Mit keresett Hitler a 80-as években egy brit antropológus indonéziai hotelszobája előtt?

Pályázati pénzek és önreflexió

Nigel Barley nagyon ért hozzá, hogy a lehető leghamarabb elnyerne az olvasó rokonszenvét. A mű rögtön az antropológus szakmára utaló önkritikus megjegyzésekkel kezdődik. „...a terepmunka gyakran sokkal inkább kísérlet arra, hogy a kutató megoldja a saját, nagyon is személyes problémáit, mintsem hogy megértsen más kultúrákat. (...) Tönkrement házasság? Menj, és foglalkozz egy kis terepmunkával, hogy helyrerakd a gondolataidat. Lehangolt vagy az előléptetés hiánya miatt? A terepmunka majd segít abban, hogy elvonja erről a figyelmedet. (...) De bármi legyen is az ok, az etnográfusok mindannyian ugyanazzal a biztonsággal ismerik fel a vadon hívó szavát, ahogy a muszlimok hirtelen sürgős késztetést éreznek arra, hogy Mekkába zarándokoljanak” – hozza be a javarészt személytelen antropológiai munkák terébe Barley a kellő távolságot az esetek java részében saját magától is megtartó embert.

„Az antropológusok mindig elmennek az első terepmunkájuk helyszínére, hogy megtegyék a nagy felfedezést, hogy ott az emberek mások, mint otthon” – nyilvánít véleményt szakmájáról a szerző egy Indonézia-kutató barátja. „Valószínűleg az antropológus az elképzelhető legrosszabb vendég. Nekem nem kellene otthon. Kéretlenül jön, hívás nélkül betelepszik, és az őrület határáig ostoba kérdésekkel gyötri a vendéglátóit” – írja másutt a szerző, majd arról elmélkedik, mit is keresnek valójában az antropológusok, és mennyire tekinthető egy adott kultúra sajátosságait valóban tükröző tényeknek azon adatok, amelyeket munkájuk során összegyűjtenek. A mű végén aztán megjegyzi: „Az antropológia többnyire figyelmen kívül hagyja az egyént, hogy általánosításokat tegyen. Az általánosítások kissé mindig hazudnak a nagyobb igazság szolgálatában.”

Miközben a szerző ironikus megjegyzések tömkelegével írja le azt a folyamatot, ahogyan a tudós eljut addig a pontig, hogy miután terepmunkára adja a fejét, elutazik az ismeretlenbe, munkája bizonyos pontokon az egész nyugati civilizáció, és főként az akadémikus világ finom kritikájává terebélyesednek. Barley szintén a fent említett Indonézia-kutató szájába adoja a következő szavak. „A pályázati pénzek csodálatos dolgok. Gyakran gondoltam arra, hogy írok egy könyvet a pályázati pénzek eredeti célja és a tényleges felhasználásuk közti ellentmondásról. Az autóm (...) abból a pénzből lett, amit azért kaptam, hogy újragépeltessem a legutóbbi könyvemet. Hat héten át minden éjszaka fenn voltam, és magam gépeltem újra. (...) Abból a pénzből nősültem, amit az archinéz nyelv tanulmányozására kaptam. Az elsőszülött lányom pályázati pénzéből tudom felkeresni az indonéz kutatóhelyeket Németországban.” Barley – pontosabban segítője, Johannis – később, immár Szulavézin porig aláz megjegyzéseivel egy francia turistacsoportot, amelynek fontoskodó idegenvezetője oda is a toradzsa életvitel egzotikumait hazudja, ahol nincs. 

A munka abban a tekintetben sem konvencionális, hogy a szerző csak a könyv utolsó harmadára jut el a toradzsák bemutatásához. Annak, aki nincs tisztában azzal, hogy egy útikönyvvel és esszével kevert, helyenként antropológiai meglátásokat is tartalmazó munkát olvas, ez bizony zavarólag hathat, még akkor is, ha Barley gondoskodik arról, ne teljenek unalmasan azok a percek, amíg Szulavézire jutunk. Amikor pedig odaérünk, a szerző még mindig nem vált át a toradzsa életmód jellegezetességeinek sorolására, hanem saját élményein keresztül, elemző megjegyzéseit ebbe a tapasztalásfolyamba ágyazva láttatja, hogyan is él ez a különös indonéziai népcsoport.  

1. Pályázati pénzek és önreflexió
2. Hitler és Bismarck Szulavézin

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Közel-Kelet

• Bármi áron érvényesítette kereskedelmi érdekeit a brit Kelet-indiai Társaság
• Európaiként az elsők között tette meg a mekkai zarándoklatot Germanus Gyula
• Csak vesztesei voltak a nyolc éven keresztül tomboló iraki-iráni háborúnak 
• Csak néhány száz keresztény élte túl Jeruzsálem muszlim visszahódítását
• Marco Polo segített elterjeszteni az asszaszinok legendáját
• Itáliai és német közreműködéssel jutottak el New Yorkba az Iránról készült első fotók
• Súlyos környezeti katasztrófával is járt a Sivatagi Vihar
• Megtalálták Marokkó első, római kori kikötői negyedét
• Kémkedés vádjával börtönözték be a fiatal Germanus Gyulát