2022. tél: A szeretet mártírjai
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Napóleon szerint Mária Karolina volt Európa legveszélyesebb asszonya

2022. augusztus 13. 12:00 Múlt-kor

A politika bűvkörében

A következő huszonegy év során a házaspárnak 18 gyermeke született, akik közül a felnőttkort csak heten élték meg. Közülük Mária Terézia Karolina személyének van leginkább magyar vonatkozása, mivel a későbbi I. Ferenc magyar király felesége, ezáltal magyar királyné lett.

Anyja tanácsát semmibe véve Mária Karolina már a kezdetektől fogva nagy érdeklődéssel fordult országának legégetőbb problémái felé. A bajok alapvetően abból származtak, hogy a kormányzásban egyébként igen tehetségtelen Ferdinánd, és vele együtt a nápolyi udvar mind gazdaságilag, mind politikailag nagyban függött a spanyol koronától. (Apja, a Bourbon-házból származó III. Károly 1759 óta volt spanyol király.)

A királynő anyjától örökölt páratlan intelligenciája, céltudatos politikai látásmódja, valamint problémamegoldó képessége hamar utat tört magának: egyre nagyobb elszántsággal növelte befolyását férjére és vele együtt az egész királyi udvarra, amelynek eredményei is szép lassan megmutatkoztak.

Miután Mária Karolina hivatalosan is a koronatanács tagjává vált, a felvilágosult abszolutizmus reformista törekvéseit igyekezett megvalósítani döntéseiben: sikeresen korlátozta az egyház és az arisztokrácia politikai aktivitását, javította országának gazdasági mutatóit és enyhítette a szegények helyzetét.

Bár kezdetben mutatott némi szimpátiát a francia forradalom egyes elemei iránt, húga, a francia királyné, Mária Antoinette 1793-as kivégzése után zsigerileg meggyűlölte a jakobinusok irányítása alá került forradalmi irányvonalat, és azonnal csatlakozott a Franciaország ellen létrejövő első koalícióhoz. Politikai motivációit az unokaöccsének írt egyik levelében így fogalmazta meg: „Megesküszöm, hogy én sohasem fogok szegény húgom, Mária Antoinette sorsára jutni. Elszántam magam, hogy a legvégső esetben mind a hét gyermekemet tengerbe vetem, és magam is utánuk ugrom. Semmiképpen sem leszek e gazemberek zsákmánya, és senkitől sem fogok könyörületet koldulni.”

1797-ben a Nápolyi Királyság kis híján a forradalmi Franciaország áldozatává vált: miután Napóleon az Itáliai Hadsereg főparancsnokaként könnyűszerrel elfoglalta az észak-itáliai Nizzát és Savoyát, elűzte trónjáról a toszkánai és lombardiai uralkodókat, dél felé fordította csapatait. Mária Karolina nem habozott: hogy elkerülje országának francia megszállását, 1797. október 10-én különbékét kötött Franciaországgal.

Ám az inváziót így sem sikerült elkerülni. Egy évvel később a Nápolyi Királyság – hogy biztosítsa magát Napóleonnal szemben – csatlakozott a második koalícióhoz. Ezt követően Napóleon elfoglalta Nápolyt, a király pár pedig Szicília szigetére menekült.

A függetlenségét elvesztő országban francia bábáskodással forradalmi kormány jött létre, amely végül rövid életűnek bizonyult, hiszen a második koalíció seregei, azon belül is leginkább a Nelson admirális által vezetett brit flotta hathatós közreműködésével 1799 nyarán kiűzték Nápolyból a francia alakulatokat. A királyi pár visszatérhetett.

A forradalmi és napóleoni háborúktól zajos Európához képest viszonylagos nyugalomban teltek a dél-európai királyság mindennapjai. A helyzet akkor lett ismét forróbb, amikor Napóleon – immár császárként – egész Itália Királyává (Rex totius Italiae) koronáztatta magát, és ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy nem mond le dél-itáliai törekvéseiről.

Miután az austerlitzi csatában (1805. december 2.) Napóleon szétzúzta a harmadik koalíció hadseregét, már semmi nem állt útjában: a következő év elején a franciák ismét elfoglalták a Nápolyi Királyságot, Mária Karolinának és az udvarnak ismét Szicíliába kellett menekülnie, immár végérvényesen.

Bonaparte Napóleon hatalma csúcsán a dinasztikus kapcsolatok megerősítésén fáradozott. Ennek leglátványosabb eleme mindenképpen a Habsburg-házból származó feleség kiszemelése volt. Amikor Mária Karolina hírt kapott arról, hogy unokája, Mária Lujza lesz a francia császár felesége, így sóhajtott fel: „Már csak az hiányzott nekem, hogy az ördög nagyanyjává legyek.”

A száműzetésben élő királyné 1813-ban – miután férje és közös fiuk hathatós brit támogatással és bábáskodással, az ő hivatalos kiutasítása után visszatért a nápolyi trónra – éppen Bécsbe tartott, amikor hírt kapott a lipcsei csata eredményéről és Napóleon vereségéről. A császárvárosba érkezvén azonnal belevetette magát a nagypolitikába és mindent elkövetett, hogy a nagyhatalmak segítségével visszatérhessen a nápolyi trónra. Azonban a bécsi kongresszuson való felszólalása előtt váratlanul, 1814. szeptember 8-án agyvérzést kapott és meghalt. Sem Napóleon végső bukását, sem fiának, a később I. Ferenc néven a Két Szicília Királyságra átkeresztelt nápolyi trónra kerülését nem élhette meg.     

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. tél: A szeretet mártírjai
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Mária Karolina osztrák főhercegnő, nápoly–szicíliai királynéA casertai királyi palota (Reggia di Caserta)IV. Ferdinánd nápolyi királyA trafalgari csata (Nicholas Pocock festménye), amelyben Nelson admirális az életét vesztetteMária Terézia családja körében

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár