Egy félsziget, két külön világ: az örök békétlenségre ítéltetett Korea

Tervezőasztalnál döntöttek az ország jövőjéről (1951-es tárgyalások az Egyesült Államok és Észak-Korea között)

A szövetséges nagyhatalmak (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió) vezetői 1945 nyarán a potsdami konferencián úgy döntöttek, hogy a Koreai-félszigeten a 38. szélességi foktól északra a szovjet, délre pedig az amerikai csapatok fogadják el a japán erők kapitulációját, így augusztus–szeptember folyamán két megszállási övezet jött létre.

A nagyhatalmak 1945 decemberében egy közös koreai kormány felállításában is megállapodtak, majd 1947-ben egy ENSZ-határozat is közös választásokon alapuló egyesítést írt elő. Erre nem került sor: a szovjetek északon kommunista rezsimet juttattak hatalomra Kim Ir Szen vezetésével, míg délen az amerikaiak Li Szin Man Amerika-barát autokratikus rendszerének berendezkedését segítették.

Délen 1948 májusában választásokat rendeztek, majd augusztusban megalakult a Koreai Köztársaság, válaszul szeptemberben északon – választások nélkül – kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. A szovjet és az amerikai csapatok 1949-es távozása után mindkét fél magát tartotta Korea legitim képviselőjének, az ENSZ viszont csak a Koreai Köztársaságot ismerte el. Az észak-koreai vezető, Kim Ir Szen erővel akarta eldönteni a kérdést, ehhez 1950-re sikerült megszereznie a kommunista Kína élén álló Mao Ce-tung és a szovjet diktátor Sztálin jóváhagyását.

Szöul a háború pusztításában

Az északi hadsereg 1950. június 25-én – a megszállási zónák határán oly gyakori incidensek egyikére hivatkozva – átlépte a 38. szélességi fokot és megtámadta a Koreai Köztársaságot. A fegyverzetben és létszám tekintetében is fölényben lévő, szovjet T–34-es tankokkal felszerelt északi hadsereg három nap múlva elfoglalta Szöult, s szeptemberre már csak a félsziget délkeleti része, Puszan város környéke maradt a déliek kezén.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa június 27-i határozatában – amely a szovjet küldöttség távollétében született – Észak-Koreát agresszornak nyilvánította, s Dél-Korea támogatására szólította fel tagállamait. Harry Truman amerikai elnök ezután utasította az amerikai légierőt és a haditengerészetet, hogy nyújtson segítséget Dél-Koreának. Megkezdődött 16 ország részvételével egy nemzetközi haderő szervezése is, ennek 90 százalékát amerikai katonák alkották, főparancsnoka a szintén amerikai Douglas MacArthur tábornok lett.

MacArthur szeptember közepén a 38. szélességi fok közelében, Incshonnál szállt partra, és az északiakat hátulról támadva megfordította a háború menetét. Az ENSZ-csapatok visszafoglalták Szöult, bevették Phenjant, és október végéig már a kínai határig nyomultak előre. Ekkor kapcsolódott be a harcokba Kína szovjet haditechnikával felfegyverzett mintegy 300 ezer „önkéntese”: az észak-koreai és kínai erők 1950 decemberében visszafoglalták Phenjant, 1951 januárjában pedig Szöult.

A panmindzsoni fegyverszüneti egyezmény aláírói

A létszámban, fegyver-, élelem- és ruhautánpótlással megerősített ENSZ-erők 1951 márciusában indítottak ellentámadást és visszavették a déli fővárost. A front ezután 1951 áprilisára a 38. szélességi foknál megmerevedett. A patthelyzetben megindult a tapogatózás a fegyverszünetről, az alkudozás során az egyik legfőbb problémát a hadifoglyokkal kapcsolatos vita okozta, végül Kim Ir Szen 1953 áprilisában hajlandónak mutatkozott egy kisebb fogolycserére.

A háborúskodásnak az 1953. július 27-én Panmindzsonban megkötött fegyverszüneti szerződés vetett véget, amelyet azóta sem követett békeegyezmény, s így állandósította Korea kettéosztottságát. A megállapodás az 1953 nyarán fennálló arcvonal északi és déli oldalán is 2-2 kilométer széles demilitarizált övezetet hozott létre, megszabva, hogy e zónában a két Korea milyen létszámú és fegyverzetű egységeket őrjáratoztathat, ezt a Semleges Nemzetek Vizsgálóbizottsága ellenőrzi.

Árulkodó éjszakai felvétel a kettéosztott félszigetről

A demilitarizált övezet két falut is magában foglalt: itt ENSZ-csapatok látták és látják el ma is a védelmi feladatokat. A háború jelképesen az augusztusban kezdődött nagyszabású fogolycserével ért véget, amelynek során több tízezer hadifogoly térhetett haza.

Ez volt a hidegháború első, s egyben legvéresebb fegyveres konfliktusa, amelyet akkor sokan a harmadik világháború főpróbájának tekintettek. Az amerikai veszteségeket 54 ezerre, a további ENSZ-erőkét 94 ezerre, az északiakét félmillióra, a kínaiakét egymillióra, a déliekét a polgári áldozatokkal együtt 1,3 millióra becsülik. A harcok során mindkét országrészt szinte a földig rombolták.

A panmindzsoni fegyverszünet óta eltelt hat és fél évtizedben a két Korea eltérő úton haladt: Dél a kelet-ázsiai „kis tigrisek” egyikeként a világgazdaság meghatározó szereplője lett, Észak pedig egyre mélyebb nyomorba süllyedt a Kim dinasztia diktatúrája alatt. A két Korea viszonyát 1953 óta folyamatosan incidensek sora élezi, a már nukleáris fegyvert is birtokló KNDK az egész térség fenyegető konfliktusforrássá vált.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

holokauszt

• Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
• Már gyermekkorában tragédiák kísérték Radnóti Miklós életét
• Szenes Hanna a Szentföldön maradhatott volna, de visszatért, hogy segítsen
• Munkaszolgálatosok a keleti fronton
• Kémből vált befolyásos üzletemberré az embermentő Oskar Schindler 
• Mit lehetett tudni a holokausztról 1944-ben Magyarországon?
• Több ezer zsidó életét mentette meg a holokauszt idején Ángel Sanz Briz
• Házmesterek a vészkorszakban
• Idén ősszel is megrendezik a Zsinagógák Hetét