Kötél általi halál lett a narodnyik forradalmárok végzete, örökségük mégis követőkre talált
2021. április 17. 17:13 Múlt-kor
Korábban
Kik voltak a narodnyikok?
A 19. század második felének társadalmi mozgalmai közül a narodnyikok elsősorban sokszínűségükkel tűntek ki. Bázisuk elsősorban a parasztságra épült – a „narod” kifejezés jelentése „nép” –, de a forradalmi demokratáktól és az anarchista Bakunyintól is kölcsönöztek gondolatokat. Szellemi atyjuk mégis Alekszandr Ivanovics Herzen, az orosz szocializmus és a „narodnyikság” megteremtője.
Herzen alapvetően elítélte a hatalom minden formáját, és meggyőződése volt, hogy a világszellem szükségszerűen halad a szabadság és az igazság felé. Európai tapasztalatai és az 1848-as forradalmi hullám következményei azonban elbizonytalanították nézeteiben, és Európát nem tartotta képesnek arra, hogy megvalósítsa a szocializmus – korabeli értelemben vett – eszményeit.
Ezek a gondolatok leltek táptalajra a Herzen által hátrahagyott oroszhonban. A narodnyikok fő célja – legalábbis kezdetben – az önkényuralom megdöntése és egy új – semmiképpen sem a kapitalizmus alapjain nyugvó – társadalmi rend kidolgozása volt. Hittek abban, hogy az orosz nép útja az obscsina – azaz a földközösség – megszervezésén keresztül vezet a 20. századba.
A szocializmus sejtjének, így lényegében a forradalom vezető erejének a parasztságot tekintették, de ez az átalakulás nem mehetett volna végbe az értelmiség támogatása nélkül. Ez a hozzájárulás meggyőződésük szerint magától értetődő, hiszen korábban az értelmiségi réteg sem maradhatott volna fent a biztos háttérország nélkül, melynek javait a nép szolgáltatta.
Az elvek nem beszélnek a tettek helyett, így a mozgalom idővel a gyakorlatiasabb megoldások felé orientálódott. Ebből szükségszerűn következett a kettészakadás: a szervezet egyik fele továbbra is a földek felosztását tartotta elsőrendű célnak, míg kialakult egy másik, a mozgalom forradalmi ágát támogató csoportosulás.
Ebből a kezdeményezésből született az 1870-es évek végén a Népakarat nevű szervezet, akik az egyéni terrorcselekmények híveiként a merényletekben látták az egyetlen lehetséges utat a fennálló rend megváltoztatására.
A II. Sándor cár ellen végrehajtott merénylet következtében a szervezet tagjainak túlnyomó többségét letartóztatták, megmaradt tagjaik pedig átmenetileg felhagytak a forradalmi harc folytatásával.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
1956
- Bebörtönzött ismerőseit tervezte kiszabadítani Mansfeld Péter
- Nem nélkülözhette a Kádár-korszak filmvilága a forradalom mellett kiálló színészlegendát
- Politikai célokat is szolgált az 1956-os épületkárok helyreállítása
- Így karácsonyoztak a magyar menekültek Camp Kilmerben
- A melbourne-i medence véres vizében folytatódott a harc a Szovjetunió ellen
- Újabb fegyveres felkelést vizionált a pártsajtó az '56-os nőtüntetés nyomán
- A megtorlásra szabott új törvényekkel bosszulta meg 1956-ot a Kádár-diktatúra
- A szovjet forgószél, amely elsöpörte a magyar szabadságot
- Nagy-Britanniát és Franciaországot is azzal szembesítette a szuezi válság, hogy nem birodalmak többé
- A török nyomdászatot megalapozó diplomatáról rendeztek konferenciát Ankarában 11:20
- Nem temethették egymás mellé a híres gengszterpárt, Bonnie-t és Clyde-ot 09:50
- Magyar grófból vált Magadaszkár királyává a kalandos életű Benyovszky Móric 09:05
- tegnap
- Közel húsz évig tartó száműzetése volt Victor Hugo legtermékenyebb időszaka tegnap
- Rejtély, hogy kik lakták több évszázadon át Petra sziklába vájt városát tegnap
- Honvédemlékművet avattak a Fiumei úti sírkertben tegnap
- A Nílus egy mára eltűnt mellékága mentén épülhettek a piramisok tegnap