Patkányok és csótányok voltak az amerikai hadifoglyok társai a „Hanoi Hiltonban”

2019. október 10. 08:36 Múlt-kor

Korábban

Ékszíj és „kötéltrükk”

A leláncolt foglyok nem tudtak elmozdulni helyükről, így helyben voltak kénytelenek könnyíteni magukon, fogva tartóik pedig huzamosabb időre is saját mocskukban hagyták őket. A bűz és a nyílt sebek által odavonzott patkányok és csótányok csak tetézték a foglyok szenvedéseit.

Amikor nem láncolták le őket, gyakran előfordult, hogy a foglyoknak több napon át egy széken állva kellett maradniuk – ha elfáradtak vagy elaludtak, az őröktől kiadós verés járt.

Ahogy Jeremiah Denton fregattkapitány később elmondta: „Ököllel és ékszíjjal verték az embert. Bemelegítésképp halálosan megfenyegettek. Aztán igazán komolyra vették a dolgot, és az úgynevezett »kötéltrükköt« mutatták be az emberen.”

Sam Johnson későbbi texasi kongresszusi képviselő, akit egy F–4 Phantom II vadászrepülőgép pilótájaként lőttek le Észak-Vietnám felett 1966-ban, 2015-ben részletesen elmagyarázta a „kötéltrükk” mibenlétét:

„Hadifogolyként a Hanoi Hiltonban semmit sem tudtam felidézni a katonai túlélési anyagból, ami megmagyarázta volna a plafonról lógó húskampó rendeltetését. Ott lógott az ember feje felett a kínzókamrában, egyfajta szadista csúfolódásként – az ember nem tudta levenni róla a szemét.”

„A kampó rutinszerű használatakor a vietnámiak megkötözték a fogoly kezét és lábát, majd hozzákötözték a kezét a bokájához – néha a háta mögött, néha elöl. A köteleket egészen addig szorították, míg már nem kaptál levegőt. Aztán, előregörnyedve vagy hátrahajolva felemelték a foglyot a kampóra, és ott hagyták a köteleknél fogva lógni.”

„Az őrök rendszeres időközönként visszatértek, hogy újból megszorítsák őket, míg minden érzékelést el nem veszített a fogoly, végtagjai lilává váltak, és méretük kétszeresére duzzadtak. Ez aztán órákon, de néha napokon át folytatódott.”

John McCain későbbi szenátor és elnökjelölt 1967-ben került a Hỏa Lò falai közé, miután A–4 Skyhawk repülőgépét Hanoi felett rakétatalálat érte.

Sikerült katapultálnia, azonban mindkét karját és jobb térdét is eltörte földet éréskor, majd kis híján belefulladt a Trúc Bạch nevű tóba, mielőtt kimentették és foglyul ejtették (eközben puskatussal összezúzták a vállát, és szuronnyal is megsebezték).

Fogva tartói egészen addig nem részesítették orvosi ellátásban, míg ki nem derült, hogy édesapja az amerikai haditengerészet admirálisa.

A felismerést követően kórházba szállították, ahol egész testét begipszelték, sérült térdéből pedig eltávolították az inakat és a porcot – ellátása továbbra is minimális volt, a kórházban mintegy 23 kilogrammot veszített testtömegéből.

Miután 1968-ban McCain édesapját nevezték ki a haditengerészet minden Vietnámban tevékenykedő alakulatának főparancsnokává, az észak-vietnámiak – a propagandafogás lehetőségét sejtve – felajánlották, hogy szabadon engedik. McCain a többi fogvatartott iránti szolidaritásból visszautasította az ajánlatot.

E döntés jutalma további kínzás volt. A Hanoi Hiltonban töltött öt és fél év során teljesen megőszült, és élete hátralevő részében képtelen volt karjait a fejénél magasabbra emelni.

előző oldal következő oldal 2 / 4