Fekete misék és házi abortuszklinika - a Napkirály korának legnagyobb botránya

2015. július 17. 18:35

Korábban

A gyanúba keveredett ágyas

Bár La Voisin kezdetben igen szűkszavúnak bizonyult, a per előrehaladtával egyre beszédesebb lett. A nem sokkal később kivégzett méregkeverő-királynő és egyik legfőbb partnere, a „varázsló” Adam Lesage számos bűntársukat és kuncsaftjukat adták fel, akik között több hercegi vagy grófi családból származó arisztokrata is megtalálható volt.

Olympe Mancini, ismertebb nevén Soissons grófnő a vád szerint az 1660-as években több évig a Napkirály hivatalos ágyasaként számon tartott Mademoiselle de La Vallière-t, valamint magát az uralkodót is félre akarta állítani. Pere során maga a király ajánlotta fel, hogy választhat: vagy a száműzetés, vagy a börtön. A grófnő szinte azonnal külföldre menekült.

Soissons grófnő húgát, Bouillon hercegnét a férje megölésével gyanúsították. A tárgyalásán azonban férjével és szeretőjével egyszerre jelent meg, nem ismerte el a Chambre hatáskörét, és arra a kérdésre, hogy látta-e az ördögöt, La Reynie-nek csak annyit felelt, hogy korábban nem, de most épp ott áll előtte: öreg, csúnya, és államtanácsosnak öltözött. Bátor viselkedése csak félig vált be. A király végül tizenöt hónapra száműzte. Az ügybe a holland-francia háború sikereiben kulcsszerepet játszó Luxembourg marsall is belekeveredett, ám néhány hónap után felmentették. Bár már ezek az esetek is felborzolták a párizsiak és az udvar kedélyeit, a legnagyobb botrány még hátravolt.

A perek során nyíltan először La Voisin lánya, Marie Marguerite Monvoisin vádolta meg 1680 júliusában a király egykori hivatalos szeretőjét (maîtresse en titre), Madame de Montespant azzal, hogy meg akarta mérgezni az uralkodót. Nem sokkal később – kivégzése napján – a sátánista asszony, La Filastre vallott az ágyas ellen. Bár szavait néhány perccel később visszavonta, és kijelentette, csak az elviselhetetlen fájdalmat okozó, spanyolcsizmával végrehajtott kínzás megszüntetésének reményében vallott a király egykori szeretőjére, Madame de Mostespan személye egyre gyanúsabbá vált.

A Napkirály nehezen viselte ágyasa hírbe hozását, ezért még La Filastre kivégzése napján, 1680. szeptember 30-án felfüggesztette a Chambre ardente működését. Bár a különbíróság munkatársai 1681. május 19-től ismét munkához láthattak, innentől kezdve a „sajátságos tényállásokkal” kapcsolatos ügyeket, vagyis a Madame de Montespanra vonatkozó iratokat külön, gyakorlatilag államtitokként kezdték kezelni.
Hogy miért is volt ennyire fontos a királynak az ügy, és miért kívánta, hogy diszkréten kezeljék, Madame de Sévigné 1680. január 31-én kelt levelének egy részlete adja meg a választ: „Másról sem beszélünk társaságban; valójában ehhez hasonló botrányra nem találunk példát keresztény udvarban.”

előző oldal következő oldal 2 / 3