A föld alól is előteremtjük azt, amit nagyon szeretnénk. Középkori ételkultúránkkal például szó szerint ezt kell tennünk: az írásbeli források töredékessége miatt régészeti ásatások segítségével kell kiderítenünk, mi kerülhetett a budai vár lakóinak a tányérjába. Kutatóinknak köszönhetően erről ma már van némi ismeretünk, sőt azt is sejthetjük, hogy az említett tányér miként nézett ki.

A budai várnegyed alatt rejtőző kutak, hulladékgödrök igazi „csemegéket” tartogatnak a magyar gasztrotörténet iránt érdeklődőknek: középkori konyha berendezési tárgyai, valamint növényi és állati maradványok kerültek felszínre ezekről a helyekről.

A Várnegyed épületei alatt többszintes pincerendszer húzódik, itt tartották egykor a hűtést igénylő élelmiszereket és a budai polgárok egyik fontos jövedelemforrását, a bort. A város környéki szőlőbirtokok jó minőségű, jó áron eladható italt kínáltak az elsősorban kereskedelemmel és kézművességgel foglalkozó lakosoknak, a szegényebbek pedig napszámosként dolgozva éltek meg ebből a gyümölcsből. A középkori kutak mélyéről ezres nagyságrendben kerültek elő a borkultúra nyomát jelző szőlőmagok, valamint régi iratokból tudhatjuk azt is, hogy milyen fajtákat termesztettek a középkorban. Olyan izgalmasan hangzó, de mára feledésbe merült elnevezések említhetők meg, mint a kecskecsöcsű, a makkszőlő, a rózsaszőlő, a berkenyelevelű, a szagos bajnár vagy a bakator. A középkori budai borok egyébként fehérek voltak.

Háztartás a mélyben

Az egykori lakóházak majd mindegyikéhez ciszterna vagy kút tartozott, ezekből ugyancsak érdekes leletek kerültek a felszínre. Olyan használati tárgyak, növénymaradványok, állati csontok, amelyek valósággal mesélnek konyhakultúránk múltjáról. A Szent György téri kút például – B. Nyékhelyi Dorottya összegzése szerint – különféle cserépedényeket (fazekak, bögrék, fedők, kancsók, korsók és tárolóedények, amelyek között vannak virágmintás és színezett darabok), valamint üvegtárgyakat rejtett. Utóbbiakból találtak velencei gyártású, díszített nyakú palackot és cseppekkel díszített poharat, továbbá cseh poharat is. Az egyik leggazdagabb leletegyüttest a Teleki-palota Szent György utcai mélykútja adta. Ebből például cipőket, Zsigmond korabeli pénzérméket, fésűket, valamint egy Anjou-címeres selyemkárpitot sikerült felszínre hozni, no meg számtalan konyhai tárgyat, például ónozott tálat, fa- és csontnyelű késeket, fakanalakat, fatányérokat. A Táncsics Mihály utca 17–21. alatt található középkori kútból szintén hétköznapi konyhai eszközök kerültek elő: zöld mázas, kívül fehér mázas fazék fedővel, belül sárga mázas, füles korsó. Ezek segítségével a régi konyhák színvilága is felidéződik. Egy héber feliratú pohártöredék pedig a középkori Buda zsidó lakosainak őrzi emlékét.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2015. tél számában olvasható.