Napjainkban is viták tárgya a szabadkőművesek szerepe a francia forradalom kirobbantásában

Hatástalan pápai feddések

Miután 1717-ben Angliában több páholy egyesüléséből létrehozták az első modern nagypáholyt, a szabadkőművesség villámgyorsan terjedni kezdett Európában. Franciaországban az első, bizonyíthatóan létező páholyt angol, skót és ír emigránsok, főként II. Jakab király száműzött hívei hozták létre 1725 környékén.

Az újdonság ereje, a franciák körében hódító anglománia, a szervezet által propagált egyenlőségeszmény csábító ereje, valamint a szervezet titokzatossága révén a szabadkőművesség pár éven belül nagy népszerűségre tett szert az országban. A páholyok száma 1740-re elérte a huszonötöt (egyes történészek szerint a negyvenet is).

Az egyház fenntartásokkal fogadta „a fennálló társadalmi rend megdöntésének igényével fellépő társaságok” megjelenését. XII. Kelemen 1738-ban pápai bullában tiltotta meg a hívőknek a szabadkőművességhez való csatlakozást, XIV. Benedek pedig 1751-ben ítélte el a mozgalmat.

A francia bíróságok azonban nem vették nyilvántartásba az okmányokat, így az országban nem tiltották meg a szabadkőművesek működését. Bár a pápai rendelkezéseknek nem voltak közvetlen hatásai Franciaországban, beindult a szabadkőművesek elleni propagandagépezet. A szervezet ellenségei számos módon, többek között színházi előadásokban, valamint az újságok hasábjain igyekeztek nevetségessé tenni a társaságot.

A szabadkőművesség ennek ellenére nem veszített népszerűségéből, sőt. A pápai tiltások ellenére a papság is – amelynek tagjai sok esetben a társadalom legfelvilágosultabb elemei közül kerültek ki – nagy számban képviseltette magát a szabadkőműves páholyokban. Azok a plébánosok pedig, akik nem léptek be a szervezetbe, még profitálhattak is paptársaik páholytagságából, ugyanis ha nem tudtak gondoskodni falujuk szegény népességéről, sok esetben a szabadkőműves pályatársaikhoz fordultak segítségért.

A páholyokban a tagok túlnyomó többségét a polgárok tették ki, de a nemesek, valamint az arisztokraták is nagy számban képviseltették magukat a szervezetben. Az a hír járta, hogy a kezdeti időszakban még maga a király, XV. Lajos is szeretett volna a mozgalomhoz csatlakozni.

Már 1738-ban is egy főnemest választottak nagymesterré, 1771-ben pedig Franciaország egyik legtekintélyesebb arisztokratája, Orléans hercege, a forradalom alatt a Philippe Égalité nevet felvevő főúr lett az ország szabadkőműveseinek vezetője. Emellett olyan kiváló tudósok és értelmiségiek is csatlakoztak a szabadkőművességhez, mint a matematikus Nicolas de Condorcet, a csillagász Jean-Sylvain Bailly, a Veszedelmes viszonyok írója, Choderlos de Laclos, valamint Voltaire, akit 1778-ban, kevesebb mint két hónappal halála előtt fogadott tagjai közé a híres, Kilenc Nővér nevet viselő páholy.

1. Jézus Krisztus, a szabadkőműves
2. Hatástalan pápai feddések
3. Szabadkőművesek a forradalomban
4. Barruel abbé szelleme tovább kísért

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2020

• Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
• Főszerkesztői köszöntő
• Az erotika stílusa: Josephine Baker
• A kis magyar–osztrák háború és következményei
• Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
• Erdélyi életstratégiák Trianon után
• A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
• A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
• Erdélyi fatányéros orosz jazzel