Nem egyszerre, hanem fokozatosan pusztult el Alexandria híres könyvtára

Az ókor csodás műveltségének legismertebb jelképe a híres alexandriai könyvtár, amely távoli vidékekről is gyűjtötte az akkori világ irodalmát, és a tudomány valódi központjaként működött, ahol a legnevesebb elmék is megfordultak. Mi lett a sorsa a tudás eme valóságos templomának?

Nagy Sándor öröksége

A történelem egyik leghíresebb hódítója, Nagy Sándor nem csupán katonai eredményeivel hagyott örökséget az utókorra. Kr. e. 323-ban bekövetkezett, rendkívül korai halálával az általa létrehozott makedón birodalom széthullott, területein Alexandrosz örökösei – hadvezérei, rokonai és barátai –, a diadokhoszok viaskodtak egymással háborúk sorozatában.

Egyiptom fáraójává I. Ptolemaiosz Szótér („megmentő”) lépett elő, aki Kr. e. 305-től Kr. e. 282-ig uralta az ősi birodalmat.

Az új fáraó híve volt a görög és a közel-keleti tudomány és filozófia szintéziséből létrejött hellenisztikus kultúrának, és eldöntötte, hogy a Nagy Sándor által alapított Alexandria kikötővárosát e kultúra központjává teszi.

Ptolemaiosz eme eltökéltsége eredményezte a híres alexandriai könyvtár, az ókor legnagyobb írásgyűjteményének létrejöttét.

Terjedelme csúcsán a becslések szerint legalább 40 000, de akár 400 000 görög és egyiptomi nyelven írott tekercsnek is otthont adhatott, utóbbi szám a szöveganyagot tekintve mintegy 100 000 mai könyvnek felelne meg.

A görög tudósok tömegével érkeztek a könyvtárba kutatni, ami csak növelte Alexandria presztízsét, mint a kor egyik vezető városa.

Idővel a könyvtár gyűjteménye akkorára nőtt, hogy a mellé épített templomban, a Szerapeumban is helyeztek el belőle. Míg azonban a Szerapeum romjai a mai napig láthatók, a híres könyvtárból semmi sem maradt.

A köztudatban gyakori toposz, hogy a könyvtárat egyetlen kataklizmikus tűzeset, avagy egyetlen barbár hódítás pusztította el, megszűnésének körülményei azonban ennél sokkal összetettebbek voltak.

A könyvtár létrejötte

Míg a nagy könyvtár eredeti ötlete lehetséges, hogy magától Nagy Sándortól származott, építése I. Ptolemaiosz Szótér egyiptomi uralkodása alatt kezdődött meg.

A könyvtár egy nagyobb komplexum, a Muszeion („a múzsák csarnoka”) része volt, amely a zenének, a költészetnek, a filozófiának, az anatómiának és a csillagászatnak is külön termeket szentelt.

A könyvtár és a teljes Muszeion építése vélhetően csak I. Ptolemaiosz Szótér halála után fejeződött be, valamikor fia, II. Ptolemaiosz Philadelphosz („testvérét szerető”) uralkodása idején (Kr. e. 284 – Kr. e. 246).

Ezt követően ő és a Ptolemaiosz-dinasztia későbbi uralkodói is rendszeresen királyi ügynököket küldtek szét nagy mennyiségű pénzzel, hogy annyi dokumentumot vásároljanak fel, amennyit csak tudnak, a témára vagy a szerzőre való tekintet nélkül.

E stratégia igencsak hatékonynak bizonyult, és a könyvtár gyűjteménye egyre csak nőtt – mígnem a Szerapeum megépítése is szükségessé vált a Kr. e. 3. század közepén.

Ahogy a könyvtárnak egyre inkább híre ment a Földközi-tenger partvidékén, egyre több görög tudós érkezett a Muszeionba kutatni és tanulni. Páratlanul gazdag gyűjteménye mellett az intézmény egyik fő vonzereje az akadémiai szabadság volt: a Muszeion nem számított egyik filozófiai irányzat képviselőjének sem, így mindenkit szívesen láttak.

Emellett az itt kutatók számára ingyenes szállást és étkeztetést is biztosítottak. Arkhimédész, Eukleidész és Hipparkhosz is az igazoltan itt dolgozó nagy tudósok közé tartozott.

Tudományos hanyatlás

Kr. e. 145-ben a könyvtár hatodik vezetője, Szamothrakéi Arisztarkhosz (Kr. e. 217 – Kr. e. 144) belebonyolódott a Ptolemaiosz-dinasztián belüli harcokba.

A konfliktus végül VIII. Ptolemaiosz Euergetész („jótevő”) második hatalomra kerülésével végződött, aki kiűzött minden külföldi tudóst az országból, köztük Arisztarkhoszt is, aki nem sokkal később Cipruson hunyt el. Ennek eredményeképpen Alexandria jóval kevésbé volt a továbbiakban vonzó cél a tudományos világban, jelentősége és befolyása pedig csökkenni kezdett.

Habár nem tündökölt már hajdani fényében, az alexandriai könyvtár továbbra is működött, amikor Julius Caesar (Kr. e. 100 – Kr. e. 44) Egyiptomba érkezett Kr. e. 48-ban. A római diktátor útjának célja eredetileg ellenfele, Pompeius legyőzése volt, akit azonban eddigre már meggyilkoltak.

Caesar erről értesülve az újabb kialakuló egyiptomi belharcba avatkozott bele, amely XIII. Ptolemaiosz Theosz Philopator („apját szerető isten”) és testvére, VII. Kleopátra között zajlott – Caesar az utóbbi mellett szállt be a küzdelembe.

Caesar csapatai a Ptolemaiosz-dinasztia számos tagját felvonultató bonyolult konfliktus során Kr. e. 47-ben ostrom alatt találták magukat Alexandriában. Katonái úgy akarták megakadályozni, hogy XIII. Ptolemaiosz flottája behajózzon a város kikötőjébe, hogy a már kikötött hajókat felgyújtották. Több forrás szerint ez a tűz továbbterjedt a városra, és a könyvtárban is károkat okozott – több ezer tekercs veszhetett oda. Ez azonban korántsem jelentette a könyvtár végét.

A Római Birodalom felemelkedése és az alexandriai könyvtár bukása

Miután Egyiptom végérvényesen Róma irányítása alá került Kr. e. 30-ban, Alexandria városa – és vele együtt a könyvtár is – egyre csak veszített jelentőségéből.

A rómaiak több könyvtárat is alapítottak területeiken, ezeket pedig nem egyszer éppen Alexandriából elhozott anyagokkal töltötték fel.

Az elkövetkező évszázadok során a város többször cserélt gazdát különféle háborúk során. Habár a könyvtár teljes megszűnésének pontos dátuma bizonytalan, a történészek többsége két lehetséges időpontot tart elképzelhetőnek.

Az egykori csodálatos intézmény maradéka vagy Kr. u. 272-ben pusztult el, Aurelianus római császár és Zénobia palmürai királynő összecsapása során, vagy Kr. u. 297-ben, amikor Diocletianus császár ostromolta meg a várost.

Habár Alexandria legendás könyvtára elveszett, az akadémikus intézmények hagyománya tovább folytatódott a késő ókorban is.

A Szerapeum túlélte azokat a viharokat, amelyeket a könyvtár már nem, és templomként és könyvtárként is működött még évszázadokon át, és más nagy jelentőségű intézmények – mint például Celsus könyvtára Epheszoszban – is igyekeztek minél többet megőrizni az ókori műveltségből.