A vörösterror 133 napja

Mi történt a szülinapomon?

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: február  •  Nap: 12
25 találat
[1]

1211. február 12.

III. Ince pápa nem engedélyezi a kalocsai érsek koronázási jogát

III. Ince pápa megtagadta János esztergomi és Berthold kalocsai érsek egyezségének jóváhagyását, mert az csorbítaná az esztergomi érsek jogait, mivel a megállapodás kalocsai érseknek is biztosítaná a királykoronázás jogát. A királykoronázási jog gyakorlása ugyanis fokozná a trónörökösök közötti versengést. III. Ince egyúttal elutasította a király kérésést, hogy Erdélyben szebeni püspökséget szervezzen, és azt a kalocsai érseki tartományhoz kapcsolja. II. András azért támogatta ennyire Berthold igényeit, mivel feleségének, Merániai Gertrúdnak volt az öccse. III. Ince szembenállása teljesen érthető: Bertholdot, annak ellenére választották 1206-ban a kalocsai érsekség élére, hogy egy vizsgálat kiderítette kánonjogban való teljes járatlanságát. Ráadásul a szükséges 30 éves életkort sem érte el. III. Ince csak 1207 végén hagyta jóvá a választást.

[2]

1469. február 12.

Mátyás elfoglalja a morvaországi Spielberg várát

[3]

1608. február 12.

Megszületett Daniello Bartoli olasz történetíró

Bartoli Ferrara-ban látta meg a napvilágot, 1623-ben belépett a jezsuita rendbe. Remek irodalmi vénával rendelkezett, megörökítette az indiai missziókat, retorikát tanított Genovában, Firenzében és Rómában. Több éven át a Collegium Romanumnak, a rend római egyetemének rektora volt. Számos erkölcsi, hitvédelmi, irodalomtörténeti és fizikai mű szerzője. Fő műve a `Jézus Társaságának története`, amelyet 6 kötetben adtak ki. Rómában érte a halál 1685. január 12-én.

[4]

1676. február 12.

Hollandia kifizeti a magyar prédikátorok váltságdíját

1676. február 12-én Hollandia kifizette a váltságdíjat a Magyarországon korábban ártatlanul elítélt protestáns hitvallókért, akiket gályarabságra ítéltek. Az 1671-81 közötti magyarországi ellenreformáció idején 1674. március 5-re több, mint 700 protestáns hitvallót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé: mintegy 300 pap, tanító jelent meg a tárgyaláson. A bíróság felségsértéssel, hazaárulással, a katolikus egyház megsértésével vádolta őket. Egyben követelték `bűneik` beismerését és áttérésüket. A kínzások és kegyetlenségek többeket megtörtek. A legállhatatosabbakat kisebb csoportokban várbörtönökbe vitték. 42 papot Nápolyba hurcoltak, de közülük csak 32 maradt életben, akiket eladtak gályarabnak. Sorsuk nagy visszhangot keltett Európa protestáns országaiban. Gyűjtés indult kiszabadításuk érdekében, és ez többszöri kísérlet után végül Hollandiának sikerült 1676. február 12-én. A bécsi holland követ fizette ki értük a 100 talléros, személyenkénti váltságdíjat és maga Michael de Ruyter admirális ment értük Nápolyba, hogy levetesse róluk a bilincset és holland hajóra szállítassa őket. `Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam.` - ezek Michael de Ruyter holland tengernagy híres szavai. (Még 1676-ban Halléban megjelent két volt gályarab prédikátor Tobias Masnicus és Jan Simonides leírása a hamis perrel kezdődött szenvedéseikről.) A gályarabok debreceni emlékművét egy gazdag debreceni özvegyasszony kezdeményezésére 1895-ben állították fel. Az emlékműnél - mintegy bocsánatkérő gesztusként - 1991. augusztus 18-án II. János Pál pápa is koszorút helyezett el.

[5]

1728. február 12.

Meghal Agostino Steffani itáliai zeneszerző

Az 1700 körül fellendülő olasz operazene egyik legnagyobb mestere Castelfranco Veneto-ban született 1654. július 25-én. Zenei pályafutását Münchenben kezdte udvari komponistaként, majd pappá szentelték, s 1682-től lepsingeni apát volt. 1680-ban a bajor választófejedelem kamarazenei igazgatóvá nevezte ki, s operakomponálással bízta meg. Hat operát írt München számára, majd a hannoveri herceg szolgálatába állt, s az ő, Enrico Leone című operájával avatták fel 1689-ben a hannoveri operaházat. Bár továbbra is komponált - operákon kívül főleg egyházi zenét, motettát, kantátát szerzett -, igazi sikereket a közéletben ért el. Előbb a pfalzi választófejedelem titkos tanácsosa, majd miniszterelnöke lett. 1703-ban kinevezték a heidelbergi egyetem rektorává, 1706-ban pedig XV. Kelemen pápa Spiga püspöki székébe emelte. 1709-től ő volt Észak-Németország apostoli vikáriusa. Kiváló, de kevéssé ismert komponista volt, pedig kamaraművei a maguk nemében példaszerűek, sőt Stabat materja egészen kiváló.

[6]

1804. február 12.

Meghal Immanuel Kant német filozófus

A 79 éves korában elhunyt német filozófus, Immanuel Kant kritikai műveiben a megismerés kérdéseit és az emberi cselekvés normáit vizsgálta. 1784-ben megjelent értekezése - "Választ a kérdésre: mi a felvilágosodás?" - szerint a felvilágosodás fel akarja szabadítani az embert a gyámkodás alól, és arra ösztönzi, hogy döntéseiben értelmét használja normaként. Az írás a következő definícióval indul: "A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék... Merj a magad értelmére támaszkodni! - ez tehát a felvilágosodás jelmondata." (Vidrányi Katalin fordítása) Kant "A tiszta ész kritikája" (1781) című írásában az emberi megismerés lehetőségeit és korlátait vizsgálja. A megismerés két tényezőtől függ: az öt érzékszervtől és az érzéki benyomásokat rendező értelemtől. Isten és a lélek nem foghatók fel érzékileg, így nem ismerhetők meg. A tárgyakat nem mint "magánvaló dolgokat" ("Dich an sich") látjuk, hanem úgy, ahogy megismerő képességünk révén megjelennek. Összefüggő tapasztalatok a tér- és időviszonyok, továbbá az oksági princípium révén jönnek létre. Kant erkölcsfilozófiai írása, "A gyakorlati ész kritikája" (1788), az erkölcsös cselekedet maximáját, a kategorikus imperatívuszt határozza meg: "Úgy cselekedj, hogy akaratod vezérelve mindenkor egyben egy általános törvényhozás alapelveként is szolgálhasson." A königsbergi (jelenleg Kalinyingrád) filozófus természettudományokkal is foglalkozott (a bolygók keletkezése).

[7]

1816. február 12.

Megszületett Sárosy Gyula, az 1848-49-es szabadságharc krónikása

Eredeti neve Sárosy Lajos, de mivel mostohaapja nem szerette a költőket, első versei megjelenésekor az ő megtévesztésére vette fel a Gyula nevet. Jogi tanulmányait az eperjesi kollégiumban végezte. 1838-ban Sáros vármegye aljegyzője, 1840-ben aradi, 1848 nyarán pesti váltótörvényszéki jegyző lett. 1849 első hónapjaiban kormánybiztosként működött Debrecenben, majd országgyűlési képviselővé választották. Kossuth biztatására megírta és kiadta Arany Trombita című, a szabadságharcról szóló verses krónikáját 12 `lehelet`-ben, amelynek minden fellelhető példányát a szabadságharc bukása után megsemmisítették. Sárosinak is bujdosnia kellett, de 1852-ben elfogták, halálra ítélték, majd életfogytiglani várfogságot kapott. 1855 végéig raboskodott Königgrätzben, majd Pesten folytatta írói munkásságát. 1859-ben a solferinói osztrák vereség hírére rögtönzött Krinolin-vers című költeményéért ismét perbe fogták, s 1860. márciustól novemberig a csehországi Budweisbe internálták. Utolsó hónapjait Pesten töltötte. A városban halt meg 1861. november 16-án.

[8]

1818. február 12.

Kikiáltják Chile függetlenségét

[9]

1863. február 12.

Meghal Lisznyai Kálmán költő, ügyvéd

A reformkori országgyűlési ifjak egyik központi alakja Herencsényben született 1823. október 13-án. Közéiskoláját Losoncon, felsőbb tanulmányait Pozsonyban és Eperjesen végezte. volt, Részt vett a szabadságharcban. Petőfi egyik epigonjaként a népiességet egyoldalúan eltúlzó, modoros költeményeket írt, amelyek az 1850-es években népszerűek voltak. Verseit a korabeli lapok közölték, többek között Damó álnéven is publikált. A Palócz-dalok hatezer eladott példányt ért meg, s ezzel az 1850-es évek könyvsikere lett, bár kritikusai kifogásolták képzavarait, bőbeszédűségét és provincializmusát.

[10]

1873. február 12.

Kikiáltják az első spanyol köztársaságot

1868-ban polgári forradalom kezdődött Spanyolországban, amelynek eredményeként kikényszerítették II. Izabella lemondását. 1871-ben a Cortes (parlament) az olasz Viktor Emánuel fiát, I. Amadeót tette meg királynak. A tömegek nyomására és a Cortes radikális többségének határozatára azonban két évvel később Amadeót lemondatták, és 1873. február 12-én kikiáltották a köztársaságot. Az ellenforradalmár erők 1874 végén megdöntötték az államrendet és utat nyitottak a második Bourbon-restaurációnak.

[11]

1881. február 12.

Megszületett Anna Pavlova, orosz balett-táncosnő

1892-től a szentpétervári balettiskola növendéke volt, 1899-ben lépett fel először a szentpétervári Mariinszkij Színházban. 1906-tól ugyanott szólista, 1909-10-ben az Orosz Balett vezető magántáncosa, a tiszta klasszikus balett képviselője volt. 1913-ban elhagyta Oroszországot, saját társulatot alapított, amellyel számos országban bemutatkozott, 1927-ben Budapesten is fellépett. Leghíresebb szerepe A hattyú halála című szóló táncköltemény, amelyet Saint-Saëns zenéjére az ő számára koreografált Mihail Fokin. Hágában hunyt el 1931. január 23-án.

[12]

1881. február 12.

Megszületett Schvoy Kálmán

A budapesti születésű Schvoy 1895-ben végzett a Ludovikán, majd elvégezte a Hadiakadémiát is. Részt vett az I. világháborúban, s különböző vezérkari beosztásokat látott el. 1919 júniusától jelentős szerepet játszott a Nemzeti Hadsereg szervezésében. Ezután gyorsan emelkedett katonai beosztásaiban, 1931-ben nevezték ki altábornagynak, de az első világháborúban elesett zsidó katonák emlékművének felavatásán mondott beszéde miatt nyugállományba helyezték. Mint politikus, először Gömbös Gyula híve volt. Részt vett Imrédy miniszterelnök megbuktatásában a kormánypárt szakadását előidéző disszidens csoport tagjaként. Ettől kezdve szembefordult mind a kormánypárttal, mind a `fajvédő` jobboldali és nyilas irányzatokkal. Később a Kisgazda Párt jelöltjeként indult a választásokon, de nem jutott be a parlamentbe. A háború végén a nyilasok internálták, csak 1945 áprilisában tért vissza Szegedre, s ott élt haláláig (1971. október 25.). 1983-ban jelentek meg emlékiratai.

[13]

1898. február 12.

Meghal Barabás Miklós festőművész és grafikus

A magyar biedermeier festészet legjelentősebb művésze Kézdimárkosfalván született 1810. február 10-én. Személye és munkássága nagymértékben hozzájárult a nemzeti művészet kibontakozásához. 1829-től Bécsben tanult, 1831-től Bukarestben dolgozott, majd 1834-35-ben itáliai tanulmányutat tett. 1835-ben Pesten rendezte első nagysikerű kiállítását, majd hamarosan a magyar szellemi élet egyik vezetője lett. Aprólékosan megmunkált olajfestményeit, rajzait, akvarelljeit gondos elmélyülés, finom színezés jellemezte. Szinte minden kiemelkedő kortársát lefestette (Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Liszt). Finom lélekrajzú portréin különös gondot fordított az arc, a kéz, a hajviselet s az ékszerek érzékeny-míves megfestésére. A portréfestészeten kívül idealizált életképek (Galambposta, 1840), akravell tájképek, aktuális események megörökítése jellemezte még művészetét (A Lánchíd alapkőletétele, 1842). Tevékeny részt vállalt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat megalakításában, amelynek 1859-ben elnöke lett. Utolsó művészeti korszakában portréfestészete - a biedermeier festészet remekművétől (Bittó Istvánné, 1874) eltekintve - a hangsúlyosabb idealizálás felé fordult. Első volt a magyar festőművészek között, aki művészetéből megélt. Jelentős szerepe volt abban, hogy Pest művelődési központtá vált. Megjelentette önéletrajzát, amely életének és működésének, valamint korának társadalmi és művészeti viszonyairól szóló eleven kordokumentum.

[14]

1912. február 12.

Kínában kikiáltják a köztársaságot

  • Kína története 1839 óta
    (Discovering China)

    [15]

    1916. február 12.

    Meghal Richard Dedekind, német matematikus

    Braunschweig-ben született 1831. október 6-én. Édesapja ügyvéd volt, a braunschweigi gimnázium diákjaként eleinte a kémia és a fizika érdekelte. A Karoline Kollégiumban 1848-50 között már a differenciál- és integrálszámítás, az algebra és az analitikus geometria foglalkoztatta. A Göttingeni Egyetemre került, s Gaussnál tanult felsőbb matematikát. Itt kötött barátságot Riemann-nal is. Az algebra és az elliptikus függvények kétévi önálló kutatása után 1854-58 közt fizetés nélküli magándocensként tanított. Elsőnek oktatta az egyenletek Galois-féle elméletét, s felismerte, hogy az irracionális számokat aritmetikai tulajdonságaik alapján újra kellene definiálni, s erre egy tökéletes halmazelméleti módszert alkalmazott. 1858-tól a Zürichi Műegyetemen dolgozott öt évig, majd elfogadta a Braunschweigi Műszaki Főiskola ajánlatát, és élete végéig ott maradt. Itt dolgozta ki elgondolását, mely szerint a racionális és irracionális számok folytonosan kitöltik a számegyenest, minden számnak egy pont felel meg és viszont. Felfogását 1872-ben Folytonosság és irracionális számok című munkájában fejtette ki. Halmazelméleti kutatásai során felvetette, hogy egy halmaz végtelen, ha elemei kölcsönösen megfeleltethetők e halmaz valamely részhalmazát alkotó elemeknek. 1874-ben találkozott és csakhamar összebarátkozott Georg Kantorral, a halmazelmélet megalapozójával, mivel mindketten igen eredeti fogalmakat fejlesztettek ki, s ezeket a kortársak nehezen fogadták be. Az algebrai egész számok elméletéről (1879) című munkájában bevezette az ideál fogalmát, amely olyan számegyüttes, amely része az algebrai egész számok együttesének, amelyek gyökei lehetnek az egész együtthatójú polinom egyenleteknek. Az algebrai számelmélet területén továbbfejlesztette a Kummer által megalapozott ideálelméletet, az elsők között ismerte fel a csoportelmélet fontosságát. Tökéletesítette a modern algebra fogalmait: a testet, a csoportot, a struktúrát, valamint a teljes indukció bizonyítási módszerét, amelyet ma is az általa kidolgozott alakban használnak. Általánosítani tudta Gaussnak azt a tételét, mely szerint a Gauss-egészek tényezőkre bontása egyértelmű. Rájött arra is, hogy a Boole-algebrában a legnagyobb közös osztó az `és` műveletnek, a legkisebb közös többes a `vagy` műveletnek felel meg. Göttingben hunyt el.

    [16]

    1931. február 12.

    Megkezdi adását a Vatikáni Rádió

    A pápa jelenlétében ünnepélyesen felavatták a Vatikáni Rádiót. A kilenc nyelven sugárzó rádióban elsőként XI. Pius pápa szólt a hallgatókhoz. A rádió 1939. március 2-án sugárzott első ízben magyar nyelven, de csak tíz évvel később kezdődött a rendszeres magyar adás. A Vatikáni Rádió jelenleg 35 nyelven sugároz naponta adásokat, műholdon át a világ valamennyi tájegységét elérik. 2001 szeptemberétől a rádió magyar adásait már nem olasz területről, hanem a montecarlói rádió antennatelepéről sugározzák. Ennek hátterében az olasz állam és a Szentszék között 2001 elején kibontakozott `antennaháború` kompromisszumos megoldása állt. Ugyanis a környezetvédők tiltakoztak, hogy a rádióadás sugárzásának mágneses ereje meghaladja az Olaszországban megállapított határértéket. A Szentszék kezdetben csökkentette bizonyos műsorainak sugárzási idejét. Végül elfogadta a Vatikán és az olasz állam által közösen létrehozott vegyes bizottság méréseit, amelyek megerősítették a túllépést.

    [17]

    1941. február 12.

    A német Afrika-hadtest partra száll Tripoliban

    A német Afrika-hadtest első egységei Erwin Rommel altábornagy parancsnoksága alatt partra szállnak Tripoliban (Líbia). Miután Benito Mussolini olasz miniszterelnök sürgős segítséget kért, Adolf Hitler január 11-én parancsot adott egy német harckocsikötelék Afrikába küldésére. Az Egyiptomban állomásozó britekkel szembeni számbeli fölénye ellenére az egyiptomi határon az olasz arcvonal összeomlott, a brit csapatok 1940 decemberétől előrenyomultak. Rommel altábornagy, a "sivatagi róka" taktikai jártasságának köszönhetően, márciustól kezdődően egy német-olasz előretörés visszafoglalja Kirenaikát (Líbia, 1942. X. 23.). Az afrikai hadjárat súlyos problémáját alkotta az utánpótlás. Az olasz és a brit szállítóhajók állandóan ki vannak téve az ellenséges légierő támadásainak. Rommel a német hadsereg legjobb vezetői közé tartozott; épp mint katona szállt szembe később Hitlerrel.

    [18]

    1949. február 12.

    Kormányrendeletet adtak ki a tanyaközpontok kialakításáról

    Kormányrendeletet adtak ki (1300/1949) a tanyaközpontok kialakításának előmozdításáról, a szétszórt tanyai települések gazdasági, közigazgatási, kulturális és egészségügyi helyzetének megjavítása érdekében, továbbá a rendszertelen települések megakadályozása és a tanyai központok helyes kialakításának, tervszerű fejlesztésének biztosítása érdekében. A rendelet előírta, hogy állandó jellegű lakás céljára szolgáló épületet létesíteni csak a községek és városok belterületén és a kijelölt tanyaközpontokban lehet. A tanyaközpontokban építkezők kérelmét, a rendelet értelmében, előnyben kellett részesíteni.

    [19]

    1951. február 12.

    Meghal Bajor Gizi, a Nemzeti Színház örökös tagja

    Beyer Gizi Budapesten született 1893. szeptemer 19-én. 1914-től - egy év (1924-25) megszakítással, amikor a Magyar Színházhoz szerződött - a Nemzeti Színházban játszott. Az 1920-as évek végén már az ország egyik legünnepeltebb, rendkívül sokoldalú, széles skálájú művésze volt. Gondosan kidolgozott és tudatosan megszerkesztett játék, kiváló beszédtechnika és mimikai készség jellemezte alakításait. Sikereit a darabok százon felüli előadássorozatai jelezték. Több magyar film főszerepét is eljátszotta, rendszeresen szerepelt a rádió műsoraiban is. 1948-ban kapott Kossuth-díjat. A hozzá közelállók véleménye szerint nem öngyilkos lett - ez a hivatalos verzió -, hanem férje, Germán Tibor orvos attól való félelmében, hogy felesége halálos beteg, megzavarodott elmével adta be neki a halálos adag morfiumot, majd maga öngyilkos lett. A halálát követő évben nyílt meg budai villájában a nevét viselő emlékmúzeum. A Bajor Gizi Színészmúzeum emlékszobáiban a színházművészet legjelesebb magyar képviselőire emlékezhetünk. Főbb szerepei: Annuska (Gárdonyi Géza); Erzsébet (Bródy Sándor: A dada); Júlia (Shakespeare: Szentivánéji álom); Titánia (Shakespeare: Szentivánéji álom); Sárika (Zilahy L.: Süt a nap); Fruzsina (Zilahy L.: Zenebohócok); Minna (Lessing: Barnhelmi Minna); Anna (Niccodemi: Hajnalban, délben, este); Leila (Szép Ernő: Azra); Zilia (Heltai J.: A néma levente); Cécile (Herczeg F.: Kék róka. Ismertebb filmjei: 100.000 koronás ruha (1919); Petőfi (1921); A megbűvöltek (1921); Rongyosok (1925); Az orvos titka (1930); Kacagó asszony (1930); Két fogoly (1937); A szűz és a gödölye (1941).

    [20]

    1961. február 12.

    Útnak indul a Venyera-1

    A Szovjetunióban 1961. február 12-én útnak indították a Venyera-1 jelzésű űrszondát. Ez volt az első mesterséges égitest, amely megközelítette a Vénuszt. Műszaki feladata az űrszondák pályára állítási technikájának, fedélzeti rendszerének, a nagy távolságú hírösszeköttetés és vezérlés módszereinek kipróbálása volt. Tudományos célja elsősorban a Vénusz körüli viszonyok tanulmányozása volt. A 97 napos repülési idő alatt a szonda 100 ezer kilométerre közelítette meg a Vénuszt. 1961. május 20-án megszakadt vele a kapcsolat, és mesterséges bolygó lett.

    [21]

    1973. február 12.

    Elengedik az amerikai hadifoglyok első csoportját Vietnámból

    [22]

    1981. február 12.

    Meghal Alföldi András ókortörténész

    Alföldi András 1895. augusztus 27-én született Pomázon. 1913-ban érettségizett, majd a budapesti tudományegyetemen szerzett történészdiplomát és bölcsészdoktorátust, 1918-ban. 1923-32-ig a debreceni egyetemen, 1932-47-ig pedig a budapesti tudományegyetemen adott elő archaológiát. 1947-ben politikai okokból Angliába emigrált, majd egy év múlva Svájcban telepedett le. 1952-56-ig a berni egyetemen tanított, utána Baselben volt egyetemi tanár. Ezután a princetoni egyetem meghívására az Egyesült Államokba ment, ahol 1965-ig, nyugalomba vonulásáig egyetemi tanárként működött. Tudományos lapokat szerkesztett és tagja volt a vatikáni pápai archeológiai akadémiának, valamint az angol, a svéd, a dán és az osztrák tudományos akadémiának. 1960-ban a Promio Cultori di Roma díjjal tüntették ki. Főbb művei: A gót mozgalom és Dácia feladása, Dákok és rómaiak Erdélyben, Az eszmék konfliktusa a kései római birodalomban, A korai Róma és a latinok, Tanulmányok Caesar monarchiájáról.

    [23]

    1991. február 12.

    Meghal Krassó György

    Krassó György Budapesten született 1932. október 19-én. 1947-ben lépett be a kommunista pártba, majd tanulmányait megszakítva esztergályos lett Csepelen. Ezután a közgazdasági egyetemen tanult. 1952-ben kizárták a pártból, majd 1955-ben az egyetemről is kitették. 1956 októberében fegyverrel harcolt a forradalomban, ezért később 10 évi börtönre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult, de pár hónap múlva `izgatás` vádjával ismét bíróság elé állították. - Az 1980-as évektől a demokratikus ellenzéki mozgalom résztvevője, szamizdatok kiadója volt. 1985-1989 között Londonban élt, ahol a BBC és a Szabad Európa Rádió munkatársaként is dolgozott. 1989. június 16-ára, Nagy Imréék temetésére érkezett haza és még abban a hónapban megalakította a Magyar Október Pártot, az `utca pártját`. Akcióival - a Nádor utca visszakeresztelése, a Münnich-szobor ledöntése, a csepeli zsíroskenyér-osztás, a `fehér ház` megszállása, a kopogtatócédulák elégetése, az Országház előtti sátorozás - széles körben ismertté vált. Tiltakozott a pártállam maradványai, de a rendszerváltás utáni hatalom intézkedései ellen is. 2002. október 23-án a londoni Russel Squaren a Magyar Kulturális Központ emléktáblát állított az 1956-os forradalmárnak.

    [24]

    1999. február 12.

    Tudósok támadják a génmódosított élelmiszereket egészségrontó hatásuk miatt

    20 nemzetközi hírű független tudós kiáll a genetikailag módosított élelmiszerek egészségrontó hatása mellett. Memorandumban biztosítják támogatásukról Pusztai Árpádot, akit kutatóintézete elbocsátott, mert nyilvánosságra hozta a génmódosított burgonya patkányokra gyakorolt negatív hatását bizonyító kutatási eredményeit.

    [25]

    2001. február 12.

    Nyilvánosságra hozzák az első emberi géntérképet

    2001. február 12-én a Science és a Nature magazin is nyilvánosságra hozta az emberi genóm - az emberi lény molekuláris tervrajza - első olvasatának két, csaknem azonos változatát. Ekkor a világ két vezető tudományos folyóirata két különböző amerikai cég alkotta emberi géntérképet közölt. A Science a Celera Genomics-ét, a Nature a Human Genome Project-ét. Az emberi genóm annak a több mint 3 milliárd bázisnak a sorrendje, amely a sejtmagban lévő dezoxiribonukleinsav (DNS) `létrafokait` alkotja. A géntérkép felfedezése az orvostudomány forradalmát jelenti, ugyanis segítségével lehetőség nyílhat a jövőben bizonyos súlyos betegségek korai megelőzésére is. A géntérképpel lehetővé válik annak felismerése, hogy egy tulajdonságért melyik gén vagy géncsoport felelős, s az úgynevezett csip-diagnosztikával minden egyes ember géntérképe meghatározható lesz. Az emberi géntérkép mintegy 28 000-36 000 gént tartalmaz. A génállomány nagysága azt valószínűsíti, hogy az egyes gének több funkcióval rendelkeznek, azaz szinte kizárható az a feltételezés hogy a gének mechanikusan egy-egy betegséggel lennének közvetlen összefüggésben. Ez a következtetés megsemmisíti a jó és rossz génekről szóló orvosi, s egyúttal szociológiai, büntetőjogi és filozofikus megközelítést is, és alapjaiban rendíti meg a genetika mindenhatóságát tételező, mindent a génállományra hárító tudományos determinista elméletet.