Hatvany Lajos: a cukorgyáros, akinek neve bekerült a magyar irodalomtörténetbe

A magyar irodalom vonzásában

Noha magyarul, angolul és németül sem jelentett számára problémát az írás, úgy tűnik az életet csak előbbi nyelvet beszélők közegében tudta elképzelni, ezért ugyanebben az évben önként hazatért és vállalta, hogy forradalmi szerepvállalása miatt bíróság elé állítsák, elítélték, de a következő évben már szabad volt.

Petőfi Sándor, Ady Endre után figyelme József Attilára terelődött. Mindeközben azonban a szélsőjobbra tolódó Magyarország számára ismét egy olyan hellyé vált, ahol nem érezte magát otthon, ezúttal Angliába távozott, ahonnan csak a háború után jött haza.

Útja innen az egyetemi katedrára vezetett, és végre fiatal kora óta kísértő feladatával foglalkozhatott, megírta Petőfi életrajzát öt kötetben. Adyról és a Nyugatról írt írásainak gyűjteménye csak halála után, 1977-ben jelent meg.

Hatvanyról sokféle vélekedést lehet olvasni, életrajzaiban író, kritikus, irodalomszervező, akadémikus megjelölés a gyakori. Nem tartották hagyományos értelemben vett, professzionális újságírónak, inkább „politizáló irodalmárnak”, aki a laptulajdonosi és főszerkesztői szerepét komolyan vette és nem csak pénzt adott, hanem ötletet és gondolatot is beletöltött vállalkozásaiba. Ambíciói túlmutattak a mecénási szerepen, modern és jó lapokat akart csinálni.

Sok ellentmondás feszül életútjában, származása és választott hivatása között eleve szokatlan kapcsolat volt, ami meghatározta pályáját és „diszharmonikus” életművét. Gazdagsága és a változatos életstílusa körüli pletykák sokszor elterelték a figyelmet műveinek értékéről. Első irodalmi sikereit német nyelvterületen érte el, európai mércével mért, ugyanakkor nagyon hamar a magyar irodalom szerelmese lett és a szükséges képessége, nyelvtudás és rátermettség ellenére a külföldi karrier helyett tudását szülőföldjén kívánta kamatoztatni.

Biztos egzisztenciája, mecénássága megnyitotta számára az irodalmi köröket, ugyanakkor zsidó származása sok szempontból meg is nehezítette érvényesülését. Nagy Sz. Péter: Hatvany Lajos – Kortársaink című könyvében úgy értékeli, ebből fakadó kisebbségi komplexusainak, letagadott, de bizonyára sokszor érzett kitaszítottság-érzésének, bizonyítási kényszerének is szerepe lehetett nagyvonalúságában és abban, hogy egész életét a magyar irodalom támogatásának szentelte.

A világirodalom egyik legműveltebb ismerője volt, aki egyáltalán nem szorult rá arra, hogy vagyonával bizonyítsa, helye van a legszínvonalasabb irodalmi körökben. Bárónak született, ugyanakkor a polgári demokratikus átalakulás radikális végrehajtásának híve lett és ezzel szembekerült Horthy neobarokk Magyarországával.

A politikai kurzusok váltakozásai ugyancsak hozzájárultak ahhoz, hogy mozgalmas életet éljen, hiszen kétszer, 1919-ben és 1938-ban is elhagyni kényszerült szeretett hazáját. 1927-ben, hazatérése után a tárgyalása bírái – szintén Nagy Sz. Péter könyvében olvasható, hogy – fejéhez vágták, zsidó létére lehet magyar állampolgár, de hazafi nem lesz soha. 1938-ban a szélsőjobbra tolódó országból szidó származása miatt döntött a távozás mellett. Mindkét alkalommal vissza is tért, noha a vágyott elismertséget itthon talán sosem kapta meg.

1. A „cukorbáró”
2. A magyar irodalom vonzásában

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Egyesült Államok

• Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére
• Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 
• Átírta a tévétörténelmet Larry Hagman és a Dallas sorozat
• Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony
• 10 meglepő tény a vasút történetéből
• Bátyjához hasonló tragikus sors várt a „remény jelöltjére”, Robert F. Kennedyre