Peron menekíttette a háborús bűnösöket

Argentin történészek birtokában jutott iratok szerint egy Robert Freude nevű argentin ügynök által szervezett hálózat csempészte ki Európából - Milánón, Madridon és más városokon keresztül - Buenos Airesbe a náci háborús bűnösöket.

Az argentin titkosszolgálat

mindenről tudott

Robert Freude ma már tisztességes öregembernek tűnik, irodája Buenos Aires egyik elit negyedében található. Valamikor ő volt Argentína egyik legerősebb emberének, Juan Peron elnök jobb keze és feleségének, a karizmatikus Évának a barátja. Itteni történészek szerint ő volt a történelem néhány leghírhedtebb háborús bűnösének megmentője is. Neki köszönhetően náci tisztek, valamint francia, belga és horvát kollaboránsok százai találtak menedéket ebben a távoli dél-amerikai országban.

Peron 1946-ban nevezte ki Freude-ot, egy gazdag argentin-német család sarját a hírszerzés főnökének. Több éves kutatómunka után azonban - történészek és tényfeltáró újságírók jóvoltából – most mikroszkóp alá kerülhetett a Freude által vezetett csempészhálózat munkája.

Az Uki Goni, izraeli író és tényfeltáró újságíró által írt és Argentínában ebben az évben kiadott „Az igazi Odessza” által feltárt dolgok vezették a nemzetközi zsidó szervezeteket ide, hogy követeljék az argentin kormánytól a nácikkal kapcsolatos dokumentumok nyilvánosságra hozatalát. A titkosszolgálat és a Külügyminisztérium először egy rövid levélben közölte, hogy az aktáik között nincsenek erre vonatkozó dokumentumok.

Adolf Eichmann

Osztrák származású náci tiszt. 1932-től az osztrák náci párt és az SS tagja. Később a Heydrich vezette Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) IV. B. 4. ügyosztályának (zsidó ügyek) élére került. Ebbéli minőségében szervezte meg és irányította az európai zsidóság kifosztását, deportálását és kiirtását. A "végső megoldás"-nak nevezett akció során pl. Magyarországról egyedül Auschwitzba több mint 400.000 embert deportáltak. 1945-ben a szövetségesek letartóztatták, de megszökött fogságából. Argentínában telepedett le. Az izraeli titkosszolgálat a nyomára bukkant és 1960 májusában elfogta. Bőröndben csempészték ki Dél-Amerikából. A bírák bűnösnek találták Eichmannt abban, hogy szervezte zsidók deportálását náci megsemmisítő táborokba és ezzel „emberek millióinak halálát okozta”. Eichmann a bírósági tárgyalás során nem mutatott megbánást; mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy a bűncselekményben nem volt része, legfeljebb segítséget, támogatást nyújtott ezekhez, és kizárólag felsőbb parancsokat hajtott végre. 1962. május 31-én végezték ki.

a rab Eichmann

Teljesen elképzelhetetlen, hogy az argentin titkosszolgálatnak semmilyen információja ne legyen erről az időszakról – nyilatkozta Goni egy interjúban. – Pedig csak annyit kell tenniük, hogy felhívják Robert Freude-ot. A neve benne van a telefonkönyvben.

A The Times két hónapon keresztül próbálkozott telefonon elérni Freude-ot az irodájában, de minden alkalommal ugyanaz volt az eredmény: ha interjú miatt keresik, akkor nem elérhető.

A Goni és más nyomozók által feltárt iratok szerint Freude egy olyan titkos hálózat tagja volt, amit háborús bűnökkel gyanúsított horvátok, belgák, franciák és németek segítésére hoztak létre. A menekültek argentin kémek és az olasz egyház szimpatizánsaitól kapott új személyazonossággal jutottak vízumhoz a helyi bevándorló tiszteken keresztül, hogy itt „technikusként” dolgozzanak.

Nagyon valószínű, hogy a hírhedt auschwitzi doktor, Josef Mengele is a hálózat segítségével szökött Argentínába úgy, hogy Buenos Airesbe való megérkezésekor még mindig nála voltak a náci haláltáborokban, ikreken elvégzett kegyetlen kísérleteinek dokumentációi.

Argentínában az ország nácik szökésében játszott szerepének megvitatása évtizedekig tabu téma volt, amihez hozzájárult, hogy argentin kormányhivatalnokok generációi rendre megakadályozták a kulcsfontosságú archívumokhoz való hozzáférést. A feltárt iratok ugyanis szertefoszlatják Juan Peron imázsát. Azé az emberét, akinek az árnyéka még 30 évvel halála után is uralkodik az argentin politikán.

A múltbeli bűnöknek ez a fajta takargatása a peronizmus politikai kultúrájának a része – nyilatkozta Carlos Escude író, aki a ’90-es években az argentin Külügyminisztérium tanácsadója volt. - Peron nácikkal való kapcsolata szégyen. Azt hiszik, hogy a kötelességüket teljesítik a múlt feltárásának akadályozásával.

A peronista örökség

Mengele 1944-ben

A változás 1997-ben következett be: Carlos Menem elnök létrehozta az Argentínai Náci Cselekmények Tisztázása Bizottságot, melyet itt a spanyol kezdőbetűiből képezve CEANA-ként ismernek. Nem sokkal később a hivatalnokok rövid időre megnyitották a fontos aktákat a nyomozók előtt.

Bearitz Gurevich, akkoriban az Argentin Izraeliták Küldöttségének Szövetsége kutatójaként részt vett a bizottságban. Felkereste az argentin követségeket és konzulátusokat Stockholmban, Milánóban és más városokban, és részletesen átvizsgálta az ottani irattárakat.

Gurevich mégis a buenos aires-i Nemzeti Archívumban találta meg a talán leginkább sokatmondó bizonyítékot. A fellelt jelentésekben részletesen leírták a „titkos tanácsadók” létét, akik felhatalmazással rendelkeztek a háborús bűnökkel gyanúsítottak útjának egyengetésére Argentínába történő bevándorlásukkor.

Az aláírásuk a törvény súlyával rendelkezett – közölte Gurevich – pedig a tanácsadók többsége maga is háborús bűnökkel volt gyanúsítható. A dokumentumokból viszont egyvalami tisztán kiderül: felhatalmazásuk közvetlenül az elnöktől, Perontól származott.

...és 1960-ban

Az argentin hírszerzés betelepülőket segítő hálózatának egyik legfontosabb embere Carlos Fuldner volt, egy Argentínában született, német származású kapitány, aki Hitler SS-ében is szolgált. A háború után Fuldner csatlakozott Freude titkosszolgálatához, és „mentő irodákat” hozott létre Olaszországban és Svájcban. A Goni által feltárt iratok szerint egyes szökésben lévő, háborús bűnökkel gyanúsított személyeket pár nappal Buenos Airesbe való érkezésük után meghallgatáson fogadott Peron elnök.

A náci háborús bűnösök Dél-Amerikába való menekülését nem csupán a kikötői iratok dokumentálják. Nem egy esetben fordult elő ugyanis, hogy egy hajón utaztak Európából menekülő zsidók és német tisztek. Ez történt Marcelo Fuhrmannal is, aki 1946-ban Ausztriából utazott Argentínába. Ő a Cabo de Hornos nevű hajón találkozott a szökésben lévő nácikkal.

Hallgattam a beszélgetéseiket - mondta. - Fogalmuk sem volt róla, ki vagyok. Meg sem próbálták leplezni, hogy kihez is voltak hűségesek. Bokacsattogással és náci karlendítéssel üdvözölték egymást. Egy uruguayi megálló után, amint a hajó megkezdte útjának utolsó részét, a nácik szerzetesi reverendát öltöttek és Argentínába, mint egyházi ember léptek be - vöröskeresztes útlevéllel.

A kikötőben szinte mindent dokumentáltak, így némi utána járással felgöngyölíthetők a hamisságok. A háborús bűnösök megérkezését tanúsító iratok ugyanis még mindig fellelhetők az argentin bevándorlási hivatal Buenos Aires-i kikötő közelében lévő poros irodáiban. Itt találták meg például Ricardo Klemente belépőkártyáját is, ami Adolf Eichmann-nak volt az álneve.