Megalázó vereségek után adott újra hitet leigázott népének Charles de Gaulle

Charles de Gaulle a II. világháborúban

Amikor a Wehrmacht 1940. május 10-én megtámadta Franciaországot, az első világháborús veterán, Charles de Gaulle ezredesként, a francia 5. hadsereg egyik harckocsi-dandárjának parancsnokaként vette ki részét a feladatokból.

A német nyomás alatt pár héten belül összeomló francia hadsereg németek felett aratott kisebb győzelmeinek egyike De Gaulle nevéhez fűződik. A hórihorgas ezredesnek a belga határhoz közel fekvő Montcornet közelében jelentős számú német páncélost sikerült megsemmisítenie.

Érdemeit felettesei tábornoki fokozattal honorálták, majd június 6-án Paul Reynaud francia miniszterelnök honvédelmi államtitkárnak nevezte ki a harcmezőről elszakított katonát, aki katonai ügyekben összekötőként működött Nagy-Britannia és Franciaország között. Június elején a hadi helyzet egyre kilátástalanabbá vált, a francia haderő az összeomlás szélére került.

De Gaulle egyike volt azoknak, akik a harc folytatását szorgalmazták, és azt javasolta, hogy a kormány tegye át székhelyét Észak-Afrikába és gyarmataira támaszkodva folytassa a harcot a németek ellen. 1940. június 16-án Verdun egykori hőse, Henri Philippe Pétain lett Franciaország miniszterelnöke, aki a németekkel való kollaboráció mellett döntött. De Gaulle a vele szimpatizáló francia tisztekkel egyetemben másnap 100 ezer aranyfrankkal – amelyet az ellenállás megszervezése céljából a korábbi miniszterelnök, Paul Reynaud adott neki – Angliába repült.

Nem lehetett elnémítani – nem csak 1940-ben adott hangot véleményének a rádió segítségével De Gaulle (1941-es fotó)

De Gaulle nem sokkal Londonba érkezése után, június 18-án már a BBC mikrofonja elé lépett és a Pétain vezette Vichy-kormány elleni ellenállásra buzdította honfitársait, majd hamarosan megkezdte a katonai ellenállás megszervezését, a Szabad Francia Erők felállítását. A Vichy-rezsim törekvéseit nem fogadta el, és 1940 augusztusában a francia katonai bíróság árulásért és szökésért halálra ítélte.

A Szabad Francia Erők haderejét első körben a Vichy-kormány irányítása alatt álló francia haderőből dezertált tisztek és katonák adták. A Szabad Francia Erők létszáma 1942 novemberében ugrott meg jelentősen, amikor a szövetségesek partra szálltak Észak-Afrikában. A marokkói és algériai területeken ugyanis jelentős számú, a Vichy-kormány irányítása alatt harcoló francia alakulat adta meg magát.

De Gaulle a szövetségesek sikeres észak-afrikai hadművelete után Angliából a francia gyarmatosítás legfontosabb afrikai központjába, Algírba tette át a főhadiszállását, ezzel is jelezve a szabad francia haderő önállóságát, amire De Gaulle Nagy-Britanniával és az USA-val szemben mindig nagy hangsúlyt fektetett. Politikai credóját így foglalta össze röviden: „Franciaországnak nincsenek barátai, csak érdekei”.

Győzelmi ünnepség Párizsban 1944. augusztus 26-án

A szövetségesek normandiai partraszállását követően De Gaulle nem ült tétlenül Algírban, hanem mozgósította a tekintélyes, 400 ezres haderőre duzzadt Szabad Francia Erőket, és mindent elkövetett, hogy saját csapatai élén vonuljon be Párizsba, amelyet 1944. augusztus 25-én végre is hajtott. Az Ideiglenes Francia Kormány elnökeként lelkesítő beszédet intézett a francia főváros lakóihoz:

„Párizst meggyalázták! Párizst megsemmisítették. Párizs mártírrá vált! De Párizs felszabadult! Felszabadította magát, felszabadították az emberek a francia hadsereg támogatásával, egész Franciaország támogatásával és segítségével, Franciaország harcol, az egyetlen Franciaország, az igazi Franciaország, az örökkévaló Franciaország!”

A franciák szemében De Gaulle alakját párizsi bevonulása tette igazán legendássá. Párizs nem a végállomás volt, a Szabad Francia Erőkből felállított Első Francia Hadsereg tevékenyen részt vett Franciaország felszabadításában, úgymint Lyon, Marseilles, Toulon, majd Németország délnyugati területeinek, Karlsruhe és Stuttgart elfoglalásában.

Az Első Francia Hadsereg tevékenysége politikailag kifejezetten értékes volt Franciaország számára. De Gaulle elégedetten dőlhetett hátra karosszékében, és végre élvezhette az évekig tartó fáradságos munka gyümölcsét: Franciaország helyet foglalhatott a győztesek asztalánál, és megszállási övezetet is kapott a legyőzött Harmadik Birodalomban, majd később az ENSZ Biztonsági Tanácsába is bekerült. A kollaboráció, a Pétain vezette náci bábállam és az 1940-es megalázó vereség a múlt homályába veszett.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2010

• Az igazi Trebitsch
• Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
• Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
• Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
• A kannibál gróf kalandjai
• Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
• Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
• Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
• A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában