Így tette a Vezúv a holtak városává Pompejit

2018. április 5. 10:06 Múlt-kor

Korábban

Menekülő emberek - Pompeji, augusztus 24, 17:00

Kétségbeesett emberek ezrei kezdtek menekülni. Fejüket párnákkal, edényekkel és kosarakkal védve rohantak az utcán és gázoltak a térdig érő hamurétegben a városkapu felé. A régészeti kutatások megmutatták, hogy sokan a lehullott kövek és tetőcserepek alatt lelték halálukat.

Ízisz templomában a papok közös erővel szedték össze a legértékesebb kincseket, majd ezekkel elindultak az utcán. Mikor elérték a Via dell’ Abbondanza sarkát – ahol Gaius Julius lakott – egy papot, aki egy zsák aranypénzt vitt, itt halálos találat ért.

A többiek tovább menekültek, de valamivel később ismét két papot temetettek maguk alá az összedőlő épületek. A megmaradt papok egy házban kerestek menedéket, ahol néhány órán belül egymás után megfulladtak. Az utolsó kezében egy fejsze volt. A lehullott törmelék eltorlaszolta az ajtót és ő kétségbeesve próbált rést vágni a falba. Mindhiába.

Gaius Julius villájában az idős kereskedő és családja úgy döntött, hogy a házban marad. Az unokaöccs mindenórás felesége képtelen volt utat törni magának az irdatlan mennyiségű hamun és kőtörmeléken keresztül, ami Pompeji utcáira hullt. A család többi tagja abban bizakodott, hogy a rettenetes kőzápor hamarosan eláll.

A tetők beomlottak - Misenum, augusztus 24, 19:00

Röviddel a Vezúv kitörése után Idősebb Plinius admirális üzenetet kapott egy barátjától, aki egy félreeső villában lakott, közel a Vezúvhoz. Unokaöccse, Plinius szerint ez volt az oka annak, hogy a flotta jó része Pompeji felé indult, az emberek megmentésére.

Mire az admirális hajói elérték volna Pompejit, a part megközelíthetetlenné vált. A vulkán több millió tonna követ okádott ki magából a Nápolyi-öbölbe, és ez annyira eltorlaszolta a partvonalat, hogy egy mentőakció önygilkossággal ért volna fel.

„A hamu zápoként hullt a hajókra, sokkal forróbban és sűrűbben, mint ahogy azt el lehet képzelni. A föveny hirtelen megtelt a törmelékkel, mely a hegyből lövellt ki.”- írta Ifjabb Plinius levelében. Emiatt az idős admirális kiadta a parancsot, hogy a hajók dél felé, a távolabb eső Stabiae városa felé vegyék az útirányt. Dél körül érkezett a városba, ahol bevette magát egy barátja házába, várva egy új esélyre, hogy segítséget nyújthasson.

Pompejiben a hamu- és kőeső egyre hevesebbé vált. A Vezúv időközben másodpercenként legalább 100.000 tonna hamut és követ lövellt ki magából, és az ezekből álló oszlop már 30 km magasra nőtt a levegőben.
A Pompejiek számára ez a pillanat volt az utolsó esély arra, hogy elhagyják a várost. A tetők mindenhol beomlottak és házakba szorult lakosok százait sújtották halálra. Gaius Julius házának homlozata is ledőlt. A halálra rémült család éppen csak elérte a ház hátsó részét, ahol a tető annyira meredek volt, hogy a törmelék nagy része lecsúszott róla az utcára. Ezen a helyen maradt a kis család a megmentés-re várva.

előző oldal következő oldal 2 / 5