Így „egyesültek újra” Mészöly Géza Sétalovaglás és Rőzseszedők című képei

Forrás BÁV ART

Mészöly Géza (Sárbogárd, 1844 − Jobbágyi, 1887) rövid, két évtizedet felölelő pályafutásával végérvényesen beírta magát a magyar realista tájképfestészet történetébe. A Munkácsy Mihályhoz hasonlóan Ligeti Antal által felkarolt festő Bécsben sajátította el a festészet csínját-bínját, de valódi festő magyar földön vált belőle − géniusza szüntelenül Szigetvár és Nagykanizsa földútjait, a székesfehérvári Sós-tó lápos vidékét, a Balaton partvidékét és az Alföld kies rónáit pásztázta. Bámulatos technikai felkészültségét mutatja, hogy a külföldi műkereskedők már az 1870-es években – a festő ekkor még alig harminc éves! – vitték ki a műveit Amerikába, és hamis szignóval ellátva az akkoriban igen keresett Camille Corot alkotásaiként árusították őket.

Mészöly Géza Pálik Béla 1872-es portréján

Ez persze nem jelenti azt, hogy Mészölynek ne lett volna saját jogán is széleskörű klientúrája: ösztönös realizmusa, gyöngyházas, párás színei és a francia paysage intime-et idéző bensőséges kompozíciói Trefort Ágostont, Tisza Lajost és Zichy Jenő grófot is arra sarkallták, hogy reprezentatív léptékű művekre nyújtsanak be hozzá felkéréseket. Ilyen megrendelésre készült többek között a Nádas (1875), a Vadkacsavadászat (1882) és a – ha csak nyomatokról is, de mindenki által jól ismert és rendkívüli példányszámban reprodukált – Balatoni halásztanya (1877) is. Ugyancsak ebbe a képcsoportba kell sorolnunk a BÁV 2019-es 75. Művészeti aukcióján kínált Sétalovaglást, melynek története évtizedek óta foglalkoztatja a szakmát és a közvéleményt is.

Egy mostoha sorsú műremek

Rajnai Miklós 1953-as Mészöly-monográfiája szerint a mű megrendelője 1882-ben bizonyos Karsay (Karpeles) Albert sárosdi földbirtokos volt, aki önmagát és fiát kívánta viszontlátni egy nagyméretű lovas kompozíció formájában. A messzemenőbb kutatások valószínűleg igazolnák a hipotézist, miszerint sárosdi Karsay (Karpeles) Albert – bizonyos más érdekeltségei révén – azonos azzal a Karsai (Karpeles) Alberttel, aki az egykori Heves megyei Nagy-telek, Kerek-haraszt és Bodrog pusztáin létesített mintagazdaságot és jómódú közéleti figuraként pesti hivatalokat is viselt az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben és a pestmegyei törvényhatósági bizottságban. Földbirtokos mivolta ellenére Karsai szoros kapcsolatot ápolt a budapesti irodalmi elittel – példának okáért lelkes munkatársa volt a századforduló népszerű élclapjának, a Borsszem Jankónak. Nevéhez még egy, a művészettörténet szempontjából fontos faktum is kötődik: 1895-ben az ő Andrássy út 45-ös szám alatti bérházában nyitotta meg kapuit a budapesti művészvilág kedvelt találkozóhelye, a Japán kávéház.

Sétalovaglás (forrás: BÁV ART)

Mészöly bár elfogadta a megbízást, időközben párizsi tanulmányútra indult, és csak 1884-ben tudta befejezni a festményt, mely eredeti formájában kétszer ilyen széles volt, és a lovasok alakjai mellett rőzseszedő asszonyok erdőszéli képét is magába foglalta a bal oldalon. A komplett alkotás később – ahogy azt Molnos Péter, a magyar oknyomozó művészettörténet-írás specialistája kikutatta – 1920-ban és 1936-ban is szerepelt az Ernst Múzeum aukcióin még az eredeti, csonkítatlan állapotban. Annál érdekesebb, hogy tizenhat évvel később, 1952-ben a Fővárosi Képtár Mészöly tárlatán már csak a kép bal oldala volt kiállítva Rőzseszedők címen. Rajnai egy évvel később adta ki Mészöly-monográfiáját, és még élénken élhetett benne a kettévágott kép esete, ugyanis többször is szóvá tette a könyvben, hogy a kép másik fele lappang.

A kép másik fele, a Rőzseszedők (forrás: BÁV ART)

De mi történhetett?

Az egész história feledésbe merült, mígnem − ezt szintén Molnos Pétertől tudjuk − a durva beavatkozás tényét évtizedekkel később Fränkel József becsüs „újra” felfedezte, amikor a Rőzseszedők bekerült a BÁV egyik aukciójának anyagába, és fotóját egy a Nemzeti Galéria fényképes nyilvántartásában szereplő másik Mészöly-mű fotója mellé helyezte. A Magyar Nemzet 1984 decemberében hozta le a sztorit egy Sinkó Katalinnal, a galéria munkatársával készített interjújában. 1985 februárjában azonban ugyanez a napilap közölt egy másik cikket is Hanthy Kinga tollából, melyben Hanthy egy olyan Fränkel-levélre hivatkozott, melyet feladója az év elején juttatott el az újság szerkesztőségébe. A levélben (állítólag) maga Fränkel, a már a BÁV előtt is neves műkereskedő fedte fel, hogy az eredeti kép az 1930-as években került a tulajdonába csere útján Wertheimer Adolf műgyűjtőtől, és a monumentális kompozíciót ő maga vágta ketté műkereskedelmi megfontolásból.

Az egykori állapot (forrás: BÁV ART)

Ha valaha is lenne mentség a vandalizmusra, az Fränkel „hozzáértése” lenne, hiszen úgy sikerült elmetszeni a képet, hogy annak mindkét fele önálló egész, és a 2019 novemberében kalapács alá került, 80 x 60 cm méretű, 18 millió forintról induló (és végül 21,6 millió forintért elkelő) darab egy ritka Mészöly-szüzsét is képvisel az életműben: a sétalovas alakját, melyet Mészöly mindössze háromszor festett meg élete során, és azokat is csak megrendelésre.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2023

• Kapitalista szórakoztatás a vasfüggöny árnyékában 
• A marokkói bazárok kincsei
• A királyi konyha és a maradékok sorsa
• A marokkói bazárok kincsei
• A nyugati bűnügyi sorozatok virágzása a 70-es, 80-as években
• Kapitalista szórakoztatás a vasfüggöny árnyékában 
• Szocialista televíziós sorozatok a kádári Magyarországon
• Vonzó ellenfelek - Az amazonok
  
• Negyven éve mutatták be az István, a királyt