Nem tiltakoztak a nyugati hatalmak Lengyelország legelső felosztása ellen
2024. augusztus 5. 16:05 Múlt-kor
1772. augusztus 5-én három európai nagyhatalom uralkodója – II. Frigyes porosz király, II. Katalin orosz cárnő és Mária Terézia magyar királynő – közösen megfogalmazott kiáltványban osztotta fel egymás között Lengyelország területének egyharmadát. Az első felosztást a következő évtizedekben további kettő követte, amelyek során a lengyel állam hivatalos formában egészen az első világháború végéig megszűnt létezni.
Lengyelország felosztása
Korábban
Gomolygó felhők a lengyel égen
A lengyel nemesség által a 17. század közepén kialkudott és egészen a 18. század végéig működő liberum veto jogköre eredeti szándékával ellentétben (a végrehajtó hatalom korlátozása és a demokratikus elemek erősítése a törvényhozásban) alaposan aláásta a nemesi köztársaság tekintélyét és működőképességét. Sok történész egybehangzó véleménye szerint az államnak ez a működési elve nagyban hozzájárult a Lengyel–Litván Unió meggyengüléséhez, végső soron a szuverén lengyel államiság közel 150 éves megszűnéséhez. Piotr Stefan Wandycz például egyenesen úgy nyilatkozott, hogy „a liberum veto a régi lengyel anarchia baljós szimbólumává vált”.
A végső formájában az 1652-es országgyűlésen elfogadott liberum veto (szabad vétó, vagyis tiltakozási jog) lehetővé tette a törvényhozás (szejm) tagjai számára, hogy kikényszerítse az aktuális ülésszak befejezését, illetve semmisnek nyilvánítsa a meghozott törvényeket. A szejm bármelyik képviselője a „nie pozwalam” – „nem engedem” kifejezéssel tiltakozhatott egy-egy határozat végrehajtása ellen. A különleges jogkör azon az elméleten alapszik, hogy mivel minden lengyel nemes azonos jogokkal bír, vagyis egyenlő, minden intézkedést és törvényt egyhangúan kell elfogadni.
A felosztás előtt: a lengyel-litván nemzetközösség legnagyobb kiterjedése (wikipédia/Halibutt/CC BY-SA 3.0)
A baljós felhők Lengyelország egén már a 18. század elejétől gyülekezni kezdtek: a század elején belesodródott a számára semmilyen sikerrel nem kecsegtető nagy északi háborúba (1700–1721), sőt miután a svéd sereg több ütközetben is legyőzte a lengyel–szász csapatokat, XII. Károly svéd király az egész országot megszállta, kifosztotta, uralkodóját pedig száműzte.
Miközben a következő évtizedek – köszönhetően többek között a liberum veto bénítóan ható intézményének és egy örökösödési háborúnak – egyre inkább a hanyatlás és az anarchikus állapotok jeleit mutatták, Lengyelország szomszédos nagyhatalmai katonailag jelentősen megnövekedtek, és egyre inkább területéhessé váltak. A geopolitikai helyzet és az Orosz Birodalomnak a lengyel belpolitikára gyakorolt mind inkább fenyegető magatartása egyre inkább az orosz medve közelébe sodorta a meggyengült államot.
Amikor orosz és porosz nyomásra egy litván nemes, Stanisław Poniatowski került a lengyel trónra (II. Szaniszló Ágost néven 1764–95 között irányította az országot), még voltak apró jelek, hogy végül ne ő legyen a lengyel és litván nemzet közösségének utolsó uralkodója: II. Szaniszló Ágost kísérletet tett az arisztokrácia tagjainak szélesebb körű megadóztatására, fellendítette a kereskedelmet, stabilizálta az árakat, sőt duplájára emelte az állami jövedelmeket. A liberum veto felszámolásába és az állam működésének hatékonyabbá tételébe azonban beletört a bicskája.
II. Szaniszló Ágost
Miután II. (Nagy) Katalin orosz cárnő az uralkodót reformjai visszavonására kényszerítette, azt is sikerült elérnie, hogy az Unió az oroszok védelmét kérje az egyre inkább fenyegető Porosz Birodalommal szemben. (Poroszország azokra az északnyugati lengyel területekre vetett szemet, amelyek segítségével egyesíteni tudta volna birodalmának nyugati és keleti területeit.)
A területi igények mentén húzódó konfliktust tovább mélyítette egy vallási jellegű probléma is: az oroszok vallásszabadságot követeltek a lengyel területeken élő ortodox és protestáns alattvalók számára, és kötelezni kívánták a lengyel államot arra is, hogy az ortodox vallást gyakorlók állami hivatalokat is betölthessenek. Minkét követelés nyílt provokáció, ezáltal természetesen elfogadhatatlan volt a hagyományosan római katolikus lengyel nemesség számára.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
9. Demográfiai változások Magyarországon 1945-től
II. Népesség, település, életmód
- Propagandakampánnyal sem tudtak sok magyarországi szlovákot rávenni a Csehszlovákiába költözésre 1946-ban
- Hiába tiltakoztak sokan, több tízezer magyarországi németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján
- Szinte bárki felkerülhetett a kitelepítendők listájára Rákosi alatt
- Magyarok is települtek át „szlovákként” Csehszlovákiába a lakosságcsere keretében
- Megérdemelték a kitelepítést a németek?
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
