Megváltoztatta Új-Zéland légkörét a maori telepesek megérkezése

Ebből az időszakból származó kormot találtak ugyanis az Antarktiszon, a tudósok kifejlesztett modelljük segítségével pedig rekonstruálni tudták a koromrészecskék útját a légkörön át. Az osztrák és norvég szakértők megállapították, hogy a korom új-zélandi erdőtüzekből származik.

Eredményeikről a Nature című tudományos lapban számoltak be. Amerikai kutatók már néhány évvel ezelőtt magas koromkoncentrációra bukkantak az antarktiszi félszigeten vett jégfuratban, mely az 1300 körüli időszakból származik. A maorik ekkorra benépesítették Új-Zélandot és a kutatók azt feltételezik, hogy a koromlerakódások onnan származnak, mivel az őslakosok leégették az erdőket. Az Antarktisz keleti részén ellenben nem találtak ilyen lerakódásokat.

A vizsgálat során egy új számítógépes modellt használtak, melyet a Bécsi Egyetem meteorológiai és geofizikai tanszékének kutatója, Andreas Stohl és a Norvég Légkutató Intézet (Norsk Institutt for Luftforskning – NILU) munkatársai fejlesztettek ki. Ez lehetővé teszi, hogy rekonstruálják a történelmi idők jégfuratokban kimutatható emissziójának vándorlását.

A furatok alapján végzett visszamenőleges számítások kimutatták, hogy az antarktiszi félsziget lerakódásai és az Antarktisz keleti területéről ugyanebből az időszakból származó lerakódások hiánya csak Patagóniából, Tasmániából és Új-Zélandról származó koromemisszióval magyarázható – közölte Stohl.

Az északabbra lévő régiókat Afrikában, Ausztráliában és az Amazonas területén a kutatók kizárták: ha onnan származna a korom, az Antarktisz keleti részén is lennének lerakódások.

A modell alkalmazása során a tudósok abból indulnak ki, hogy a részecskék utazásának klimatológiája 700 éve sem különbözött jelentősen a jelenlegitől. Ez abból is látható, hogy az Antarktiszon a csapadékviszonyok alig változtak. „Kisebb eltérések az eredményeket alig befolyásolnák, a cirkuláció mintázatának nagymértékű változása kizárható” – fejtette ki Stohl.

Patagóniai, tasmániai és új-zélandi tavak üledékeinek elemzése csak Új-Zélandon mutatott ki faszénlerakódásokat 700 évvel ezelőtt. Ez egybeesik azzal, amikor a maorik benépesítették Új-Zélandot. A 6000 kilométerrel távolabb lévő antarktiszi félszigeten megnövekedő koromkoncentráció sem a véletlen műve.

„Az, hogy az emberek már 700 éve is jelentős változást okoztak az erdőégetéssel a légkör koromkoncentrációjában, nagyon meglepő” – mondta Joe McConnell, az amerikai Nevada államban lévő renoi Sivatagkutató Intézet munkatársa, a tanulmány vezető szerzője.

A tudósok számára a vizsgálat újabb bizonyítékkal szolgált arra, hogy az emberi tevekénység az eddig véltnél jóval régebb óta és jóval nagyobb mértékben befolyásolja a Föld légkörét és klímáját.

Emellett újabb információt szolgáltat arról is, mikor érkeztek a maorik a korábban lakatlan Új-Zélandra. A jégfuratok elemzése segítségével megállapították, hogy a nagy területen végzett erdőégetések 1297 körül kezdődhettek. Az égetések célja mezőgazdasági területek létrehozása volt. A maorik érkezése előtt Új-Zélandot szinte kizárólag, nagyjából 80 százalékban őserdő borította – ma már csak kevesebb, mint 25 százalékát.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. Társadalmi kérdések a mai Magyarországon
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Máig nem tudni pontosan, hány roma áldozata lehetett a holokausztnak
• Tiszaeszlár: a világ leghíresebb zsidó vérvádja
• A cigányság és az 1851-es népszámlálás
• Bujkálástól a haláltáborok borzalmaiig
• Cigány-képek a folklórtól az etnopolitikáig: a romák és a rendszerváltás