Nők a számok mögött – az űrverseny elfeledett hősei

2022. április 9. 15:12 Múlt-kor

Korábban

Menekülés a programozásba

Johnsonnal párhuzamosan futott be komoly karriert Dorothy Vaughan a NACA-nál, majd később a NASA-nál. Ő is summa cum laude végezte el a matematikát 1929-ben, és szintén tanítani kezdett, noha Katherine-hez képest sokkal jobb körülmények között élt a férje családjának köszönhetően. A Langley Research Centerben kezdett el dolgozni 1943-tól.

A Langley-ben – Virginia állam törvényei miatt – két csoport tevékenykedett, amelyeket a működési területükről keletinek és nyugatinak neveztek el. A West Area Computers kötelékében dolgoztak az afroamerikai nők, akiknek külön mosdóba és kantinba kellett járniuk, mint a fehéreknek. Dorothy Vaughan először ideiglenes jelleggel, később állandó megbízással lett a csoport vezetője 1949-ben. Feketeként ő volt az első, aki ezt a pozíciót betölthette.

Mary Jackson, a NASA első fekete női mérnöke

Amikor látta, hogy a számítógépek bevezetése veszélyezteti az ő és a beosztottjai munkáját, autodidakta módon megtanult programozni. (Ebben az időben afroamerikaiak számára nem nyílt ilyen képzés). Sőt, a többieknek is megtanította a programozást és a FORTRAN nyelvet, akik így megmaradhattak a munkahelyükön. Amikor a NACA-ból 1958-ban NASA lett, a korábbi szegregált munkavégzést is felszámolták, a fekete munkatársak pedig átkerültek az Analysis and Computation Division nevű részlegre.

Johnson egy ideig Vaughan csoportjában dolgozott, de aztán útjaik elváltak. Míg előbbi a repülési számításokkal foglalkozott, utóbbi az elektronikus számításokban és a programozásban mélyedt el. Vaughan végül 1971-ben vonult vissza a NASA-tól.

A NASA vezérlőszobájában kezdetben esélytelen volt nőket látni

A fekete mérnökpionír

Nem volt fordulatoktól mentes Mary Jackson élete sem. Noha 1942-ben fizikából és matematikából szerzett BSc-diplomát a Hampton Egyetemen, és később középiskolásoknak és egyetemistáknak tartott különórákat, mégsem jutott előrébb a szakmájában. 1943-tól könyvesbolti eladóként, később recepciósként és könyvelőként dolgozott. 1951-ben került a Langley-hez a többi női számoló mellé. 1953-ban Kazimierz Czarneckinek, a NACA repülőmérnökének biztatására kezdett továbbtanulni, mivel csak az MSc-végzettség megszerzése után léptethették elő mérnökké. Ám az esti képzésen nem vehettek részt feketék, ezért Mary Jackson petícióval fordult Hampton városához, hogy engedélyezzék a részvételét. Miután az engedélyt megkapta, és sikeresen elvégezte a tanfolyamot, ő lett a NASA első fekete női mérnöke.

Munkája során elsősorban a szélcsatornában folytatott kísérleteket. Nagy szerepet játszott abban, hogy az Egyesült Államok hatékonyabb repülőgépeket tudott kifejleszteni. Számos tudományos publikáció fűződik a nevéhez, közülük többet is mentorával, Kazimierz Czarneckivel közösen jegyzett, akinek a kezdeti segítségéért rendkívüli hálás volt. Czarnecki nyugdíjazási partiját is ő szervezte meg.

A 2020 februárjában 102 évesen elhunyt Katherine Johnson nyudíjazásáig dolgozott a NASA-nál

Miután látta, hogy ennek ellenére sem tud előrelépni, 1979-ben egy újabb váltásra szánta el magát: a mérnöki pályát otthagyva Langley-ben egy másik állást fogadott el. Ennek keretében az utánpótlást segíthette, és a következő generáció női matematikusainak, mérnökeinek és tudósainak a felvételén és előléptetésén dolgozott.

Hármójuk (és a hozzájuk hasonló nők) életútja tulajdonképpen a történelem árnyékában maradt egészen addig, amíg Margot Lee Shetterly fel nem fedezte a tevékenységüket az utókor számára. 2016-ban A számolás joga (Hidden Figures) címmel nagysikerű hollywoodi film is készült könyvéből.

előző oldal 2 / 2