Még a göndör haj kiegyenesítését is megtiltotta Kongó „tüzes lábnyomú” despotája

Joseph-Désiré Mobutu egy szakács és egy szobalány gyermekeként született 1930. október 4-én. A fiút 1949-ben egy szerelmi ügy miatt kicsapták egy katolikus iskolából, és arra kötelezték, hogy hét éven át szolgáljon az alapvetően rendfenntartó feladatokat ellátó Force Publique-ben. A szabadidejében rengeteget olvasó, többek között Machiavelli, Churchill és de Gaulle műveit is forgató Mobutu leszerelését követően újságírónak állt, miután azonban 1960. június 30-án az egykori Belga Kongó (ekkor még Kongói Köztársaság néven) elnyerte függetlenségét, a kongói haderő élére került.

Szinte azonnal levert egy katonai zendülést, majd államcsínnyel hatalomra került, de hatalmát akkor még nem tudta megszilárdítani. A több kongói tartomány, többek között a leggazdagabb, Katanga függetlenségi törekvései miatt kitört kongói válságnak végül Mobutu nyugati segítséggel, 1965 novemberében végrehajtott második puccsa vetett véget.

Hatalomra kerülése után feloszlatta a parlamentet, és felszámolta a többpártrendszert, majd 1966 júniusában több százezres tömeg előtt kivégeztette Évariste Kimba egykori miniszterelnököt, valamint három minisztertársát. Emberei két évvel később az amnesztia ígéretével hazacsalogatott ellenzéki vezért, Pierre Mulelét is kegyetlenül megkínozták: többek között a szemgolyóit és a nemi szervét is kitépték, majd – amikor még mindig életben volt – levágták a végtagjait. 1969. június 4-én a kinshasai (1966-ig Léopoldville) Lovanium Egyetem reformokat követelő diákjainak tüntetését fojtotta vérbe. A mészárlás mintegy 50 áldozatát tömegsírban hantolták el.

Mobutu propagandahadjáratot indított az afrikai hagyományokhoz való visszatérés, valamint a gyarmati múlt maradványainak a felszámolása érdekében. Amellett, hogy Zairére keresztelte át az országot és a Kongó folyót, betiltotta a nyugati ruhaviseletet, a lakosságot az európai hangzású nevek lecserélésére kötelezte, és még a göndör haj kiegyenesítését is megtiltotta. Ekkoriban vette fel a Mobutu Sese Seko Nkuku Ngbendu Wa Za Banga nevet, amelynek jelentése: hatalmas harcos, akinek kitartása és törhetetlen győzni akarása hódításról hódításra visz, tüzes nyomot hagyva lába után.

A diktátornak eközben szinte vallásos kultusza alakult ki. Az állami televízió híradójának főcímében a sokak által prófétaként tisztelt diktátor isteni jelenésként leszállt a felhők közül. Leopárdbőr fejfedője valóságos védjeggyé vált, egyes vidékeken pedig azt rebesgették, hogy mahagóni sétabotjának varázsereje van, és ráadásul csak ő képes felemelni.

A nepotizmus és a korrupció az egész országot áthatotta. A diktátor minden fontosabb pozícióba rokonait és ismerőseit ültette, és egy idő után már ellenfeleit is különböző adományokkal és a meggazdagodás reményével kecsegtető hivatalokkal kenyerezte le. Herman Jay Cohen, egykori afrikai ügyekért felelős amerikai külügyi államtitkár jogosan jegyezte meg, hogy Mobutu kormánya úgy működött, mint a szicíliai maffia.

A diktátor a világ egyik legszegényebb országává tette a hatalmas réz-, kobalt- és uránérckészletekkel, valamint gyémántmezőkkel és vízenergiában gazdag folyókkal rendelkező Zairét. Miközben a függetlenség elnyerésekor meglévő tíz burkolt út közül mindössze egy maradt meg használható állapotban az 1990-es évekre, a parasztok pedig jobbára maniókagyökéren és rovarokon éltek, Mobutu a külföldi segélyeket elsikkasztotta, az állami bevételek egy részét pedig saját bankszámláira utalta. Gbadolite-ban felépítetett palotáját csak a dzsungel Versailles-jaként emlegették, halála után pedig mintegy húsz luxusingatlant hagyott hátra.

A nyugati hatalmak bányaérdekeltségeik, valamint a szovjet és kínai befolyás növekedésétől való félelmük miatt sokáig szemet hunytak a diktátor demokratikus elvekkel nehezen összeegyeztető akciói felett, a biporális világ felbomlását követően azonban szerepe leértékelődött. 1996-ban a növekvő társadalmi és etnikai feszültségek polgárháború kirobbanásához és Mobutu bukásához vezettek. A diktátor 1997. szeptember 7-én, Rabatban halt meg prosztatarákban. „Afrika legnagyobb rablója” – ahogyan William Tordoff és J. D. Fage nevezte a diktátort közösen írt, Afrika története című könyvében – 2013 óta ismét hazája földjében fekszik.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Az ókori Athén
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Milyen lehetett evezni egy ókori görög hadihajón?
• A varázsitaloktól a tömegpusztító fegyverekig: hat kevéssé ismert tény az ókori görögökről
• A külóni vérbűnhöz is köze lehet az Athénban feltárt rejtélyes tömegsírnak
• Korsóban eltemetett gyermekek, hátrabilincselt kezű csontvázak – az ókori Athén titkai
• Erósz játszmái – házasélet és szexualitás az ókori Görögországban
• Több millió ezüstérmét tárolhattak a Parthenón tetőterében
• Az ebola már az ókori Athénban is felütötte a fejét?
• George Clooney felesége segíti Athént az Elgin-márványok ügyében
• A bódult Periklész ihatott az Athénban talált kupából