Nagyméretű asztal, közepén egy csíkos kehellyel, egy pálcával, két üveggolyóval, valamint két gyűszűszerű pohárkával és egy békával. Az asztal egyik oldalán néhány alakból álló csoport, míg a másikon egyetlen figura látható. Ez utóbbi bal kezében kosarat fog, amelyből egy állati szempár kukucskál ki, másik kezében egy üveggolyót emel magasra. A vele szembenálló csoportosulásból első látásra egy, az asztal fölé hajló, meghatározhatatlan nemű figura tűnik ki – a körülötte állók egy része az asztalt nézi, mások az asztal túloldalán magányosan állót, némelyek a távolba révednek, és van, aki az égre emeli a tekintetét.

A jobb oldalon álló, fekete kalapos figura és az asztal túloldalán előre hajló alak közötti kapcsolat kétségtelen. Hogy pontosan mi történik, az az első pillantásra nem egyértelmű. Ahhoz, hogy meglássuk a részleteket, közelebbről kell szemügyre vennünk a festményt: a hajlott hátú alak szájából egy béka feje lóg ki, ebből arra következtethetünk, hogy az asztalon látható másik varangy is az ő szájából ugrott elő, ő köpte ki. Tekintetét egyértelműen a vele szemben álló férfi kezében lévő golyóra szegezi, mintha megbabonázták, hipnotizálták volna. Mindeközben a golyót tartó kalapos figura, kissé hátralépve az asztaltól, leeresztett szemhéjai alól, lebiggyesztett szájjal, sztoikus nyugalommal figyeli az eseményeket. Ő a bűvész, a mágus, a történések irányítója – a szemek és az elmék megtévesztője, a hiszékenyek megvezetője, akinek a kezét kell figyelni, mert csal. Az asztalon az antikvitás korában is ismert, ma leginkább talán az „itt a piros, hol a piros” játékhoz hasonlítható mutatvány eszközei. Ezekkel éppen elkápráztatja a vele szemben álló, talán férfi-, talán nőalakot. A megbabonázott figura mögött egy férfi áll, aki a fejét magasra, a tekintetét pedig az égre emeli, miközben jobb kezében a hipnotizált alak oldalán lógó pénzes zacskót fogja – minden bizonnyal azért, hogy annak tartalmát eltulajdonítsa. A körülöttük állók mindebből semmit sem vesznek észre, gyanítható azonban, hogy a bűvész pontosan tudja, mi is történik.

A cinkos boszorkányüldöző

Hieronymus Bosch a Németalföld egyik legfontosabb kereskedővárosának számító Hertogenbosch városában született, felmenői között több festőt is találunk. Az eredetileg Aachenből származó festőcsalád a XV. század második felében már ebben az igen gyorsan fejlődő, gazdagodó, népesedő településen élt, és nem véletlenül választotta magának családnévként a városka nevének második tagját. Az 1470-es évek közepén készült Bűvész című festménye egy olyan korban született, amikor – ahogyan az a gyorsan növekvő települések esetében törvényszerű – megszaporodtak az olyan nagyvárosi bűncselekmények, mint a lopás, a rablás, a szélhámosság. A helybeliek ismerték egymást, ezért a veszélyt mindig az idegenek jelentették: az utazók, a vándorművészek, a magukat orvosnak mondó kuruzslók, a zenészek, a bohócok és a bűvészek, valamint a közöttük megbújó tolvajok, zsebesek. Más veszély is leselkedett azonban a kor gyermekeire, és ez ugyanúgy része volt a hétköznapjaiknak, mint például a zsebtolvajlás. És ez az inkvizíció volt.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2015. tél számában olvasható.