Szabó Sándort nem érdekelte a látnok jósolta Oscar-díj, hazajött Amerikából
2020. április 25. 15:32 Múlt-kor
„Ha nem leszel a Nemzeti Színház tagja, felejtsd el az egészet. Másképp nem érdemes csinálni!” – így bocsátotta a színészi pályájára főhivatalnok apja Szabó Sándor színművészt. Szabó teljesítette az apai tanácsot, színi hallgatóként a Nemzeti ösztöndíjasa volt, és miután kézhez kapta diplomáját 1937-ben, a Nemzeti szerződtette.
Korábban
Szabó Sándor színművész 1915. április 25-én született Budapesten egy középpolgári család hatodik, legkisebb gyermekeként. Fiatalon imádta a mozit, gyakran készített jegyzeteket a szereplők, testtartásáról, arcjátékáról és gesztusairól.
A gimnáziumban a tanárai észrevették páratlan előadói és versmondó képességét, és arra biztatták, hogy menjen színésznek. Anyja, aki fiatal korában maga is belekóstolt a színészetbe, örült, apja azonban legszívesebben katonának adta volna, de végül beadta a derekát.
A Nemzeti Színházban sorra jöttek a jobbnál jobb szerepek. A Szentivánéji álomban előbb Lisander, majd Csongor szerepét osztották rá. Ezután Ádám következett Az ember tragédiájában, majd Rómeó, amelynek köszönhetően a huszonnégy éves színész egy csapásra elismert lett. 1938-ban megérkezett az első filmszerep is, amelyet sorra követtek az újabb megbízások.
1943-ban Kertész Mihály hívta a távoli Amerikából és főszerepet kínált neki a Mission to Moscow filmben. Szabó egyelőre otthon maradt, de 1945 után a sztár, aki egykoron Jávor Pál egyenrangú kollegájaként lépett színre, a Nemzeti Színházban mellőzött lett. A „fényes szellők már fújdogáltak” az országban, és a középpolgári háttér nem éppen a legjobb belépőkártya volt a fajsúlyosabb szerepekhez.
Szabót 1949-ben, a kommunista hatalomátvételkor az akkor nem éppen fénykorát élő Miskolci Nemzeti Színházhoz helyezték, majd az Úttörő Színház gyermekdarabjai következtek. A színész útlevelet kért, de nem kapott. 1956 novemberében, mikor megtudta, hogy az első feleségével élő kisebbik fia Ausztriába szökött, Szabó is csomagolt és meg sem állt családjával az Egyesült Államokig.
Az ekkor negyvenéves Szabó egy hangot nem tudott angolul, de megtanulta a nyelvet, és emigráns magyaroknak játszott New Yorkban. A színészet mellett bármixerként és műszaki rajzolóként kereste a kenyerét. Másfél év múlva már nagy biztonsággal beszélt angolul és beléphetett a Broadway világába.
Sorra jöttek a megbízások, egy Neil Simon-darabban pedig főszerepet kapott. Robert Redforddal játszott egy színpadon. 1967-ben jött az újabb állomás, és Los Angeles a film meg a tévé. Szabó Alfred Hitchcock Topáz című filmjében is kapott szerepet, ám az igazi szerelme az angyalok városában is a színház maradt, ahol Jack Lemmonnal játszott együtt.
1971-től Várkonyi Zoltán a Vígszínház igazgatójaként gyakran üzent Szabónak, hogy otthon nagy szerepek várnák, ha hazajönne. Bár Szabónak egy látnok megjósolta, hogy Oscar-díjas lesz, ő ezt nem várta meg, 1976-ban hazajött.
1981-ben Érdemes Művész, majd 1985-ben Kiváló Művész lett, a rendszerváltás után pedig megkapta a Kossuth-díjat is. Szabó Sándor 1997-ben hunyt el Budapesten.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- A rádióban és a televízió képernyőjén is közönségkedvenc volt Zenthe Ferenc tegnap
- A köztudattal ellentétben erősítette II. András politikáját az Aranybulla tegnap
- Megfejtették a papírusztekercsek tartalmát, melyből kiderült, hol temették el Platónt tegnap
- Az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó emlékhelyeket keresnek tegnap
- A húsvéti felkelés az első lépést jelentette az ír függetlenség felé tegnap
- Az elsők közé tartozott Európában a magyar alapítású Szent György Lovagrend tegnap
- A hagyomány szerint halálában is összekapcsolódott Shakespeare és Cervantes 2024.04.23.
- Szenvedéllyel teli tájakat ábrázolt festményein William Turner 2024.04.23.
