Hogyan élt egy színes bőrű cowboy az amerikai vadnyugaton?
2017. február 17. 15:20
Nat Love indiánokkal harcolt, Bill Picket lebirkózott egy bikát, Cleo Hearn pedig Kennedy díszőrségében is szolgált, mielőtt saját rodeóshow szervezésébe kezdett. Bár a legfrissebb kutatások szerint az amerikai cowboyok közel egynegyede fekete bőrű volt, meglehetősen ritkán találkozunk velük westernfilmekben és -sorozatokban. Most három cowboy életén keresztül ismerhetjük meg a vadnyugati marhapásztorok és a rodeó világát.
Korábban
A színes bőrű cowboyok elfeledett története az amerikai vadnyugaton
Ha kíváncsiak vagyunk honnan származnak a legendás vadnyugat lóháton vágtázó, pisztolypárbajokat vívó és lasszóval felszerelt hősei, akkor egészen a 19. század első évtizedeibe, az akkor még spanyol, majd mexikói fennhatóság alatt álló Texas felé kell tekintenünk. Az Egyesült Államok déli, rabszolgatartó államaiból ekkor tömeges kivándorlás indult meg Texas irányába. Egyre több és több fehér marhatulajdonos hajtotta át csordáját a határ másik oldalára az olcsó földek miatt, valamint azért, hogy ezzel megmeneküljön az odahaza felhalmozott adósságaitól. Habár a mexikói kormányzat elviekben nem ismerte el, sőt tiltotta a rabszolgaság intézményét, az amerikai telepesek rendszeresen magukkal vitték fekete rabszolgáikat is, ezzel biztosítva a munkaerőt újonnan telepített ültetvényeiken. 1825-re Texas lakosságának közel 25%-a rabszolga volt, mely arány 1860-ra már egyharmadnyira nőtt.
Fekete cowboyok
Ekkorra a rabszolgaság kérdése robbanáspontig feszítette az északi és déli államok viszonyát. Az Egyesült Államokhoz 1845 végén csatlakozó Texas az amerikai polgárháború idején a szakadár déli államok alkotta Konföderációhoz csatlakozott. Bár a tényleges hadműveletek jobbára elkerülték az állam területét, a telepesek nagy része fegyvert fogott és keletre vonult, hogy a déli ügyért harcoljon.
A farmerek távolléte idején az addig főként ültetvényeken dolgozó rabszolgákra hárult a feladat, hogy gondoskodjanak az állatállomány igényeiről is. Rövidesen elsajátították a marhatenyésztéshez szükséges képességeket, így például sokan megtanulták, hogy kell betörni a lovakat, hogyan lehet kiszabadítani az iszapos talajba ragadt borjakat, vagy éppen a bozótban fennakadt texasi hosszúszarvú marhákat. Erőfeszítéseik ellenére, az egyre súlyosabb munkaerőhiány és megfelelő karámok hiányában – a szögesdrót csak a polgárháborút követően terjedt el az Egyesült Államokban – a marhacsordák jelentős része elszabadult és vakon kóborolt a prériken.
Fekete cowboyok 1913-ban
A háborúból hazatérő farmerek számára létfontosságú volt, hogy összegyűjtsék kóborló állataikat. Minthogy azonban az Egyesült Államok Alkotmányának 13. kiegészítése végleg eltörölte a rabszolgaság intézményét, az állattartók ekkor már nem számíthattak a feketék nyújtotta ingyen munkaerőre. A háború évei alatt megszerzett szakértelmükre azonban szükségük volt, így rengeteg korábbi rabszolga kapott állást mint marhapásztor, vagy ahogy a korban nevezték, cowboy. Szolgálataikra a következő évtizedekben tovább növekedett az igény, ahogy a texasi farmerek kereskedni kezdtek az északra fekvő államokkal. A csordákat hosszú utakon és barátságtalan vidékeken hajtották keresztül, az indián törzsek által folyamatosan zaklatva, ezért különösen fontos volt, hogy azokat fegyverekkel és állatokkal egyaránt jól bánó férfiak kísérjék.
A Smithsonian cikke bemutatja, hogy a cowboy-lét a biztos megélhetés mellett társadalmi felemelkedést is jelenthetett a korábbi rabszolgák és leszármazottaik számára. William Loren Katz afrikai-amerikai történelemmel foglalkozó kutató szerint a fekete marhapásztoroknak, bár gyakran kellett szembenézniük az őket sújtó rasszizmussal és diszkriminációval – így például útjuk során volt, hogy nem szolgálták ki őket egyes éttermekben vagy épp nem kaptak szállást a helyi fogadóban –, magasabb megbecsülésnek örvendtek mint a leginkább liftkezelőként és kézbesítőként alkalmazott sorstársaik, a cowboyok közösségein belül pedig a fehérekkel egyenlőnek számítottak.
Jesse Stahl (1879-1935) rodeó közben
A 19-20. század fordulójára jelentősen megváltoztak az állatartást befolyásoló gazdasági viszonyok. A vasúthálózat kiépülésével, a szögesdrótkerítés elterjedésével és az indiánok rezervátumokba telepítésével egyre kevesebb munkáskézre volt szükség a marhatenyésztésben. A hagyományos cowboyvilágnak bealkonyult. Az átmenet különösen kedvezőtlenül érintette a színes bőrűeket, akik csak nehezen tudtak volna földet vásárolni, így kénytelenek voltak alacsonyabb fizetéssel járó munkákat vállalni. Az élelmesebbek azonban felismerték, hogy a vadnyugati világ továbbra is magával ragadja a városi emberek fantáziáját, így a cowboyok látványos lasszómutatványai az állattenyésztésből fokozatosan átvándoroltak a szórakoztatóiparba. A 20. század elején elinduló rodeó napjainkban is igen népszerű, sőt mára igazi sportággá fejlődött.
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
Az első 500 előfizetőnek.
- Szokatlan szerkezetű kánaáni templomra és Baál isten szobrára bukkantak Izraelben 11:13
- Színlelt emberrablás mentette meg Luther életét a birodalmi átok kimondása után 10:14
- Magyarország fejlesztésében és az európai diplomáciában egyaránt mély nyomot hagyott Andrássy Gyula 08:39
- Darwin „istengyilkos” műveit egy vonakodó konzervatív könyvkiadó jelentette meg tegnap
- Ezernél is több ereklyét bocsát aukcióra a Rolling Stones egykori tagja tegnap
- Öngyilkos küldetésnek bizonyult a harci tengeralattjáró első sikeres bevetése tegnap
- Létezőnek ismertek el egy eddig kihaltnak tekintett új-zélandi őslakos népcsoportot tegnap
- Rejtélyes, emberi csontokból épült falak kerültek elő egy székesegyház alatt Belgiumban tegnap
