2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata
ITT támogathatsz bennünket

Madame Déficit, a büszke bécsi szajha – a széles körben utált Marie Antoinette

2020. június 20. 08:20 Jana Rysánek Schmiedtová

Esküvő vőlegény nélkül

A házassági szerződést 1769 nyarán írták alá. Mária Antónia hozománya 200 ezer ezüst forint volt készpénzben, valamint ezzel megegyező értékű ékszer. 1770. április 15-én hintós felvonulás érkezett Bécsbe. Négy nappal később megtartották az esküvői szertartást, ahol a jelen nem lévő dauphint a menyasszony bátyja, Ferdinánd helyettesítette. Letérdelt, és a húga ujjára húzta a gyűrűt. Antónia csak úgy ragyogott. A fennmaradt feljegyzések szerint akkor volt a legelragadóbb, amikor édesanyja mellett lépdelt fényűző ezüst menyasszonyi ruhájában.

A szükséges hivatalos teendők elintézése után a császárné magához hívatta leányát, és elmondta neki, hogy miket kell tudnia egy feleségnek. A tanácsok mellett igyekezett megnyugtatni őt, hiszen tudta, hogy néz ki a francia trónörökös. Azt a bölcsességet sem felejtette el megemlíteni, hogy a férj külseje sokkal kevésbé fontos, mint az, hogy mi lakik a szívében.

Ezután Antónia beszállt a hintóba, még utoljára búcsút intett a családjának, és sírva, megadással indult új élete felé. Bár Franciaország leendő királynéját tisztelhették benne, csupán néhány személyes holmiját, valamint a kiskutyáját vihette magával. A határnál lezajlott a hivatalos átadás. Antóniának le kellett vennie az osztrák ruháját, és felöltenie a franciát. Az új ruházattal együtt új nevet is kapott: Marie Antoinette.

A nászéjszaka

A trónörökös pár első találkozása kudarccal végződött. Lajos annyira megilletődött, hogy a félelemtől meg sem tudott szólalni, de még csak rá sem tudott nézni jövendőbeli feleségére. Talán túlságosan szépnek találta. Antoinette aztán május 16-án díszes hintóban áthajtatott a versailles-i palota kapuján, ahol ötezer vendég előtt megtartották az esküvőt. Amikor az izgalomtól szinte megbénult dauphin felhúzta menyasszonya ujjára a gyűrűt, elpirult, és a szertartás hátralévő részén az ájulással küzdött.

A nászéjszaka sem a megszokott forgatókönyv szerint zajlott: Antoinette, aki életében először maradt kettesben idegen férfival, félig izgatottan, félig szorongva várta, mi fog történni. Folyamatosan nővérei borzalmas beszámolói jártak a fejében. Ám semmi sem történt. A dauphin hátat fordított feleségének, és pár perc múlva már nyugodtan szuszogott. Ez jó néhány hétig így ment. A leendő francia király egyes elméletek/pletykák szerint fitymaszűkületben szenvedett. Lajost megrettentette a mássága, ahogy az a gondolat is, hogy kés alá feküdjön. Inkább megtagadta magától a szexuális kielégülést. Antoinette szüzessége hamar közszájon kezdett forogni, orvosokat és szakembereket hívtak, és elterjedté váltak a gúnyos pletykák és sértések a még egyébként mindig a gyerekes játékokkal szórakozó trónörökös meddőségéről.

Idővel Lajos elnyerte Marie Antoinette bizalmát, de férj és feleség helyett inkább barátok voltak. Az ártatlanság, az éretlenség és – mondhatjuk, hogy – a bárgyúság kötötte össze őket. A nő hiába próbálta kiismerni magát az udvari ármánykodásokban és intrikákban, és hiába próbált büszkén dacolni a pletykákkal. A még mindig szűz férfi szánalmasan tehetetlen, faragatlan ember volt, aki a nyilvánosság előtt megszólalni is félt. Együtt meghatóan, ugyanakkor nevetségesen festettek.

1774. május 10-én, hosszan tartó betegség után meghalt XV. Lajos. Így a népszerűtlen dauphin lett az állam feje Antoinette-tel az oldalán. Bár 1778-ban Antoinette bátyja, a későbbi II. József Párizsban járva állítólag rábeszélte Lajost az operációra (vagy legalábbis a pár mindkettő tagjával elbeszélgetett, és tanácsokkal látta el őket), amely után sorra érkeztek a kis trónörökösök, ez már mit sem segített az egyre nagyobb gazdasági problémákkal küzdő francia nép hangulatán.

A kenyér drága volt, és rágalmazó röplapok terjedtek az országban a királyi családról, hogy állítólag orgiákat rendeznek, milliókat költenek, és luxusban élnek. Antoinette-et elkezdték „madame Déficit”-nek hívni. A botrányt az egyszerű emberek körében végül a gyémántnyakék-ügy robbantotta ki. Ennek a főszereplője Jeanne Saint-Rémy volt, aki a La Motte grófnő álnév mögé bújt. A királyné bizalmas barátnőjének adta ki magát, így csalt ki pénzt a lezüllött Rohan bíborosból, majd elküldte őt Boehmer ékszerészhez, hogy vegyen át egy 540 csodálatos gyémántból álló rendkívül értékes nyakláncot. Mindkét férfi abban a hitben élt, hogy az ékszer valóban az uralkodónőhöz kerül. Jeanne azonban a férjének adta a nyakláncot, aki azt kivitte Angliába, és gyémántonként eladogatta. Amikor néhány hónap elteltével az ékszerész kérte a fizetségét, kitört a botrány. A bíborost és Jeanne-t letartóztatták. A nép azonban a maga módján értelmezte a történetet – egyértelműen a tékozló királyné volt a bűnös.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Marie AntoinetteLajos trónörökösEgyre több pletyka szólt Madame Deficit orgiáiról és a felesleges tékozlásairólA menekülő királyi családot hamar felismerték
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár