„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” – vakmerősége vezetett Robert Capa halálához
2018. május 25. 14:19 Jeki Gabriella
„Ez egy szép történet lesz, ma jól fogok viselkedni. Nem fogom sértegetni a kollégáimat és egyszer sem fogom említeni, hogy milyen jó munkát végzek” – írta emlékirataiban Robert Capa. Nyolc órával és harminc kilométerrel később, pontosan 64 éve hunyt el a világ legnagyobb háborús fotósa.
Korábban
Az unatkozó cápa
Robert Capát nem véletlenül nevezik a háborúk valaha élt legnagyobb fotósának. Önként vonult fényképezőgéppel a kezében a 20. század legvéresebb csatáiba: a spanyol polgárháborúba (1936-1939), a második kínai–japán háborúba (1938), a második világháború európai színterére (1943-1945), az első arab-izraeli háborúba (1948) valamint az indokínai háborúba (1954).
„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” – mondta, és ő tényleg elég bátor volt ahhoz, hogy a frontvonalon ragadja meg a háború legintenzívebb, legintimebb és legérzelmesebb pillanatait fotóival.
Capa Budapesten született 1913-ban egy középosztálybeli családban Friedman Endre néven. Már gyerekként is mindig a veszélyt kereste, és csak nagyon ritka esetben mutatott félelmet. Talán ezért is ragasztották rá később a „Capa” becenevet, amely a magyar „cápa” szóból származhat. Apja kényszeres szerencsejátékos és kalandor volt, és hihetetlen történeteket mesélt a kis Endrének. Talán ez is inspirálta a később híressé vált fotóst, hogy mindig keresse a kalandokat. A gyerek aztán lassan felcseperedett, de állandóan amiatt panaszkodott, hogy unatkozik. Életét ezért átszőtte a veszélyek kutatása, és soha nem félt új dolgokat kipróbálni. Egyszer például elment síelni anélkül, hogy valaha is próbálta vagy tanulta volna, de az is előfordult, hogy baloldali forradalmárként tevékenykedett.
18 évesen, baloldali kötődései miatt a magyar hatóságok elől Bécsbe, majd Prágába költözött, végül Berlinben eresztett gyökeret, ahol a Német Politikai Főiskolán újságírást tanult. Csak jóval később, 1936-ban vette fel a Robert Capa nevet (egy későbbi interjúja szerint több nyelven is kiejthető, amerikai hangzású nevet keresett, mert ettől remélt több megbízást újságíróként vagy fotósként). Az újságírás helyett végül a fotózást választotta.
„Miközben folytattam a tanulmányaimat, a szüleim arra célozgattak, hogy hagyjam abba” – mondta később. – „Én azonban úgy döntöttem, hogy fotós leszek, ami a legközelebb álló dolog az újságíráshoz olyasvalakinek, mint én, aki nem beszélt nyelvet.”
Miután Capa Berlinben felkereste Besnyő Éva fotóst, megkérte, hogy segítsen neki egy irodában vagy stúdióban munkát találni. A későbbi beszámolók szerint a következő beszélgetés zajlott le közöttük:
– A fotóművészet jó megélhetést biztosít? – kérdezte Capa.
– Nem beszélhetsz így róla! Ez nem szakma, hanem kihívás! – felelte Besnyő.
– Ez nem okoz problémát számomra. De jó móka? – így Capa.
– Igen. Nagyon élvezetes – válaszolta Besnyő.
Besnyő jól ismerte azokat az embereket, akik segíthettek az ifjú fotográfus karrierjének beindításában. Bemutatta Otto Umbehrs exbányásznak, aki formatervezést tanult a Bauhaus Művészeti Iskolában, miközben reklámtevékenységet végzett a rangos „Dephot” (Deutsche Photodienst) névre hallgató ügynökségen. Besnyő „nagyon okos fiú”-ként mutatta be az akkor még Friedman Endre nevet használó Capát.
Capa ezután a Dephot sötétkamrájában dolgozott asszisztensként, újratöltötte a kifogyott palackokat, szárította a lenyomatokat, de közben elleste az az expozíció és a nyomtatás alapjait. Idővel az ifjú egy elismert fotóriporter, Felix Man segédje lett, de más fotósoknak is szívesen asszisztált. Velük együtt vállalt feladatokat a város mindennapi életének rögzítésére. Ez idő alatt a munkájához egy régi Leica-modellt kölcsönzött a Dephot irodájából, és időközben gyorsan megtanulta kihasználni a gép technikai előnyeit. A frissen szerzett tudás egyre több rugalmasságot biztosított neki, és egyre növekvő biztonsággal tudta rögzíteni például az utcákon zajló eseményeket.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
10. Államalapítás és az új rend megszilárdulása Magyarországon a 10–13. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
- A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
- Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
- 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
- Egyensúlyteremtő képességében rejlett Szent István sikereinek titka
- A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
- Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
- Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
- Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.