban a 200 méter pillangót, 2004-től 2016-ig minden olimpián a 200 méter vegyest; 2004-ben és 2008-ban emellett a 400 méter vegyest is; 2008-ban a 200 méteres gyorsúszás döntője is az ő győzelmével ért véget. Az augusztus 13-án az amerikai váltóval a 4X100 méteres vegyesúszásban aratott győzelmével 23 aranyéremmel fejezte be a pályafutását. Emellett még három ezüst- és két bronzérmet is szerzett az olimpiákon. A váltóval elért aranyérmei a rodoszi Leónidasszal történő összevetésben azonban nem számíthatnak, mivel az ókori olimpiákon még nem léteztek váltóversenyek.
Phelps azonban a fenti eredmények mellett azzal is büszkélkedhet, hogy Rióban ő lett minden idők legidősebb úszója (a nőket is beleszámítva), aki egyéni olimpiai bajnoki címet nyert, és az első úszó, aki 12 év eltéréssel is nyert olimpiai aranyérmeket. A 35 éves, szintén amerikai Anthony Ervin három nappal később azonban mindkét rekordot megdöntötte, mivel ő már Sydney-ben, vagyis 16 évvel ezelőtt megnyerte az 50 méteres gyorsúszás döntőjét, ugyanazt a számot, amelyben Rióban is diadalmaskodott. Phelps a harmadik olimpikon lett, aki négyszer is megnyert egy olimpiai számot egyéniben (a 200 vegyest), erre előtte csak két amerikai atléta, Al Oerter és Carl Lewis volt képes. Előbbi 1956 és 1968 között négyszer nyerte meg a diszkoszvetést, utóbbi 1984-tól 1996-ig minden olimpiáról elhozta az aranyat távolugrásban. Oerter emellett minden aranyát olimpiai rekorddal, és saját addigi legjobb eredménye felülmúlásával érte el.
Ha Phelps egy ország lenne, a 39. helyet foglalná el az összes újkori olimpia eredményeit összesítő táblázaton. De lehet-e az amerikai úszó teljesítményét Leónidaszéhoz hasonlítani? Phelps ugyanis jóval több érmet szerezhetett, mint az ókori atléta, ráadásul még egy nehéz bronz páncélt sem kellett viselnie (ez az érv nem feltétlenül állja meg a helyét, mivel Leónidasz versenytársainak ugyanúgy viselniük kellett az eszközt).
David Gilman Romano, az Arizonai Egyetem görög régészet professzora, az ókori olimpiák szakértője szerint a két sportoló teljesítménye mégis összehasonlítható. Phelpsnek számos előfutamban is részt kellett vennie ahhoz, hogy helyet szerezzen magának a döntőben, ami feltehetően nem volt igaz Leónidasz esetében. Elképzelhető, hogy Leónidasz olimpiai rekordokat is elért, ezt azonban vonatkozó történelmi források hiányában nem tudhatjuk. Mindkét sportoló 12 év alatt szerezte meg az aranyérmeit, Leónidasz azonban öt évvel idősebb volt utolsó (és értelemszerűen az első) olimpiája idején. A tények ismeretében mindenki maga döntheti el, melyik sportember teljesítményét értékeli nagyobbra.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
23. A reformáció és a katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
- A leves, amely megállított egy háborút
- Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
- Példát mutatott a világnak Erdély a vallási toleranciában
- A vallásszakadást szentesítette az első vallásbéke
- Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását
- A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
- Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
- Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház
- Kölcsönös bizalmatlanság jellemezte az antikomitern paktum aláíróit 19:05
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” 18:05
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről 17:20
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke 16:10
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20