Lavina, sérülés, kidőlt serpák: Tabei Dzsunk 1975-ben első nőként jutott fel a Mount Everest csúcsára
2021. május 16. 10:13 Múlt-kor
„Nem akartam az első nő lenni az Everesten” – nyilatkozta Tabei Dzsunko japán hegymászónő egy interjúban. A hegyek amazonja megelégedett volna azzal is, ha úgy vonult volna be a történelembe, mint a 36. hegymászó, aki feljutott a Mount Everest csúcsára. Pedig ennél jóval többről volt szó: Tabei Dzsunko 1975. május 16-án egy újabb nőket érintő sztereotípiát döntött le.
Korábban
Az 1939-ben született törékeny kislány tízéves korában egy osztálykirándulásnak köszönhetően szeretett bele a hegymászásba. Dzsunkónak szimpatikus volt, hogy a csúcs meghódítása során nem másokat, hanem magát kellett legyőznie és a túra végén, fent a tetőn mindig megkapta jutalmát, az alatta elterülő hegyek és dombok lenyűgöző látványát. A hegymászás azonban költséges mulatság volt, így a gyermek- és kamaszévek visszafogott csúcshódításokkal teltek el.
Az egyetemi diploma után azonban visszatért szenvedélyéhez. A hegymászás – sok más sporthoz hasonlóan – akkoriban férfiak uralta tevékenység volt. Dzsunko sok ilyen közösségben megfordult. Számos sporttársa lenézte, illetve meg volt győződve róla, hogy csak férjet akar fogni magának a hegymászók között. Nos, ha csak ez motiválta volna a fiatal nőt, akkor hamarabb teljesíthette volna a küldetést, mert 27 évesen férjhez ment egy hegymászóhoz, Tabei Masanobuhoz. Ekkor megváltoztatta vezetéknevét, az Isibasit Tabeire.
A történet azonban itt nem ért véget. Dzsunko 1969-ben megalapította a Női Hegymászó Egyesületet, amely az első női alpinista egylet volt Japánban. A klub jelmondata a következő lett: „Szervezzük meg magunk a tengerentúli expedícióinkat”. Tabei később elmondta, hogy a nemileg szeparált egyesület megalapításának gondolatát számos férfi alpinista lenéző és elutasító viselkedése váltotta ki belőle.
Tabei 1970-ben a Himalája egyik hegytömbje, a Nepálban lévő Annapurna – pontosabban annak harmadik legmagasabb csúcsának, a 7555 méter magas Annapurna III-nak a megmászása után szerzett magának hírnevet. Ő volt az első nő és az első japán, aki feljutott erre a csúcsra.
A siker után nem volt megállás, Tabei és hegymászó klubjának tagjai elhatározták, hogy célba veszik a Mount Everestet. Hamarosan megalakult a Japán Nők Everest Expedíciója nevezetű, 15 tagot számláló csapat. A hölgyek szinte mindegyike dolgozó nő volt, ketten közülük, beleértve Tabeit, is anyák voltak.
A szponzorok megszerzése nem ment egyszerűen a férfi dominanciájú japán társadalomban. „A nőknek inkább gyerekeket kellene nevelniük” – hangzott a lekicsinylő megjegyzés a tárgyalások folyamán. Végül egy neves napilap, a Jomiuri Simbun és a Nippon televízió felajánlott egy nagyobb összegget, amelyre már alapozhattak a csúcstámadó hölgyek. A legenda szerint Tabei függönyökből varrt nadrágokat és autóponyvából készített vízhatlan kesztyűket, hogy további bevételekre tegyen szert.
Egy hosszú felkészülési időszak lezárása után a 15 hölgy 1975 májusában indult a csúcs felé hatalmas médiafelhajtás közepette. Az alpinistákat, akik a Sir Edmund Hillary és Tendzing Norgay által megtett útvonalon kezdték meg a Mount Everest meghódítását, hat serpa segítette.
Május 4-én a csapat 6300 méter magasan járt, amikor táborukat egy lavina beterítette. Négy hegymászót, köztük Tabeit is eltemetett a hó, még az eszméletét is elvesztette, de szerencsére mindenkit kiástak. Tabei csúnyán megsérült, alig tudott járni, de két nap pihenő után összeszedte magát és folytatta csapata vezetését.
Az eredeti tervek szerint ketten vágtak volna neki a csúcstámadásnak, de egészen hihetetlen módon az alpinistákat kísérő serpák közül többen kidőltek a magassági betegségtől – a tengerészek tengeri betegek lettek. Csak egy serpa, Ang Tsering maradt talpon, de ő egyedül két ember felszerelését és oxigénpalackját képtelen lett volna felvinni a csúcsra. A csapatnak dönteni kellett a csúcstámadó személyéről és Tabeire esett a választás, aki meghálálta a bizalmat, mert május 16-án a 147 cm magas, törékeny, de szívós nő felért a Mount Everest csúcsára.
Tabei Dzsunko története a hegymászással itt nem ért véget. Karrierje során több mint 70 ország legmagasabb hegycsúcsát hódította meg és 1992-ben – megint csak elsőként a nők között – teljesítette a hét hegycsúcs kihívást, azaz megmászta mind a hét kontinens legmagasabb csúcsát. Tabei Dzsunko 2012-ben rákbeteg lett, de egészen 2016-ban bekövetkezett haláláig folytatta a hegymászást.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Koncepciós per keretében, teljesen irreális vádak alapján ítélték el Mindszenty Józsefet 19:05
- Napjainkig megoldatlan egy skót világítótorony hátborzongató rejtélye 14:20
- Az Eiffel-tornyot kétszer is megpróbálták eladni ócskavasnak 09:51
- A hét legismertebb Mária-jelenés szerte a világban 09:05
- A nemzet költője sem tudott segíteni a kiállhatatlan nyelvzsenin tegnap
- 10 tény a Mona Lisáról tegnap
- Ókori eredetű a karácsonyfa-állítás szokása tegnap
- Rejtély, miért tűnt el a krétai civilizáció tegnap
