Mit keresett Hunyadi János seregével a Balkán szívében?
2020. február 14. 12:06 Pálosfalvi Tamás
Azt a több hónapig tartó hadjáratot, amelyet I. Ulászló magyar és lengyel király, valamint Hunyadi János erdélyi vajda vezetett az Oszmán Birodalom ellen 1443 őszén és telén, általában az oszmán–magyar háborúk egyik legsikeresebb epizódjaként tartják számon. Kétségtelen tény, hogy magyar sereg ilyen mélyen sem korábban, sem később nem hatolt be oszmán területre úgy, hogy onnan kisebb-nagyobb sikereket aratva, jelentősebb veszteségek nélkül vissza is tudjon térni.
Korábban
Hunyadi és Európa
A „hosszú hadjárat” annak a politikai-katonai fordulatnak volt első jelentősebb eseménye, amely Hunyadi János 1441-es színre lépésével kezdődött Magyarországon. Az erdélyi vajda (és számos más) tisztség birtokában Hunyadi szinte egyik napról a másikra a fiatal lengyel király, az 1440. július 17-e óta Magyarországon is uralkodó Jagelló (I.) Ulászló legfontosabb támogatójává lépett elő, és fokozatosan a maga képére formálta a király politikáját. Hunyadi, amint az egész életművéből látszik, mindennél előbbre valónak tekintette az aktív oszmánellenes fellépést – szakítva a néhai Zsigmond király eredményes, de alapvetően passzív védelmi stratégiájával. Hunyadi az aktív törökellenes harcot még a magyarországi polgárháború végleges lezárásánál is fontosabbnak tekintette, nyilvánvalóan abban a reményben, hogy az oszmán fronton elért sikerek minden más tényezőnél jobban fogják erősíteni Ulászló magyarországi pozícióját, egyben végzetesen aláásva a gyermek V. László támogatóinak pozícióját.
Álláspontjának sikeres érvényesítését jelentős mértékben segítette, hogy 1437 óta a II. Murád szultán vezette Oszmán Birodalom ismét fokozta a katonai nyomást északi határai mentén, aminek jelei nemcsak Szerbia elfoglalásában (1439) mutatkoztak meg, hanem a korábbinál pusztítóbb magyarországi betörésekben (1438, 1442) is.
A külpolitikai helyzet kedvezőnek tűnt. IV. Jenő pápa – aki 1442 folyamán a polgárháború lezárása érdekében Magyarországra küldte legátusát, Giuliano Cesarini bíborost – maga is késznek mutatkozott egy nagyszabású oszmánellenes szárazföldi és tengeri hadjárat finanszírozására. Ugyancsak érdekelt volt az aktívabb fellépésben az egykori birodalom szánalmas maradékain uralkodó bizánci császár, a gazdag, bár óvatos Velencei Köztársaság, továbbá a lassan önálló állami fejlődés útjára lépő Burgundi Hercegség. Utóbbi uralkodója, Jó Fülöp herceg, annak a Félelemnélküli Jánosnak volt a fia, aki fél évszázaddal korábban Zsigmond magyar királlyal együtt harcolt Nikápolynál.
A pápaság, Velence és Burgundia gazdagsága elegendő garanciának tűnt egy olyan tengeri hajóhad felszerelésére, amely képes lesz lezárni az Oszmán Birodalom két felét egymástól elválasztó szorosokat: a Boszporuszt és a Dardanellákat, ilyen módon megakadályozva, hogy Murád szultán egyesíteni tudja a rendelkezésére álló erőket. Az 1443 tavaszán Ibrahim karamániai emír vezetésével Anatóliában kitört felkelés pedig azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy magyar támadás esetén a szultán kétfrontos háborúra kényszerül.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2019. téli számában olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke 16:10
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
