Már az ókor óta végeznek sikeres koponyaműtéteket

Középkori medicinák

Galénosz nyomán a középkorban is gyakorolták a koponyalékelést. A trepanációhoz változatosabb altatószereket alkalmaztak, és a hosszú évszázadok alatt a középkori orvosok is gyakorlottabbá váltak.

Az orvosi eszközök is fejlődtek, Hieronymus Bosch például ábrázolt olyan trepanációt, amely egy koponyafogóból és egy fúróeszközből állt. Valószínűleg a hosszú évszázadok tapasztalatai vezettek el odáig, hogy különösen figyeljenek arra, hogy a korszak viszonyai közepette megfelelően tiszta eszközökkel dolgozzanak.

Hieronymus Bosch: A bolondság gyógyítása (1494)

Komolyabban ügyeltek arra is, hogy a koponyán keletkezett lyukat valamilyen fémlappal, vagy legalábbis egy olyan fejfedővel fedjék le, amelybe a megfelelő helyen egy keményebb tárgyat varrtak. A középkori doktorok számára az is kiderült, hogy míg a bőr és a koponyacsont átvágása fájdalommal jár, maga az agy már nem érez fájdalmat.

Csaknem egész Európában ismerték a trepanációs eljárást, noha vélhetően ritkábban alkalmazták, mint a korábbi időszakokban. Spanyolországban például a Soria közelében lévő lelőhelyen a 13-14. századból került elő egy 50-55 év közötti férfi, és egy 45-50 év közötti nő csontváza. A koponya körül újraképződött csont a gyógyulás jele, vagyis arra utal, hogy a páciensek évekkel túlélték a beavatkozást.

Rembrandt: Az érintés allegóriája (1624-25)

Meg kell jegyezni azonban, hogy nemcsak Galénosz nyomán terjedt el a trepanáció Európában. Vélhetően ismerték a sztyeppei nomádok is. A 10. századi magyar sírokban szintén nagy arányban, közel 10%-nyi lékelt koponyát ismerünk. Ez a szokás hozzájuk vélhetően keletről jutott el, mivel Ázsiában szintén ismerték a trepanációt, már az ókori Kínából is előkerültek olyan leletek, amelyek ezt bizonyítják. A magyar trepanációk egy része alighanem nem orvosi, hanem rituális célú lehetett, mivel találkozhatunk jelképes koponyalékeléssel is, amikor a koponyacsontot valójában nem fúrták át, csak a csont felszínét kaparták le.

Míg korábban úgy vélték, hogy a rossz szellemeket kell kiengedni az emberből a lyukon keresztül, a későbbi középkorban ezt a magyarázatot már nem követték. Ennek ellenére a démonokkal magyarázott betegségeket, mint például az epilepsziát, olykor koponyalékeléssel próbálták gyógyítani. De a migrént, a kóros fejfájást, vagy éppen néhány pszichológiai jellegű betegséget is így kezeltek.

1. Őskori tanúk
2. Ókori doktorok
3. Középkori medicinák
4. Újkori lépések
5. Modern módszerek

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2015

• Az amerikai elnökök rettegett ellensége: a "húszéves átok"
• Különös kapcsolatban állt az égiekkel "Erdély Gödöllője"
• „A halál oka ismeretlen” - rejtélyes halálesetek a szocializmus évtizedeiből
• Aki egy ültő helyében száz kisfröccsöt is megivott
• Különös halálesetek a tudomány és a művészet világából
• Férfiaktok és romantikus novellák - hét diktátor furcsa hobbival
• Mit keresett Buffalo Bill Magyarországon?
• Ami kenterbe veri a Trónok harcát: Árpád-házi rémhistóriák
• Az athéni, akinek a fejére esett egy teknős