2021. tavasz különszám: 18 festmény, amit imádunk
ITT támogathatsz bennünket

Haladó szellemű hazafiként ismerjük a szabadidejében szoknyapecér „árvízi hajóst”

2021. április 21. 10:31 Múlt-kor

171 éve, 1850. április 21-én halt meg Pesten báró Wesselényi Miklós politikus, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági és tiszteletbeli tagja, az „árvízi hajós”, aki az 1838-as pesti árvíz idején személyesen is részt vett a mentésben. Haladó szellemű társadalmi nézeteit saját birtokain érvényesítette is, példát mutatva a magyar nemességnek.

Wesselényi Miklós
Wesselényi Miklós (Franz Eybl festménye, 1842)

Összetűzések a hatalommal

1796. december 30-án született a Közép-Szolnok vármegyei Zsibón. A vármegyegyűléseken kezdte politikai pályáját igen fiatalon, 1818-ban. Néhány évvel később Széchenyi Istvánnal körutat tett Angliában és Franciaországban, később ők ketten váltak a pesti országgyűlésben a főrendi ellenzék vezéreivé.

Az 1825-ben összehívott országgyűlésen még csupán hallgató lehetett, mivel nem rendelkezett saját birtokkal. Ekkoriban más területeken volt tevékeny – javaslatot tett magyar színház felállítására, részt vett a Kaszinó alapításában, és Kolozsváron létrehozta az első magyar vívókört is.

1830-ban, miután birtokhoz jutott Szatmár vármegyében, a pozsonyi országgyűlésen már vezető szerepet vállalhatott a felsőtábla tagjaként a reformellenzékben. Felszólalásai és írásai miatt ellentétbe került Metternichhel és rendszerével. Egyik fő törekvése az alsó- és a felsőtábla ellenzékének összehangolása volt.

1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagjává, majd 1831-ben tiszteletbeli tagjává választotta.

Wesselényi nem csupán a szavak embere volt: saját birtokán az elsők között szüntette meg a robotot és a dézsma szedését, majd felszabadította jobbágyait, és saját költségén taníttatta őket mezőgazdasági képzéseken. Híve volt a törvény előtti egyenlőségnek és az emberi jogoknak, emellett a nemzeti függetlenség követelésében Kossuth előfutárának tekinthető.

Kolozsvári nyomdáját, ahonnan írásait terjesztette, 1835-ben Estei Ferdinánd császári herceg bezáratta. Ezután az erdélyi és a magyarországi királyi tábla is perbe fogta az országgyűlési anyagok cenzúrát megkerülő terjesztéséért – védelmét Kölcsey Ferenc vállalta el.

1838 márciusában a Pestet elborító árvíz idején a mentés szervezése mellett személyesen is életeket mentett, kiérdemelve az „árvízi hajós” becenevet.

A cenzúra megkerülése miatti perben végül 1839-ben három év börtönre ítélték, szemének betegsége miatt végül azonban két hónap után áthelyezték a sziléziai Gräfenbergbe gyógykezelésre. 1843-ban hazatért Erdélybe, és Kolozs vármegye főispánjaként tevékenykedett 1848-ig.

A forradalom kitörését követően neki is szerepe volt abban, hogy a kolozsvári országgyűlés is kimondja az uniót Magyarországgal. Az év szeptemberében újra Gräfenbergbe menekült családjával: ekkor már nem hitt a Béccsel szembeni ellenállás sikerében.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Wesselényi 1836-ban (Barabás Miklós festménye)
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár