Mit evett Petőfi Vajdahunyad várában?

„Bem tábornok 1849. április 13-án diadalmas seregének egy részével Déva alá vonult, ahonnan másnap folytatta útját. Midőn délfelé Vajdahunyadra ért, elhatározta, hogy néhány órára megpihen, és azalatt megtekinti a hírneves hunyadi várat. Táborkarával együtt fölkereste a várban lakó László Józsefet, a kincstári vasművek igazgatóját, aki nemcsak a legszívesebb készséggel fogadta a nagynevű tábornokot és kíséretét, hanem meg is invitálta őket ebédre” – mesélte Kéry Gyula, a Petőfi-kultusz ápolására 1908-ban elindított füzetsorozat Friss nyomon című első kötetének a szerzője.

Az emlékezetes étkezés az ősi falak között

„[De előbb] végigkalauzolta a vendégeket a várban, megmagyarázva nekik annak nevezetességeit (…). Később a vendégek betértek Lászlóék lakásába, ahol a család valamennyi tagjával megismerkedtek. Eközben Bem tábornok megpillantotta az asztalon lévő könyvek közt Petőfi 1848-iki két kötetes költeménykötetét.

– Ah, mein liebster Petőfi! – kiáltott fel németül, rámutatott a költeménykötet belső oldalán Petőfit ábrázoló képre és rögtön bemutatta a jelenlévő szerzőt a ház asszonyának, aki afölötti örömében, hogy Petőfit is vendégei közt üdvözölheti, homlokon csókolta a költőt. Petőfit mélyen meghatotta ez a jelenet, s meghatottságát még fokozta a ház asszonyának azon kijelentése, hogy az egész család gyönyörködik költeményeiben.”

A megindító pillanatok után az asztalhoz fáradtak a vendégek, majd – újra Kéry soraival folytatva a történetet –: „Ebéd után Lászlóné megkérte a tábornokot, hogy e kitüntető látogatás emlékére írják le a jelenvoltak névsorát. Bem erre intett Petőfinek, aki egy papírlapra fölírta, hogy EMLÉKLAP V.-Hunyad április 14. 1849.
melyre azután sorra aláírták nevüket, úgy, amint itt következnek: General Bem, Alezredes Hirkalovits, Alezredes Királyi, Őrnagy Arany Károly, Őrnagytörzsorvos Gesztessy László, Petőfi Sándor százados, Anton Kurz, Lőrincz József százados segédtiszt, Szentimrei százados, Veress János főhadnagy, Borra János hadnagy, Orbán Károly hadnagy, Zajzon Áron hadnagy, Meiszlinger főhadnagy.

A névaláírások alatt a következő sorok olvashatók: »Itt állának a nagy Hunyad-vár több százados hős falai között e hon megmentői, mindannyian vértanúi a szabadságnak. Keresztbefont karokkal bámulá a hős bajnokokat a nép, mely szinte kétségbeesetten nyögött az osztrák rablánczaira fűzve, mig megmentői nem levénk. Ezen várat látogatá a nagy vezér, ezen várat, mely büszkén tekint le még most is az őt környező vidék és szirt alapját szünetlen mosó kis folyamra, mely viharok és fergeteg daczára is szilárdul áll a kőszikla tetején. Itten evék rövid táborias ebédüket e halhatatlan emlékű hősei a hazának, hol a nagy Hunyadi ülé számtalan diadal-ünnepeit. Valami megható vala ez rám: látni a nagy nemzet virágait, kik mind e czélért küzdve – a szabadságért, egybe seregelve, a nagy lengyelt, Bemet, követték. És ki lőn a boldog, ki a rény apostolait elfogadá a várban? Egy székely ivadék: László József és neje Szerecsek Anna. Éljenek önök, hogy nevelhessenek hasonló fiakat a hazának! Fehér János főkapitány.«”

A csapat orvos tagja, Gesztessy László így emlékezett a látogatásra:

„Szép, derűs tavaszi nap volt az. Délelőtti 11 órakor egy magaslatra jöttünk a szemünk előtt elnyúló völgyben megpillantani a magasba nyúló Vajdahunyad várát. Ezen látvány nagyszerűsége Petőfiben a legnagyobb lelkesedést idézte elő (…) minduntalan felugrott üléséből; 12 órakor Vajdahunyad várába behajtánk. Egy magyar lelkű tiszttartó kedves nejével és két lányával a legszívélyesebben fogadott. Megtekinténk a várnak minden részét, ott láttuk az egykori díszteremben a dicső Hunyadiak hollós címerét, és csodáltuk e műnek még akkor meglehetős épségben fennálló nagyszerűségét.”

Petőfi aznap este Hátszegre érkezve megírta a Vajdahunyadon című versét, amelyet másolatban megküldetett Lászlóéknak. Kászonjakabfalvi László Józsefet (1802–1872) és Szerecsek Annát (?–1867) egyébként nem kellett buzdítani a gyereknevelésre: volt nekik nyolc (igaz, fiú csak kettő). József, Józefin, Hermina, Ferencz, Ágnes, Gizella, Róza – így sorakoznak Anna testvérük gyászjelentésén, aki 1833-ban az elsők között jött a világra, a szülők 1830 körül házasodtak. Őt 1888. február 4-én vitte el egy tüdőlob, és „az egész vidék közrészvéte mellett” temették Csíksomlyón. Az ura, Fodor Ignácz ott volt ügyvéd és földbirtokos. Kilenc gyerekükből akkor már csak Ludovika, Berta, Anna, Róza és Antal volt életben. Róza – jeles festőművész – 1961-ben 93 évesen hunyt el. Férje dr. Oláh Gusztáv pszichiáter, az Angyalföldi Tébolyda igazgatója, a Magyar Elmeorvosok Egyesületének elnöke, fia a nagy operarendező Oláh Gusztáv, Melinda lánya pedig De Châtel Rudolf vízmérnök felesége lett.

Pirosan vagy lucskosan?

Melinda hozta be 1982-ben a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba nagyanyja, László Nina szakácskönyvét, amely már készen, de legalábbis készülőfélben lehetett, amikor Hunyadon megfőzték azt a „rövid, táborias ebédet” Bemnek, Petőfinek és társaiknak.

Tizenöt váratlanul betódult, éhes férfit még olyan háznál se egyszerű hamar megetetni, ahol amúgy is mindennap majd’ ennyire terítenek, hát még ha köztük van egy tábornok meg a nemzet legnagyobb költője! Szerecsek Anna – akit a Nefelejcs és a Vasárnapi Ujság is így búcsúztat: „egyike volt a legmiveltebb lelkű hölgyeknek s az irodalom leghőbb pártolóinak” – se székely gazdasszonyként, se Petőfi rajongójaként nem vallhatott szégyent. Micsoda kapkodás kezdődhetett a tűzhely körül, rágondolni is rossz! Nina tizenhat éves, ő is segít, a húgai is, de hívjatok be hamar még egy-két cselédlányt!

Vajon mi készül el két óra alatt, amíg a férfiak a várat csodálják? Április közepe, szombat, húsvét után egy héttel vagyunk. Üssük csak föl Nina szakácskönyvét! Ha szerencsénk van, reggel felhoztak a falubeli gyerekek egy nagy kosár friss kucsmagombát.

„Süveg-gomba leves

A süveg-gombát mosd meg, a szárát vágd le, hasitsd két fele, dinszteld meg irós vajba, zöld petrezselyemmel hints be egy kanál lisztet, e vel is, hogy dinsztelődjék, ereszd fel borsó lével, főzz bele gyenge galuskát prézlivel, azután ereszd fel két tojás sárgával, két kanál édes tejfellel és add fel.”
Folytassuk „aszétlivel” (előétellel)? A recept utolsó mondatából nyilvánvaló: ez a László gyerekek kedvence:

„Tojás étel pityókával.

Főzd meg vagy 12 szép pityókát, hántsd meg, vágd meg kereken [karikára], tojást vagy tizet főzz meg, és kereken vágd meg, keny meg formát írós vajjal, hintsd meg zsemlye prézlivel és liszttel, rakd bele a pityókát így: egy pityóka szeletet, egy tojás szeletet gyengén sózd meg, mind igy mig mind benne van, végy elé egy fertály téjfelt, 6 tojás sárgát, és két egész tojást, ezt keverd egybe töltsd reá, süsd meg szép pirosan, boritsd ki, és add fel, ’s ha marad te is ízleld meg, hogy milyen.”

Na, de a katonák, egyenek rendesen! Tavasz van, bárány van, tojás van. Legyen a főétel:

„Bárány pirosan sülve szalonnás rátottával.

A bárányhúst süsd meg szép pirosan, csinálj szalonnás rátottát melléje, vágj egy darabka szalonnát koczkára, olvaszd meg, a’ felvert tojást öntsd belé, mikor a tepertőt kivetted volna a’ zsirbul tégy sót belé a’ villa lapoczkájával keverd, hogy darabosan és gyengén essék, tálald ki, a’ tepertőt felül tedd reá, hints reá pár hagymát apróra vágva, a’ hust is más[ik] tálra rakd reá, és saláta helyett ad fel a’ rátottát, igen jó igy együtt.”
De persze az is lehet, hogy Szerecsek Anna megúszta ezt a cirkuszt, mert Bem tényleg csak valami katonás egytálételt engedélyezett. Két óra alatt ez is megvan (ha kerül hozzá minden a jégveremből):

"Lutskos káposzta

Forráz föl egy fazékba 3 font vékony oldal tehén hust, egy darab vékony szalonával, és két font friss disznó hússal, egy más fazékba fonnyasz meg kettőbe vágott édes káposztát a’ mennyit akarsz, azután szedd ki, a’ torzsáját csinosan vágd le, meg vághatod a káposztát, hogy 4 v 6 darabba essen, rakd egy fazékba a’ hussal, de eléb a’ hust szedd ki a’ csontját és mosd meg hideg vizbe, rakd öszve a’ káposztával, tégy közibe kaprot, csombort, sót, szürj reá hús levet, főzd meg jó lágyan [puhára], csinálj elég gyenge piros rántást, tégy belé apritott hagymát, ereszd fel vele a káposztát, vegyits egy csuporba lisztet fél kalányit, tejfelt bőven és eczetet sodorj össze a káposzta levivel, öntsd a káposztára, rázd fel főzd még egy fél óráig.”

Hogy desszertnek készült-e Petőfi kedvéért egy túrós tészta, esetleg „strudli” almával, netán „placsinta” „béfőttel és nádméz glazúrral”, azt álmodja meg az olvasó!