Névtelenül jelentette meg könyvét a Frankenstein szerzője, Mary Shelley

2025. február 16. 15:08 Múlt-kor

818-ban, az akkor alig húszéves Mary Shelley élete fordulópontjához érkezett. Egész írói pályafutását meghatározó könyve – a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz – első kiadása még névtelenül került forgalomba. A fájdalommal és gyűlölettel teli történetet Mary saját tapasztalatai és rémálma inspirálta.

Az írónő arcképe

Korábban

A horrortörténetek klasszikusát a húszéves fiatal lány, Mary Shelley írta. Az ember által teremtett Frankenstein története a genfi tó partján született, írója pedig főhőséhez hasonlóan hányattatott életet élt.

A Shelley-örökség

Édesanyját születése után – gyermekágyi láz következtében – veszítette el, de a kislány Mary nem sokáig maradt félárva. Apja, William Godwin, pár évvel később újraházasodott, az özvegy Mary Jane Clairmont lett a felesége, de az asszony jelenléte nem hozott harmóniát a családi fészekbe.

Bár mostohájával feszült viszonya volt, féltestvéreivel közeli kapcsolatot ápolt. Fanny Imlay – aki anyja törvénytelen gyermeke volt – és Claire Clairmont, aki nevelőanyjának lánya volt: hármójuk erős köteléke enyhítette az otthoni nehézségeknél.

Az írás szeretetét a génjeiben hordozta, hiszen édesanyja Mary Wollstonecraft író és filozófus volt, a feminista irodalom elismert alkotója, apja pedig filozófiával és újságírással is foglalkozott. Mindössze 15 éves volt, amikor az akkor már nős Percy Bysshe Sheley rendszeres látogatója lett a Godwin-háznak. Hamar egymásba szerettek, a költő pedig felajánlotta feleségének, hogy éljenek hármasban. Miután a felháborodott asszony visszautasította az ajánlatot, az szeretők 1814-ben Franciaországba szöktek.

Percy Bysshe Shelley angol költő

Név nélküli szörnyeteg

Lord Byron segítette a fiatalokat, aki 1816-ban a genfi tó partján álló villájába is meginvitálta őket. Nem kettesben érkeztek, Claire Clairmont is velük tartott, aki Byron gyermekét várta. A „nyár nélküli nyár” mindnyájukat inspirálta, a borongós napokon kísértethistóriákkal szórakoztatták egymást. Nemcsak a természeti jelenségek különössége nyűgözte le őket, hanem a tudomány fejlődése is. A 18. század hajnalán a kémiai és fizikai felfedezések is megihlették a nyaraló Mary Shelley-t.

Mary Shelley története is innen, egy kérdéssel indul: hol a tudomány határa és hol kezdődik a „varázslat”? Választ ő sem ad, hiszen regényének főhőse, Victor Frankenstein sem árulja el, hogyan keltette életre teremtményét. A fejlődésre képes, névnélküli lény szeretetre és elfogadásra vágyik, de miután az emberek elutasítják, élete tragédiába torkollik. A horrortörténetek klasszikusának alcíme a római mitológia egyik alakjára utal. Prométheusz a mítosz szerint tüzet lopott az istenektől, hogy az embereknek adja, ezért az idők végezetéig szenvedésre ítéltetett. Mary Shelley szemében inkább negatív hős, aki gyilkosságra csábítja az emberiséget.

Mary és Percy egy templomkertben, a lány anyjának sírjánál vallottak szerelmet egymásnak

Borongós élet

Mary Shelley életét hasonlóan legismertebb regényéhez belengte a borongós melankólia. 1816-ban először féltestvére Fanny, majd Shelley első felesége, Harriet követett el öngyilkosságot. Pár héttel később Percy és Mary hivatalosan is összekötötte életét, de a boldog házaséveket gyermekeik elvesztése keserítette – három gyermekük közül csak fiúk, Percy Florence érte meg a felnőttkort. Itália különböző városaiban éltek, állandó társaságuk lett Claire Clairmont, aki Lord Byrontól született gyermekét apjánál hagyta. 1822-ben Percy hajója viharba keveredett és a férj sosem tért haza. Ezután Mary a munkának szentelte életét: írt és szerkesztett. Anyja feminista gondolatait követte és segítséget nyújtott a társadalom perifériáján élő nőknek. Fia boldogulását tartotta szem előtt és bár szerelmi kapcsolatairól tudunk, újabb házasságot nem kötött.