Különc álmodozóból lett Benjamin Disraeli Viktória királynő kedvenc miniszterelnöke

Karrierjének csúcsán

Belpolitikájának egyik legnagyobb sikere az 1866-os választójogi reform, amely jelentős mértékben kibővítette a választásra jogosultak körét Angliában. Edward Smith-Stanley, Derby grófja lemondott hivataláról, és Disraeli lett az ország következő miniszterelnöke. Hivatalát ekkor (még) csak tíz hónapig töltötte be, de így is elérte a politikai ranglétra csúcsát.

Az ellenzék vezetőjeként is aktív maradt, a 19. századi politikai viták pedig a két ellenpólus (mint tűz és víz), Disraeli és Gladstone körül forrtak. Míg előbbi erős retorikájával, egyéni stílusával és piperkőcségével tűnt ki, addig Gladstone igazi erkölcsös életet élt, „szent” stílusával őrületbe kergette ellenfeleit. 

Maga Disraeli nyilatkozott így róla: „Ha Gladstone a Temzébe esne, az balszerencse lenne. Ám az lenne az igazi sorscsapás, ha ki is húznák onnan.” Gladstone kritizálása mellett Disraelinek az irodalomra is maradt ideje, többek között ekkor írta egyik leghíresebb regényét, a Lothairt.

Miután a liberálisok az 1874-es választást elvesztették, Viktória királynő Disraelit bízta meg a kormány megalakításával. Az 1874-től 1880-ig tartó időszak kétségtelenül életének tetőpontjának bizonyult, hiszen miniszterelnökként befolyása volt a birodalom jövőjére.

A belpolitikai sérelmek és konfliktusok helyett a külpolitikára helyezte a hangsúlyt, és a birodalom jövőjét az expanzív politikában, a brit érdekek idegen földön való érvényesítésében kereste. Miniszterelnöki ciklusának kezdetén, már 1875-ben megvásárolta a Szuezi-csatorna részvényeit, ezzel növelve a brit befolyást a térségben. Szintén az ő javaslatára Viktória királynő 1876-ban felvette az India császárnője címet, ezért Disraeli – akit az uralkodónő kedvenc miniszterelnökeként tartott számon – érdemei elismeréseképpen megkapta a Beaconsfield grófja címet. 

Aktív résztvevője volt a keleti kérdés rendezésének is: az orosz előrenyomulást megelőzendő a brit erők megvédték Konstantinápolyt, és az 1878-as berlini kongresszuson is arra törekedett, hogy az oroszok ne tartsák teljes ellenőrzésük alatt a balkáni területeket. Ezen érdekek mentén tanácsolta az Osztrák-Magyar Monarchiának Bosznia megszállását is, és így került Ciprus brit kézre, növelve ezzel a birodalom befolyását Kis-Ázsiában.

Miniszterelnökségének utolsó évében már nem ért el kimagasló eredményeket, ráadásul korábbi külpolitikai sikerei sem folytatódtak az elvártaknak megfelelően – a búrok elleni háború Dél-Afrikában mindenképpen kiemelendő kudarc –, így az 1880-as választásokat pártjával elvesztette.

Egészségi állapota gyorsan romlott, irodalmi pályájának kiteljesítését már nem kísérelhette meg. 1881. április 19-én elhunyt Benjamin Disraeli, az a politikus, aki beteljesítette a regényhős álmát: kalandozó, lelkes, de sok kudarcot megélt „ficsúrból” a 19. századi Anglia egyik legnépszerűbb politikusaként és legismertebb miniszterelnökeként vonult örök nyugalomra.

1. Kalandok és kudarcok
2. Ha nincs pénz, jó a politika
3. Karrierjének csúcsán

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2012

• Özvegyek országa: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• A férjét istenítő vörös grófnő
• A pártfeleség
• "18 évet vártam erre a napra"
• "Na, Nagyné, meghallgatod, amit írtam?"
• A kormányzó hitvese
• A Tutanhamon-sír feltárásának krónikája
• A magány rabjai
• A prostitúció és a prostituáltak rendőri szemmel az 1980-as évek Budapestjén