Egy kőminta elemzése megmagyarázza Stonehenge megalitjainak tartósságát
2021. augusztus 6. 10:56 MTI
A Stonehenge 4500 éves kőoszlopainak első átfogó geológiai elemzése feltárta a páratlan őskori építmény néhány jellegzetességét, amelyek magyarázatot adnak arra, miként álltak ellen az időjárás hatásainak és maradtak fenn ezek a kőkolosszusok.
Korábban
Az angliai Wiltshire grófságban lévő Stonehenge homokkőoszlopainak egyikéből, az úgynevezett 58-as kőből még az 1950-es években folyt állagmegőrzési munkálatok során vett mintát vizsgálták meg a szakemberek. A mintát évtizedekig az Egyesült Államokban őrizték, és csak 2018-ban adták vissza Nagy-Britanniának kutatási célokra.
A homokkőoszlopok szilkret kőből állnak, amelyek néhány méterrel a földfelszín alatt formálódnak annak eredményeként, hogy az üledéken átfolyik a talajvíz. A kutatók vizsgálata feltárta, hogy a szilkret főként homokméretű kvarcszemcsékből áll, amelyeket szorosan összeerősít a kvarckristályok összefonódó mozaikja.
A kvarc különösen tartós és nem könnyű elporlasztani vagy szétmállasztani, az időjárás és a szél évezredes viszontagságai ellenére sem.
„Ez megmagyarázza a kő ellenállóságát az időjárásnak és azt, miért volt ideális anyag a műemlék megépítésére” – mondta David Nash, a Brightoni Egyetem geomorfológusa, a PLoS ONE tudományos folyóiratban közzétett tanulmány vezetőszerzője. A Kr.e 2500-ban épült Stonehenge 58-as köve hét méter magas, és másik kétméternyi része a föld alatt van, becsült tömege 24 tonna.
A vizsgált kőmag 2,5 centiméter átmérőjű és mintegy egy méter hosszú. Színe élénkebb, mint a homokkőoszlopok halványszürke külső színe, mivel az oszlopok évezredeken át ki voltak téve az időjárási elemeknek.
A kődarabot ajándékban kapta Robert Phillips, aki annak idején az állagmegőrzési munkálatokban részt vevő vállalattal a helyszínen dolgozott. Philips 1977-ben áttelepült az Egyesült Államokba, és magával vitte azt. Két évvel halála előtt, 2018-ban visszaadta Nagy-Britanniának kutatási célokra.
„Az 58-as oszlop kőmagjának vizsgálata kutatásunk Szent Grálja. Minden korábbi kutatás a homokkőoszlopokat illetően vagy a térségben kiásott mintákon folyt vagy véletlenül levert kőmintákon” – magyarázta Nash.
A kutatók CT-, röntgen- és mikroszkóppal végzett vizsgálatokat folytattak, és számos gemokémiai eljárást is alkalmaztak a kőzet összetételének megállapításához.
„Ez a kicsiny minta lehet most a legalaposabban elemzett kődarab a Hold kőzetein kívül” – tette hozzá a kutató.
A szakembrek számára azonban még mindig nem teljesen világos , miként formálódott a kő, annak ellenére, hogy sikerült megállapítaniuk, hogy néhány homokszemcse kora 1,6 milliárd év, azaz a mezoproterozoikum földtörténeti időszakban keletkeztek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nyár
Múlt-kor magazin 2020
- Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
- Főszerkesztői köszöntő
- Az erotika stílusa: Josephine Baker
- A kis magyar–osztrák háború és következményei
- Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
- Erdélyi életstratégiák Trianon után
- A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
- A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
- Erdélyi fatányéros orosz jazzel
- Az istenek zenéje visszhangzik az ókori Szelinoszban tegnap
- A Lavau-i herceg sírja: a kelta főméltóság utolsó nyomai tegnap
- Batthyány Gyula koncepciós pere tegnap
- Európai típusú őskori eszközöket találtak Kínában tegnap
- Kultúrák metszéspontjában – Spanyolország mesés mór öröksége tegnap
- Felvirágoztatta Egyiptomot Hatsepszut, Ámon leánya tegnap
- Eger oroszlánjaitól a „lámpás hölgyig” – hét híres önfeláldozó nő tegnap
- A Selyemút „Vörös Hercegnője” tegnap
