Még bűnözőknek is menedéket nyújtottak az ókori Róma katakombái

Tengeri ütközet a római korban Heinrich Leutemann 1866-os illusztrációján

Katakombák: rabszolgák, zsidók, keresztények

„A rabszolgaság a népek közös jogának intézménye, mely által valaki más hatalmának van alávetve a természet ellenére. A rabszolgák onnan vették a nevüket, hogy a hadvezérek a foglyokat el szokták adatni és ezáltal őket megmenteni, nem pedig megölni. Nevezik őket »mancipium«-nak is, mert az ellenségtől kézzel ragadták el őket” – írta Iustinianus (525-565), a római jog nagy kodifikátora a rabszolgasággal kapcsolatban. Amíg Róma uralma nem terjedt túl Latiumon, a nagycsaládi természetgazdálkodás keretei között a rabszolgáknak nem sok szerep jutott.

Ebben a pun háborúk hoztak érdemi változást, mivel nem csak Róma nagyhatalommá válásában jelentettek mérföldkövet: az archaikus gazdálkodás is átalakult, a rabszolgák pedig ebben az időszakban kezdtek beáramlani tömegesen a birodalomba.

A latifundiumon agyondolgoztatott, helyzetükkel elégedetlen rabszolgák a késő köztársaság idején három felkelést is kirobbantottak. Az első kettő Szicíliában, a „Földközi-tenger éléskamrájának” tartott szigeten tört ki, ugyanis Szicília termékeny földjein sokszor már azért is megbüntették a robotoló rabszolgákat, ha szólni mertek; ezt elégelte meg az Eunus, majd Salvius vezetése alatt felkelő több százezer rabszolga. De ahogy Szicíliában, úgy Itáliában is néhány év alatt Róma helyreállította a rendet, amit a szökött trák gladiátor, Spartacus alatt harcoló hatezer, a Via Appia mentén keresztre feszített rabszolgafelkelő teteme is jelzett.

Római rabszolgapiac Gustave Boulanger 19. századi metszetén

Spartacus Háborúja (más néven: Gladiátorok Háborúja, Kr. e. 73-71) a római polgárok életét is felforgatta, a latifundiumok gazdag tulajdonosai egyre kevesebb mezőgazdasági rabszolgát kezdtek foglalkoztatni, miközben Róma még szigorúbb törvényeket léptetett életbe a szökött rabszolgákkal szemben. A szökött rabszolgák számára logikus választásnak tűnt a városi katakombarendszer átmeneti menedékként való használata, amely – nyirkos, szűk, rágcsálókkal és bűzlő tetemekkel teli járataival – eggyé vált a bűnözés fogalmával.

A katakombák ráadásul nem csak a szökött rabszolgák ideiglenes oltalmát jelentették, a Róma által üldözött kultuszok, vallások hívei is itt gyűltek össze. Ilyen volt például a bacchanália, amely tulajdonképpen egy mulatságot jelöl, s amelynek központi eleme a bor – olykor túlzó mértékű – fogyasztása volt. A vallási eredetű szertartás Hellászból idővel átterjedt a Római Birodalomra is, ahol a részvételt mértéktelensége és kicsapongásai miatt megtiltották az embereknek – aki a tiltás ellenére sem tudott nemet mondani Bacchusnak, azt perbe fogták és akár ki is végezhették.

Ez volt a helyzet a keresztényekkel és a zsidókkal is. A Traianus római császár által meghozott rendelet kimondta: mindazok, akik nem tagadják meg saját istenüket, azokat Rómába kell vinni, és a vadállatok elé kell vetni – így azokat a keresztényeket, akik nem vallották magukénak a hivatalos római isteneket, kivégezték. A keresztények és a zsidók vallásgyakorlata azért számított felforgató tevékenységnek, mert lényegében a császárkori Róma központi elemét kezdték ki. Az egyistenhitre épülő, „veszélyes ideológiát” valló hívők támadták a divi filius („isten fia”) eszményét, hitük miatt azonban a föld alá szorultak.

A katakombák az ókori keresztényüldözések alatt menedékhelyek is voltak, a földalatti folyosókból álló rendszereket a keresztények gyülekező- és temetkezőhelyül használták – a vértanúk ünnepein a szentmisét azok sírjánál, a gyászistentiszteleteket pedig a holtak sírjai fölött tartották. A falakon vallási szimbólumok és festmények pompáztak, ami a földalatti tájékozódást is segítette. A hívőknek fontos volt, hogy a városhoz közel maradjanak, mivel úgy gondolták, hogy igéjük így sokkal könnyebben eljut mindenkihez és az áhított üdvözülést is innen fogják elnyerni a mennyország kapuja előtt.

1. Katakombák: rabszolgák, zsidók, keresztények
2. Bűnözés földön és vízen
3. Apagyilkosság és házasságtörés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2022

• Lakatos Ernő, a „kiváló napi végrehajtó”
• A mozsgói Biedermann-kastély
• Tévéelnök belügyes gyakorlattal: Tömpe István
• A rivaldafényt kerülő Apró Antal
• A holokauszt soproni mártírjai
• Hét híres királygyilkosság
• Biszku Béla, a megtorlás szimbóluma
• A Duna egykori halcsodái
• Szomorú szerelem a szabadságharc idején