Hónap: augusztus • Nap: 29
1397. augusztus 29.
Luxemburgi Zsigmond hadügyi reformokat léptet életbe
Erre a napra Zsigmond országgyűlést hívott össze Temesvárra. A nikápolyi vereség szétfoszlatta a törökök Európából való kiűzéséhez fűzött reményeket. Ezért legfőbb célja a török elleni védelem megszervezése volt. Zsigmond az országgyűlésen a nemességnek tett gesztussal megerősítette az Aranybullát (de az ellenállási záradék nélkül!) és Nagy Lajos 1351. évi törvényét, valamint kötelezte magát, hogy leváltja az idegen egyházi és világi tisztviselőket. (Hatálya alól azonban kivette a számára nélkülözhetetlen Stibor vajdát és Eberhard püspököt.)
A kevés engedmény fejében annál többet kért. Az ország kivételese állapotára hivatkozva felfüggesztette az Aranybullának azt a pontját, amely szerint a nemesek csak belföldön és csak a király vezetése alatt kötelesek hadba vonulni. Bevezette a telekkatonaság néven ismertté vált új intézményt, ettől fogva a birtokosok minden húsz jobbágy után egy íjászt voltak kötelesek hadba küldeni (telekkatonaság).
A rendelet végrehajtása érdekében szükség volt a birtokosok és jobbágyaik megyénkénti összeírására. (Az intézkedés végrehajtását bizonyítja, hogy a következő évből fennmaradt Ung megye jobbágytelkeinek összeírása.)
A háborúhoz szükséges pénz előteremtése érdekében a háború időtartamára lefoglalta az egyházi jövedelmek felét, rendkívüli adót vetett ki, és törvénybe iktatta birtokvisszavételi jogát.
A bárók nem vették jó néven, hogy a király a központi hatalom erősítése érdekében csökkentette a nemesi "szabadságokat". Zsigmond reformjaira lázadással feleltek.
1521. augusztus 29.
Elvonul Nándorfehérvár védőserege
1520. szeptember 22-én meghalt Szelim szultán, utóda fia, I. Szulejmán lett. Az új oszmán uralkodó követett küldöt a magyar udvarba Behram csausz személyében. Az ajánlatot nem fogadták el, a követet fogságra vetették. Ez is közrejátszhatott abban, hogy Szulejmán 1521 májusában Magyarország ellen támadt. Bevették Szabácsot és Zimonyt, és július elején körülzárták Nándorfehérvárat. A felmentő sereg nagyon nehezen gyűlt össze, II. Lajos 200 lovassal kelt útnak, de a főpapok és bárók nem követték. A király még csak Tolnánál járt, amikor a vár 66 napi ellenállás után elesett. A szultán ekkor hazavonult. A magyar végvárak elhelyezkedése következtében szabaddá vált az út egészen Budáig. Az ország kulcsfontosságú erődje az oszmánok kezére került.
1521. augusztus 29.
Nándorfehérvár eleste
Az 1520-ban váratlanul elhunyt I. Szelim megjelölt irány nélkül mozgósított hadsereget hagyott fiára, I. Szulejmánra. Az új szultán dilemmáját a magyar kormányzat oldotta meg azzal, hogy Budára küldött követét börtönbe vetette. Amikor I. Szulejmán 1521 tavaszán a stratégiai cél pontos meghatározása nélkül indította meg - ezúttal közepes nagyságú - seregét a magyar király ellen, nem sokat kockáztatott. A Török Birodalom területe, lakosságszáma és erőforrásainak nagysága többszörösen felülmúlta a Magyar Királyságért, s ezeket az aránytalanságokat immár a magyarok javára szóló helyenkénti minőségi különbségek sem ellensúlyozhatták. Hadszervezeti téren a törökök az akkori Európa előtt jártak. A keresztény országokban, a törvényekben rögzített kötelezettség ellenére, minden mozgósításnak volt valami "alkudozás"-jellege, az uralkodó és a rendek között. Magyarország esetében ezt a hátrányt az is tetézte, hogy gyalogságot külföldről kellett fogadni. Ezzel szemben a félelmetes nagyságú oszmán hadgépezet egyetlen intésre mozgásba lendült. Rendelkezett egységes kiképzett gyalogsággal, a hűbéres szpáhik pedig - miután leginkább így juthattak jövedelememeléshez - rendre túlteljesítették katonaállítási kötelezettségeiket. Szulejmán az első által vezetett hadjárat során kénytelen volt belátni, hogy Nándorfehérvár elfoglalása nélkül veszélyes behatolni Magyarországra. Végül ezt az erősséget négyhetes ostrom után 1521. augusztus 29-én sikerült bevenniük. A Magyar Királyságot látszatra csak az mentette meg a szultáni sereg továbbnyomulásától és az akkor már előre látható bukástól, hogy a megáradt Száva szétszaggatta a törökök pontonhídját.
1526. augusztus 29.
A magyar sereg vereséget szenved Mohácsnál
A magyar kormányzat úgy döntött, hogy a déli országhatárnál nem próbálkozik a Nándorfehévár birtokában már frontálisan támadó szultáni hadsereg feltartóztatásával. Ezért a törököknek elegendő idejük volt a Tisza és a Dráva torkolata között útjukba eső várak elfoglalására. A magyar hadsereg, akárcsak 1521-ben, a Mohácstól délre elterülő síkon - mintegy 200 km-re az országhatártól - készülődött az ország sorsát eldöntő összecsapásra. Ide rendelték vissza Tomori Pál kalocsai érsek, alsó-magyarországi főkapitány seregtestét is, amely ez ideig közvetlen közelről követte a török hadmozdulatokat. A keresztény erők azonban nem haladták meg a 25 ezer főt (10 ezer lovas és 15 ezer nagyrészt idegen gyalogos), szemben a törökök mintegy 75-80 ezer reguláris katonájával. Augusztus 29-én a magyar sereg a síkságot délről lezáró félköríves magaslat tövében állt fel. Mivel Szapolyai János erdélyi vajda serege - a hozzá küldött ellentmondásos parancsok következtében - a még viszonylag messze járt, a főkapitányságot Tomorira és a vajda testvérére, Szapolyai Györgyre bízták. A magyar hadmozdulatokat valójában Tomori irányította. A főkapitány két hadrendbe osztotta a rendelkezésre álló erőket. Az első harcrend jobb- és balszárnyát nehéz- és könnyűlovasság, centrumát - némi lovassággal keverve - a gyalogság alkotta. (A jobbszárnyat Batthyány Ferenc horvát-dalmát-szlavón bán, a balszárnyat Perényi Péter temesi ispán vezényelte.) A tartalékként kialakított második hadrendben - a király és a főpapok körül - kisebb gyalogos- és főként lovasegységek tömörültek. Bár a délután megérkezett törökök a magaslatról jól áttekinthették a magyarok szándékát, a szultán mégis úgy határozott, hogy csak a következő napon vállal csatát, és letáborozást rendelet el. A magyar jobbszárny nehézlovassága az így keletkezett zűrzavarban támadt ellene, kezdetben sikerrel. (Egyes lovasok állítólag egészen a szultáni harcálláspontig eljutottak.) Ez megtévesztette Tomorit, aki nemcsak az első hadrend többi részét, hanem a tartalékot is rohamra parancsolta. Mivel azonban közben a jobbszárnyi támadás kifulladt, az újonnan bevetett erősítés tulajdonképpen a túlerő karjaiba rohant. A csatatéren másfél óra leforgása alatt elveszett csaknem az egész gyalogság, a magyar püspöki kar és kormányzat java része, s menekülés közben a király is a megáradt Csele-patakba fulladt. A mohácsi csatavesztés minden kisszerűsége ellenére világtörténeti fordulatot hozott. Kivált azzal, hogy II. Lajos halála "besegítette" a Habsburgokat a magyar trónra, és ezzel immár közvetlenül is érdekeltté tette őket az ország védelmére. Európa nagy szerencséjére, mert a Magyar Királyságnak immár nem volt elég ereje ahhoz, hogy az akkori világ két legnagyobb hatalmát, a Habsburg és a Török Birodalmat távol tartsa egymástól. Ezek közvetlen erőpróbája a továbbiakban Magyarország területén zajlott.
1533. augusztus 29.
Pizarro megöleti az utolsó inka uralkodót
Kis expedíciós hadtestének élén Francisco Pizarro, spanyol konkvisztádor elpusztítja a dél-amerikai Andokban húzódó Inka Birodalmat. Hiába fizeti ki Atahualpa inka uralkodó a hihetetlen nagyságú váltságdíjat, Pizarro meggyilkoltatja, és elfoglalja Cuzcót az inkák fővárosát. 1529-ben Pizarro azoknak az "Új Kasztíliának" nevezett perui területeknek a főkormányzójává neveztette ki magát V. Károly császárral, melyeket a spanyol koronának meghódítani szándékozott. Miután 1531 tavaszán partra szállt Dél-Amerikában, kimerítő menetelés után 1532. november 15-én elérte Atahualpa táborát az Andok-fennsíkon, és rövid kézitusa után elfogatta az uralkodót. Az Inka Birodalom Huajna Kapak (1493-1527) hódító hadjáratai során érte el legnagyobb kiterjedését, és kb. 4500 km hosszan húzódott el. Az inka állam terjeszkedő politikáját szigorú állami, katonai szervezettsége motiválta. A fővárosból Cuzcóból kiinduló jól kiépített úthálózat kötötte össze a birodalom tartományait. A nemesek és a kormányhivatalnokok közötti kommunikációt egy mesterséges csomóírás - a kviptu - szolgálta, melyet csak a beavatottak értettek. Az inka állam politikai felépítése piramisszerű volt: a korlátlan hatalmú, a Nap fiaként imádott inka istenkirály alatt négy alkirály igazgatta a birodalom négy tartományát. Mivel a nemesség mentesült bármiféle munka alól, az inka állam anyagi alapját a lakó- és munkaközösségek képezték. A föld megművelésén túl közmunkákat is kellett végezniük.
1541. augusztus 29.
A törökök elfoglalják Budát
`Vasárnap reggel megint eljött a török, s mondja az uraknak: ŤA császár már el akar lovagolni lakhelyére, a törökök országába.ť - Mondta a császár török futára: ŤJöjjetek mindnyájan a császárhoz, ahányan csak vagytok, kivéve a királynét, s hozzátok el a csecsemőt, János király ivadékát, mert ma vissza akar indulni hazájába a császár.ť - És a török nagyon megölelte Török Bálint urat, s tolmács útján sok édes szót mondott neki, s adott neki aranyos bársonyruhát is s egy nagyon jó és díszes sisakforgót. [...] A császár háromezer gyalogosa készen volt a harcra, s sietve támadást intézett Buda város kapuja ellen. És a magyarokat mindjárt kiszorították a gyalogosok a város kapujából sűrű csapásokkal. Mikor beléptek, kezdtek Buda városának utcáin futkosni és kémlelni, vajon van-e valami hadi nép harcra felállítva ellenük. Hogy látták, senki sem áll velük szemben, Szent György vértanú (temploma) mellett gyülekeztek, az egyikük felment György vértanú kápolnájának folyosójára, s ott megállva elkezdett szokásuk szerint kiáltani, és háromszor nagy hangon kiáltották: Allah, Allah, Ó! - És a magyarok már hallgatag ésszel csodálkoztak, s semmit sem mertek tenni vagy mondani. Már hallatszott a magyar katonák fülében, hogy a magyar főurak a császár kardja alatt lefejeztettek. És az urak szolgái nagyon megrémültek, s nem tudtak már mit tenni, hanem egyenként, kettenként titkon kiszöktek Budáról a Dunán Pestre. A törökök száznagya sietett a császárhoz s jelentette neki, hogy a várost már elfoglalták. Hogy a császár ezt meghallotta török szolgájától, megparancsolta neki, hogy a katonaemberektől, a kezükből szedjék el fegyvereiket. A török ismét visszasietett Budára, s elkezdték elvenni a magyarok kezéből a fegyvereket. [...] Azután bevonult a császár Buda városába, Keresztelő János fővételének előünnepén, vasárnap, amikor 1541. évet írtak.` (Szerémi György: "Magyarország romlásáról".)
1594. augusztus 29.
Török roham indul Győr ellen
1594-ben, a tizenöt éves háború (1591-1606) során Szinán pasa felmentette Esztergomot a szövetségesek ostroma alól, a seregek 56 napi harc után, június 29-én vonultak el a vár alól. (Az ostrom során vesztette életét Balassi Bálint is). Ezután a törökök átvették a hadászati kezdeményezést. A nagyvezér haditerve kockázatos, ugyanakkor rendkívül célratörő volt. A szövetségesek szeme láttára vonult Győr alá, hogy elfoglalja az egész kereszténység, de különösen Ausztria és a magyar korona védőbástyáját. A Kelet-Magyarországról Győr alá érkező Gazi Girej krími tatár kán hadával, valamint a havasalföldiekkel együtt legalább 70-80000 fős had készült az ostromra. Győr fontoságában, kiépítettségében és felszereltségében messze kiemelkedett a magyar várak közül. Kezdetben mintegy 6000 kiválóan felszerelt, túlnyomórészt német, néhány száz olasz és magyar katona állt harcra készen. Győr parancsnoka a régi katonacsaládból származó Hardegg gróf volt. Végül győzött a túlerő, szeptember 29-én az őrség szabad elvonulás fejében feladta a várat. Hardegget ezért hadbíróság elé állították, és 1595. június 16-án lefejezték.
1602. augusztus 29.
Hasszán nagyvezér elfoglalja Székesfehérvárt
A tizenöt éves háború során a keresztény csapatok többször is megpróbálták Buda várának a visszafoglalását. Ennek érdekében számos török kézre került vár ostromára is sor került, azonban ezeket hol szövetséges, hol oszmán erők szállták meg. 1600 elejére a Buda környéki erősségeket sikerült felszabadítani a török uralom alól. Mercoeur herceg, miután elhitette a törökökkel, hogy a főváros ellen készült, váratlanul megjelent Székesfehérvár alatt, s tíz nap alatt megadásra kényszerítette a védőket. A lehetőség azonban kihasználatlan maradt. Jemisdzsi Hasszán nagyvezír 70 000 fős hadereje 1602. augusztus 29-én visszavette Székesfehérvárt. Ennek ellenére a bécsi hadvezetés Buda megtámadása mellett döntött, de november 14-én a császári csapatok elvonultak a falak alől.
1756. augusztus 29.
Poroszok vonulnak be Szászországba
II. Frigyes porosz király csapataival bevonul Szászországba, hogy megtörje az osztrák vezetéssel alakult poroszellenes szövetséget. A porosz invázióval kezdetét vette a hétéves háború. A hétéves háború kitörése mögött elsősorban gyarmati érdekek húzódtak meg. A politikai viszony Anglia és Franciaország, illetve Poroszország és Ausztria között kiéleződik. Az angolok az egész világra kiterjedő harcot folytatnak a franciákkal a kereskedelmi és politikai hegemóniáért. A hétéves háború kitörésének közvetlen oka az angol és francia telepesek között az Ohio-folyó völgyében kipattant ellentét volt. A telepesek eleinte saját maguk küzdöttek ügyükért, de 1756 tavaszán a hivatalos hadüzenettel az összecsapás Európára is átterjedt. Franciaország és Anglia egyaránt szövetségeseket keres. Ennek következtében új hatalmi csoportosulások jönnek létre: visszájára fordulnak az addigi szövetségi kapcsolatok, ami a háború tényleges kirobbanásához vezet. Amikor ugyanis II. Frigyes porosz király visszautasítja Franciaország felszólítását, hogy támadjon Hannoverre (mely perszonálunióban áll Angliával), erősen megromlik Párizs és Berlin addigi jó viszonya. Poroszország és Anglia 1756. január 16-án megköti a westminsteri egyezményt is, melyben Hannovert semlegesnek nyilvánítják. II. Frigyes ezzel a politikai pálfordulással Ausztria elszigetelését akarja elérni, valamint erősíteni kívánja Oroszország közeledését Anglia felé. Mivel azonban Franciaország szövetséget köt Ausztriával és Oroszország is Ausztriához közeledik, Frigyes politikai ügyeskedése inkább egy Poroszország elleni szövetség kialakulását gyorsítja meg. A westminsteri semlegességi egyezmény, mely eredetileg az összeütközést akarta megakadályozni, a háború kitörését eredményezi. Anglia saját érdekei védelmére vonul vissza. Ausztria szövetséges politikát folytat, nehogy elszigetelődjék. Egyik természetes szövetségese a többek között, eredményes huszárcsapatokat adó Magyarország.
1831. augusztus 29.
Michael Faraday felfedezi a mágneses tér elektromos hatását
Ezután, október 17-én rúdmágnes mozgatásával áramot keltett, s október 28-án kísérleti forgó áramfejlesztőt készített. Eredményeiről november 24-én `Elektromosság előállítása mágnesességből` címen számolt be a Royal Societyben. Felfedezésével, hogy pusztán mechanikai munka révén, mágnesesség segítségével elektromos energiát lehet előállítani, fordulóponthoz érkezett az elektromosság-kutatás története.
1842. augusztus 29.
Kína vereséget szenved az ópiumháborúban
A Nagy-Britannia ellen 1839 óta folytatott ópiumháborút lezáró nankingi szerződéssel megkezdődik Kínának az európai hatalmak általi kifosztása. A `Mennyei Birodalom` kötelezi magát, hogy lemond Hongkongról, öt kikötőt megnyit a brit kereskedelem előtt, egy kiegészítő szerződésben pedig elismeri a legnagyobb kedvezmény elvét Nagy-Britannia számára, amivel utóbbi mindazon előjogok birtokába jut, amelyet más államok élveznek. A háború közvetlen kiváltó okának a brit hajókon Kínába szállított indiai ópium mennyiségének rendkívüli növekedése tekinthető. Az ópium importjára a britek más, hasonlóan jövedelmező áruk hiányában szorultak rá. A kábítószer nem csupán a kínai lakosság egészségét károsította, de az ezüstben követelt fizetés következtében a kínai pénzügyek is szétzilálódtak. Tao-kuang császár 1839-ben betiltotta az ópiumkereskedelmet. Császári biztosként Kantonba érkezett Lin Cohszü főtisztviselő, aki 20 000 láda, azaz körülbelül 1000 tonna - brit kereskedők tulajdonában lévő - ópiumot semmisítetett meg. Az intézkedésre a britek háborúval feleltek. Nézetük szerint, ha eltűrik a kínai eljárást, az a kelet-ázsiai angol kereskedelmet károsítaná, egy sikeres katonai fellépés viszont további kikötőket nyitna meg áruik előtt. A három évig tartó háború során a brit flotta a dél-kínai tengerpart több városát elpusztította. Bebizonyosodott, hogy a fegyverek technikai fejlettsége tekintetében Kína az európaiak mögött áll. A nankingi békekötésben a britek elérték céljaikat: megszerezték Hongkongot, a kereskedelmet sikerült kiterjeszteni az addig monopolhelyzetben lévő Kantonra, Kína 21 millió mexikói dollár értékű háborús kártérítés kifizetésére kényszerült.
1856. augusztus 29.
Megszületett Bíró Lajos rovartani kutató, néprajzi gyűjtő
Tasnádon született. Debrecenben és Budapesten folytatott teológiai tanulmányokat, majd azokat félbehagyva nevelő tanár lett Sátoraljaújhelyen. 1880-86-ig a Rovartani Állomáson dolgozott. Ezután alkalmi állásokat vállalt, majd visszaköltözött Pestre és beíratkozott az egyetemre. Közben gyűjtőutakat tett és az Állattárban dolgozott. Mintegy 60 ezer példányból álló gyűjteményének vételárából 1895-ben természettudományos felfedezőútra indult német Új-Guineába. Hazatérése után mellőzték és 1903-tól haláláig tiszteletbeli őrként dolgozott a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában. Gyűjtőútjairól hazahozott értékes anyagain kívül emlékirataival, leíró jegyzékeivel is hozzájárult a magyar tudomány gazdagításához. Később Ausztráliában, Hátsó-Indiában, Jáván, Tuniszban és Krétán is járt, s útjairól 200 ezer állatpéldányt, sok ezer néprajzi tárgyat küldött haza. Nevét 18 állatnemzetség tudományos (latin) neve őrzi: Biróia, Biró, Biróelle, Biróus, Birópteris. A róla elnevezett fajtanevek száma több százra tehető. Budapesten hunyt el 1931. szeptember 2-án.
1901. augusztus 29.
Megszületett Demény Pál mérnök és politikus
A magyar fővárosban látta meg a napvilágot. 1919 elején belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP), és a Tanácsköztársaság ideje alatt ifjúmunkás-vezetőként tevékenykedett. 1925-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett, ahonnan 1932-ben kizárták kommunista nézetei miatt. Az 1920-as évektől kezdve a magyarországi kommunista mozgalmon belül önálló frakciót szervezett, amely a későbbi megítélés szerint akadályozta a nemzeti összefogást. Tevékenységéért a Horthy-korszakban, 1920 és 1942 között összesen hat és fél évet töltött börtönben. 1945-ben a Moszkvából hazatért kommunisták is letartóztatták, és egy év után koncepciós perben négy év fél év börtönre ítélték. Utána Kistarcsára internálták, majd a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés címén 1953-ban újabb tíz év börtönbüntetéssel sújtották. 1956. október 15-én szabadult. 1957-ben rehabilitálták az 1953-as vád alól. 1957-től nyugdíjazásáig (1967) az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda német-angol fordítójaként dolgozott. 1989. május 23-án a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán minden vád alól felmentették. 1990-ben a szabadon választott Országgyűlésben az MSZP képviselője lett. Az ülésteremben érte a halál. Híres könyvei a Rabságaim című visszaemlékezés (1989) és a Zárkatársam, Spinoza (1989). 1991. január 14-én halt meg Budapesten.
1916. augusztus 29.
Leváltják a német hadvezetést
Erich von Falkenhayn, vezérkari főnök és a második Legfelsőbb Hadvezetés vezetője, tekintettel a Német Birodalom katonai kudarcaira, kénytelen lemondani. Utódja Paul von Hindenburg tábornok, a tannenbergi győztes (1914. VIII. 23-31.), aki Erich Ludendorff főszállásmesterrel megalakítja a harmadik Legfelsőbb Hadvezetést.
Falkenhayn lemondása az indok Románia számára, hogy belépjen a háborúba az antanthatalmak oldalán. A valódi indok azonban a keleti és nyugati front katonai helyzetének téves megítélésében és ebből következően az orosz Bruszilov-offenzívában elszenvedett vereségekben, valamint a verduni (1916. II. 21.) és a somme-i (1916. VII. 1.), veszteségekben bővelkedő harcokban keresendő.
A német hadvezetés azt hitte, hogy 1916-ban nyugaton megnyerheti a háborút, azonban rosszul becsülte fel katonai eszközeit az állóháborúban. Az antant anyagi fölényével, amelyet amerikai segélyszállítmányok biztosítottak, Falkenhayn a "kivéreztetés" stratégiájának segítségével vélt eredményesen szembeszállni, ami azonban súlyos tévedésnek bizonyult. Éppígy alábecsülték a központi hatalmak az orosz hadsereg várható katonai ütőerejét.
1944. augusztus 29.
Horthy Lakatos Gézát nevezi ki miniszterelnökké
Sztójay Döme, egykori berlini nagykövet 1944. március 22. és augusztus 29-e között volt Magyarország miniszterelnöke. Horthy, mivel ki akart ugrani a háborúból, Lakatos Gézába helyezte bizalmát. Lakatos 1910-ben végezte el a Ludovika Akadémiát, harcolt az orosz, majd az olasz fronton. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben is szolgált, majd beállt a Nemzeti Hadseregbe. Folyamatosan emelkedett a katonai ranglétrán, 1943-ban vezérezredessé nevezték ki. Amikor Horthy miniszterelnökké nevezte ki, titokban megbízta a háborúból való kilépés és a fegyverszünet előkészítésével. A sikertelen kiugrási kísérlet után Szálasi Ferenc lett az ország vezetője. Lakatos is a németek fogságába került. A háború után sanyarú helyzetbe került, 1965-ben Ausztráliába utazott, ahol két év múlva halt meg.
1944. augusztus 29.
Szlovákiában nemzeti felkelés tör ki
A szlávok első törzsei az V-VI. században jelentek meg a Nyugati Kárpátokban, a VII. században pedig létrejött az első szláv államalakulat. A IX-X. században virágzott Nagy Morva Birodalom keleti határa a Garam vidékéig ért. A honfoglaló magyarok fokozatosan terjeszkedtek a Duna és a Kárpátok közötti területen. 896-tól egészen 1918-ig a Kárpátok északi térsége Magyarország történelméhez kapcsolódott, 1000-től a magyar állam kötelékébe tartozott, de nyelvi és kulturális szálak fűzték Csehországhoz. Az I. világháború végén, az Osztrák-Magyar Monarchia romjain 1918. október 28-án Prágában kikiáltották a független Cseh Köztársaságot, két nap múlva Túrócszentmártonban a Szlovák Nemzeti Tanács kimondta a csatlakozást, ezzel megszületett Csehszlovákia. A II. világháború alatt, 1939-ben kikiáltott Tiso-féle rövid életű független szlovák állam 1945 után újra Csehszlovákia része lett. 1944. augusztus 29-én felkelés robbant ki a megszálló Németországgal szemben. A kommunizmus évtizedeiben, az 1968-as `prágai tavasz` leverése után a szocialista szövetségi tagköztársaság státusát kapta. Az 1989-es csehszlovákiai `bársonyos forradalommal`, illetve a kelet-európai kommunista rendszerek bukásával Csehszlovákiában is elindult a rendszerváltó politikai átalakulás, ami az ország kettéválásához vezetett. 1993. január 1. óta Szlovákia ténylegesen független, önálló állam.
1945. augusztus 29.
Háborús bűntettek miatt vádat emelnek Hermann Göring és társai ellen
1959. augusztus 29.
Az Egyesült Államok, Szovjetunió és Nagy-Britannia bejelentik, hogy december 31-ig meghosszabítják az atomfegyver-kísérletek tilalmát
1976. augusztus 29.
Emlékparkot avatnak a mohácsi tömegsírok helyén
Mohácson, az egykori csatamezőn emlékparkot avattak fel. Közvetlenül a csatavesztés 450. Évfordulójának előestéjén végre siker koronázta a régészek évtizedes próbálkozásait. 1975-76-ban Mohácstól délnyugatra, három tömegsírra bukkantak 700-800, többnyire megcsonkított csontvázzal. Mivel a csatahely ettől kilométerekkel délebbre fekszik, az igazi nagy tömegsírok még ismeretlenek.
